Egy pszichoanalitikus naplójából

Az előrelátó szülők gyermekük jövőjének alakításához kérnek segítséget az égi konstellációk elemzéséből, a pályaválasztás vagy családalapítás előtt álló fiatal pedig arra vár választ, vajon tényleg jó irányba indul-e, vagy az érzései elfedik előle a buktatókat. Carl Gustav Jung nagyot tévedett évtizedekkel ezelőtt, amikor azt írta: „A modern asztrológia egyre inkább közelít a pszichológiához, és már hallhatóan kopogtat az egyetemek kapuin.” A modern tudósok a racionalitásra hivatkozva lenézően vélekednek az asztrológiáról, és többségük nem is veszi magának a fáradságot, hogy megismerkedjen e több ezer éves tudomány alapjaival, tanításával. Pedig az élet minden területén, de leginkább a gyógyításban nagy hasznát vehetnék. Fritz Riemann pszichiáter a ritka kivételhez tartozott. Az 1979-ben elhunyt professzor a Müncheni Pszichológiai Kutató és Pszichoterápiás Intézet docense és kiképző analitikusa volt, és ahhoz, hogy igazán megérthesse a pacienseit, a pszichológia határterületeinek irodalmába is beleásta magát, és helyenként az asztrológiába is belebotlott. „Megdöbbentett, hogy mennyire ellentmondásos azon szerzők véleménye, akiket tudósként vagy emberként nagyra értékeltem – írta az Útmutató asztrológia címmel megjelent könyve bevezetőjében. – Egyesek értékes tudásanyagnak tartják az asztrológiát, mások elutasítják, mint afféle babonát, vagy valláspótlékot, amely csupán az emberek misztika iránti igényeit hivatott kielégíteni; ismét mások legalább a történelmi értékét elismerik, amelynek révén ma mégiscsak számot tarthat az érdeklődésünkre?” Riemann arra a megállapításra jutott, hogy az ellenzőknek nyilván nem volt saját tapasztalatuk, hanem valamiféle előítélet rabjai voltak, ami miatt eleve nem óhajtották tanulmányozni az asztrológiát. Őt lenyűgözte, hogy a gyakorlott asztrológusok csupán a megjelenésből, viselkedésből ráéreztek az illető horoszkópjának bizonyos konstellációira. Ez elegendő ok volt arra, hogy beleássa magát a kozmikus hatások elemzésébe. És rájött, nemcsak a környezeti hatások, de bizony a bolygók is nagyon befolyásolják az emberek életét. E felismerés, és a tapasztalatok arra sarkallták, hogy egy idő után a páciensei horoszkópját is alaposan tanulmányozta, mielőtt kidolgozta volna az alkalmazott terápiát.- Az asztrológia nyújtja számunkra az egyetlen esélyt arra, hogy mondjuk egy gyermek kozmikus felépítettségét már születése pillanatától megismerjük. Terápiás-asztrológiai praxisom kezdetén a páciensről a kezelés során nyert nézeteimet még csupán azért hasonlítottam össze a horoszkópjával, hogy két szempontból is tapasztalatokat gyűjtsek – tárta fel munkássága részleteit Riemann doktor, aki később, miután már igazán otthonosan mozgott az asztrológia jelképrendszerében, a horoszkópot is bevonta a kezelésbe. – Előfordult persze, hogy ellentmondást tapasztaltam, egy-egy adott ember analízise során nyert, és a horoszkópban látott kép között. Ezeket eleinte nem tudtam mire vélni, később azonban világossá vált számomra, hogy az ilyen esetekben a páciens nem úgy valósította meg magát, ahogyan a horoszkópja alapján lehetséges lett volna. A környezete, neveltetése, vagy szociális helyzete olyannyira elidegenítette valós énjétől, hogy belebetegedett. A születési képlet segítségével egyre több dolgot értettem meg szavak nélkül, olyasmit is, amiről a beteg nem beszélt, mert nem is volt tudatában, de a születési képletéből kiolvasható volt. A születési képlet ugyanis utal arra, hogy ki mennyire lesz rámenős vagy inkább visszahúzódó, mennyire tud élni az adottságaival, hogyan viseli a kudarcot és miként éli meg a sikert. Látszik az is, hogy valaki szerencsés lesz-e az életben, vagy nehezen boldogul, mert a tálcán kínált szerencsét sem képes megragadni. Látszik, hogy vannak-e jó ötletei, vagy inkább háttérbe vonul és mások elképzelését valósítja meg. mindez a nap- és aszcendens-jegyből olvasható ki. De nagyon fontos szerepet kapnak a bolygók is: a Jupiter felnagyítja, a Mars felgyorsítja azokat az eseményeket, amelyekre utal a képletben, Vénusz általában elsimítja a viszályokat (bár rossz fényszögekkel maga is kelthet feszültséget), a Plútó mindent rombol, a Neptunusz pedig átláthatatlanná, nehezen követhetővé teszi a dolgokat. Évtizedek tapasztalata alapján Riemann rájött, hogy a legtöbb fóbiás, kényszeres betegének a Szűz jegyben volt vagy a Napja, vagy az aszcendense, vagy a Holdja (és ezek még kedvezőtlen fényszöggel kapcsolódtak a Marshoz, a Plútóhoz vagy a Szaturnuszhoz). A Mérleg szülötteknél hamar megértette, hogy hisztérikus karakterük mögött a kényelmességre való hajlam, az erős szimpátiafüggőség áll. Az élet mélységeit és a konfrontációkat elkerülő Mérleg-ember azt hiszi, hogy fölényben van a környezetével szemben, mivel őt semmi sem billentheti ki az egyensúlyából. És nem hajlandó észrevenni, hogy lelki nyugalma igenis könnyen felborítható, ha zavaró tényezők jelenlétét nem tudja maga előtt sem letagadni. Ilyenkor jön az álmatlanság, a depresszió, a „minden ok nélküli” sértődés, hiszti.A Skorpió szülött tipikus konfliktus-helyzetei elsősorban emberi kapcsolataiban adódnak. Befelé forduló, zárkózott, akinek ridegsége mögött hatalmas indulatok lapulnak, amelyek bármikor veszélyesen előtörhetnek. A depresszió ugyancsak ösztönei frusztrációján alapul. Mivel arra vágyik, hogy mások függjenek tőle, a többi jegy szülötteinél intenzívebben magukkal ragadják szenvedélyei, és könnyebben összezavarodik: szívóereje, amelyet azokra gyakorol, akiket hatalmába akar keríteni, különösen erotikus-szexuális téren nyilvánul meg. Betegesen féltékennyé válhat, amivel tönkre teszi a párját, de önmagát is. A Nyilas szülöttek tipikus konfliktusai a lét és a látszat problémájából erednek. A Nyilasnál a presztízs, a cím, a rang többet számít, mint a belső értékek. Naivan azt feltételezi, hogy ezek a dolgok megadják számára azt az értéket, amivel rendelkezni szeretnének. Azt hiszi, hogy az emelkedett dolgokkal való foglalkozás már önmagában fölényt biztosít számára. Előítéletei rabjává válik, intolerancia jellemzi, vágyképeket hajszol, és rögeszméket kerget. Önmagát alul- vagy túlértékeli, emiatt könnyen válik kapcsolatfüggővé, ami azonban nem zárja ki az önértékelés további bizonytalanságát, hiszen a kapcsolat is ugyanezt tükrözheti vissza. A Bak szülött örökös elégedetlenség áldozatává válhat. A siker és a hatalom számára mágikus szavak, önértékelése szinte kizárólag az elért teljesítményétől függ. Depressziós hangulatai többnyire önmagával szemben (nem tudatosan) támasztott, túlzott követelményeiből erednek, amelyek amúgy kivételes teherbírásának határait súrolják. A legnagyobb baj, hogy képtelen lazítani, elengedni, pihenni. A Vízöntő leghőbb vágya, hogy „Csak olyan ne legyen, mint a többiek”. Szeretne elválni, kitűnni az átlagból. Annyira önmagával van elfoglalva, hogy egyre jobban bezárkózik saját magánszférájába, elszigetelődik, kívülállóvá válik. Magányát meg nem értettségként értelmezi, amit azzal magyaráz, hogy ő különb másoknál, ezért senki nem érti meg. Kritikus krízishelyzetei kontaktus-problémáiból és egyszeriségnek túlhangsúlyozott tudatából adódnak. A Halak érzékenysége miatt jobban szenved az élettől, mint mások. Biztonságra törekszik, aminek egyik lehetőségét abban látja, hogy megpróbál minél tovább megmaradni a felelőtlen gyermeki állapotban. Míg a Mérleg a mások szimpátiájának elvesztésétől való félelmében kerülte a konfliktusokat, addig a Halak szülött mindent megértő jóságba és toleranciába menekül, ami felmenti az önismeret kötelessége, de egyben minden állásfoglalás alól is. Ebből adódik, hogy a rossz irányba fejlődő Halak a környezetükhöz készségesen alkalmazkodó szerepjátszók. Gyakori köztük a depressziós, de a depressziója nem konkrét kudarcélményből fakad, mint a Bika szülöttnél, és nem is az elfojtott indulatokból, mint a Skorpiónál, hanem a gyermeki védettség elvesztése miatti félelem váltja ki. Érzékeny, mint a mimóza, Szenvedései mások számára alig érthetők, és ő maga is nehezen tudja megfogalmazni, hogy mi bántja, hiszen gyakran olyan megragadhatatlan finomságoktól szenved, amit nehéz megfogalmazni, vagy ha sikerül, mások számára érthetetlennek tűnik. A pszichoanalízis szerint a Kos jegyű ember élete akkor siklik ki, ha nem lehet az első sorban. Ha alá kell vetnie magát valaki (esetleg a körülmények) kényszerének. Élete akkor halad vakvágányon, ha azért vág egyre újabb és újabb tevékenységbe és kalandba, mert ezáltal próbál menekülni az önmagával való szembesüléstől.  Az akarat tehetetlensége: ez az, ami egy Kost tönkre tehet, ami félelmet válthat ki belőle. A Bikára leginkább az jellemző, hogy igyekszik kitérni az összes őt nyugtalanító változás elől. Passzív kényelembe menekül, kitart kedvelt szokásai mellett. Legszívesebben mindent konzerválna. A Bika lelki problémái abból erednek, hogy képtelen az elengedésre, túlzott mértékben kötődik a dolgokhoz, személyekhez. Nehezen tud elszakadni múltbéli élményeitől, nehezen felejt, emlékképei általában terhessé válhatnak, végül ellehetetlenítik az új benyomások befogadását.  Az Ikrek szülöttek semmi mellett nem tudják elkötelezni magukat. Számukra minden viszonylagos. Félnek az érzelmi kötődéstől, a lelki mélységektől. Riemann olyan személyiség-struktúrákra bukkant az ikreknél, amelyek hisztériás vonásokat hordoznak magukban. „Megvan bennük az a hajlam, hogy semmit sem szögeznek le, mindig nyitva hagynak egy kiskaput. Ez oda vezet, hogy látszatvalóságban élnek, nem néznek szembe önmagukkal, ebből őszintétlenség és önáltatás fakad. Az idegi labilitás, a skizofrénia tipikusan ikrek-betegség. A Rák nehéz élethelyzetei elsősorban emberi kapcsolataiból fakadnak, illetve becsvágyából, amely fizikai gyengeségének kompenzálására fejlődik ki. Védettség utáni vágyát úgy próbálja kielégíteni, hogy sajnáltatja magát, szinte kizsarolja a gondoskodást, a szeretetet. A Rák depressziója többnyire örökös panaszkodásban, szemrehányásokban és vádaskodásban nyilvánul meg. Elsősorban nem a depresszió, hanem a szorongásos neurózis jellemző a Rák betegekre, és ezt a szorongást a felsüléstől való félelem váltja ki. Az Oroszlán tipikus konfliktusai mindenekelőtt nagy mértékű nárcizmusából, önmaga feltétlen elfogadásából, hiúságából erednek. Az élet királyaként szeretne megjelenni a világ előtt, akire felnéznek, akit tisztelnek, csodálnak. Nehezen viseli az öregedést, a betegségeket. Ezért ösztönösen kerüli a gyengéket, betegeket, szenvedőket, így elmegy minden mellett, ami megérinthetné vagy megrázhatná, mert az ilyesmi „zavarná a konfortérzetét”. A jövő horoszkópelemzése a tanácsadás és a terápia minden területén az élet segítőjévé válhat, mind önmagunk megismerése, mind mások megértése révén. Ha egy szülő ismeri gyermeke képletét, már a megszületése pillanatától gyengíteni tudja a negatív hatásokat, és gondoskodhat arról, hogy ne fusson vakvágányra az élete, ne kerüljön pszichoanalitikushoz élete során. A lehetőségek sokaságából az felé kell terelni, ami megfelel a saját – vagyis nem a környezet kínálata által megszabott, hanem a horoszkópja szerinti – hajlamainak. Aki ilyen nevelést kap, az később is ki tudja választani azt a helyes utat, amiben kiteljesedhet a bolygók és az aszcendense által jelölt sorsa. „Egy Kos nyilvánvalóan sohasem lesz Halakká, ám az, hogyan éli meg Kos-részét, igencsak különböző lehet – nincs megírva a sors könyvében, hogy miként sáfárkodunk a ránk bízott javakkal” – írja Riemann, és arra figyelmeztet, hogy az asztrológiai előrejelzéseknél óvatos kell bánni a sablonokkal, az események megjövendölésével és azokkal a biztos állításokkal, amelyek nem hagynak teret a saját felelősség vállalására és a döntésre. Azt tanácsolja a magyarul is megjelent Útmutató asztrológia című könyvében, hogy az asztrológusok a páciensükkel közösen fáradozzanak azon, hogy tisz6tázzák a tanácskérő belső és külső helyzetét, valamint kiokoskodják, miként lehet egy adott bolygókonstellációt az érintett és környezete szempontjából a legértelmesebben megélni.  Hasonlóképpen az asztrológusoknak is meg kellene kísérelniük, hogy az egyéni horoszkópot lehetőleg egész családhoroszkópok bevonásával értelmezzék. A családi környezetből kiszakítva az egyéni horoszkóp mindig számos kérdést nyitva hagy, amelyeket más családtagok horoszkópjának bevonásával valószínűleg meg tudnánk válaszolni.