Olvasni az Ég könyvében

A csillagvallásban élő ember évezredeken keresztül érezte minden mozzanatát, kultikus szertartásait az égi testek mozgásához igazította, hogy „beilleszkedjen” a kozmikus harmóniába.

Áldozat a csillagoknak

Ugyan hányan gondolkodtak el már azon, hogy mi lehet az oka, hogy a Föld minden táján, az egymástól elszigetelt kultúrákban miért a bikát tisztelték a népek istenüknek, és miért az volt a szent állatuk, miért azt áldozták oltáraikon évszázadokon át, hogy aztán hirtelen – mármint történelmi korban számítva hirtelen – a kost, a bárányt állítsák helyébe? – A magyarázat a csillagokban keresendő? – Csak ott található. Mert mit mond az asztrológia? Egy-egy csillaghónap 2160 évig tar, vagyis épp addig, amíg a Nap áthalad egy-egy állatövön. És mikor volt a bika a Föld népeinek szentként tisztelt állata? Épp amikor a Nap a Bika csillagképben vándorolt. Amikor áttért a Kosba, a népek is áttértek a kostiszteletre. – Ilyen egyszerű? – Még a Bibliában is tetten érhető a korszakváltás: Mózes lejött a Sinai-hegyről, és összetörte az aranyborjút, mert az a letűnt kor bálványa volt. Helyébe a kos lépett. Ábrahám tehát már kost áldozott Isten parancsára. Aztán a kos is letűnt, mert a Nap a Halak csillagképbe lépett. És a kereszténység már a hal-szimbólumot használta.

Megismerni az ábécét

A mai kor embere az ilyen árnyalatokat már aligha veszi észre. Még nehezebben igazodik el a régi görög mondák világában, amikor különös, mesés események történtek. Itt van mindjárt Apollón születése. Zeusz – a mítosz szerint – a térdéből húzta elő. Ha valaki ezt szó szerint veszi, jót mulat a régiek butaságán. Viszont aki ért az asztrológia nyelvén, vagy legalább már az ábécét ismeri, annak ez már nem is olyan nagy szamárság. Hiszen csupán égi eseményt burkolt mesébe a szerző. – Égi eseményt? – Igen. Amikor ugyanis a görögök az Olimposz-lakó istenekről szóló mítoszaikat megfogalmazták, jól ismerték a csillagok járását. Pontosan tudták, hogy a napéj-egyenlőség, a téli napforduló ideje mikorra esik. Ezt fogalmazták meg Apollón (a Nap megtestesítőjének) születésében. Mert mikor „születik a fény”? – A téli napforduló idején… – Igen, december 23-án. Vagyis a Bak havának végén. Ha valaki tudja, hogy az asztrológiai hagyományok szerint a Bak a térd megtestesítője (ahogy a fejnek a Kos, a nyaknak a Bika és így tovább), akkor már gyerekjáték kibogozni az első hallásra képtelen történetből az elrejtett mondanivalót.

– Vagyis amikor még nem volt írásbeliség és szájhagyomány útján tudták továbbörökíteni a tudásukat az emberek, szép történetekbe burkolták a száraz tényanyagot? – Azt hiszem, igen. Erre bizonyság az egyik legszebb népmesénk, Tündér Ilona és Árgírus királyfi története, amelyben megjelenik szinte az egész csillagos égbolt, mégpedig olyan sorrendben, ahogy feltűnnek hazánk fölött a csillagok. Nézzük előbb a mesét! Végig kell venni, ha mégoly hosszú is, mert csak így érthető az elvont tartalma. Volt egyszer egy király, akinek a kertjében égig érő fa állt. A különös fa csak éjjelente virágzott és gyümölcsei rögtön beértek. Egyik hajnalban a király azt látja: csodafájáról eltűnt a gyümölcs. Fiai közül a legkisebb, Árgírus az, aki ébren tud maradni és kilesni, miként is tűnnek el az almák. Hollók jönnek rabolni. Közülük egynek elkapja a lábát. Megvagy, tolvaj! De mire rátekint, már gyönyörű lány fekszik a karjai között. A hollóból lett lány maga, Tündér Ilona. Egymásba szeretnek, de Vén banya levág egy arany fürtöt a tündér hajából, és ezzel a gonoszkodással elválasztja a szerelmeseket. Árgírus a tündérlány keresésére indul. Kérdi a Napot, a Holdat, a Szelet, végül az Állatkirályt – merre induljon tovább? Az Állatkirály kifaggatja birodalma népét, de senki nem tud a tündérről. Végre előballag a sánta farkas. „Én tudok róla – mondja. – A Fekete-tengeren túl lakik, ott törték el a lábamat.” És száz esztendőkön át vándorolva, elvezeti Árgírust a kedveséhez. Útközben három ördöggel találkoznak, akik az örökségükön - a varázsköpenyen, a bocskoron és az ostoron – vitatkoznak. Árgírus megszerzi a varázsholmikat és Tündér Ilonánál terem. Legyőzi a Vén banyát és visszatér szerelmével a szülői házba.

Ahogy a csillag megy az égen

Eddig a mese – röviden. Most lássuk a jelentését! A fa égig ér, vagyis arany gyümölcsei maguk a csillagok (melyeket hajnalra „ellopnak”, mert eltűnnek a szemünk elől). Ez a mese feltehetően márciusban keletkezett, mert akkor látható égboltunkon az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga a Regulusszal, amit a magyar nép Árgírussal azonosított. Utána tűnik fel a Holló, alig fél órára rá megjelenik a Leányszemű (azaz Spica), a Szűz csillagkép legfényesebb csillaga, és már fenn van az Aranyhaj (Coma Berenice), ami ködszerűen fénylő terület. A Mérleg csillagképet mi Kilenc csillagnak nevezzük, benne jól látható az olló. Az Ökrész nevű csillagkép nyilvánvalóan köpeny formája, bocskor alakja és az Ostor (a Serpens caput: a Kígyó feje) tökéletesen átfedi a mesét. Az éjszaka végére megjelenik a Vén banya is, a Skorpió csillagképben.

A gyerek is érti

– És a Sánta farkas? A legperdöntőbb alakja a mesének. Valóban sánta, a magyar égbolton. Ha viszont elmegyünk oda, ahol „megsántították”, vagyis a Fekete-tenger vidékére, ott már nem hiányzik a lába, az egész Farkas csillagkép jól látható. Kell-e még ennél több bizonyosság arra, hogy a népmesékből, népdalokból, regösénekekből ezer év kereszténysége sem tudta kiírtani a sámán-táltos mitológiát? Őseink művészete, művészi ihletettsége természeti képességeiken alapul, mert a természetben éltek és talán a biztonságosnak látszó köveknél is maradandóbb módon akarták megőrizni tudományukat. A mesében, ami apáról fiúra száll. Árgírus meséje a tavasz kezdetén illusztrálható a csillagokkal. Ősszel az olyan meséket láthatjuk az égen, amelyekben a ganédombon sínylődő kiscsikó táltossá változik. Az őszi égen ugyanis előbb a Csikó (Equules), majd a Nagytáltos (Pegazus) jelenik meg. – Eleink – úgy látszik – azt tartották, hogy még mesélni is csak „ahogy a csillag megy az égen – úgy érdemes”. – A csillagos égbolt mesébe foglalása olyan absztrakció, amit a gyerek is megérthet, olyan művészet, amelynek kulcsa a természetben rejlik, és csak annak válik érthetetlenné, aki magát a természetet nem ismeri. Csak az olvashat az Ég könyvében, aki ismeri az ábécét.

További érdekes cikkeket, olvasnivalót, játékot és ajánlót a Kiskegyed Horoszkóp Magazin nyári számában találsz. Keresd az újságárusoknál!