A válogatós sertésinfluenza

Nem akarom felsorolni a higiéniai okoktól a mexikói gazdasági fejlődéssel kapcsolatba hozott, éppen hogy nem a meghaltak alultáplátságára célzó magyarázatokat, mert az első semmivel sem komolyabb a másodiknál. Az én előbbieknél garantáltan helytállóbb, metafizikusi magyarázatom természetesen, nem fizikai higiénai és nem is szociális okokból eredő gyenge-tápláltsági, hanem úgymond spirituális-higiéniai. Egészen pontosan tehát: azért halnak meg csak mexikóiak a vírustól, mert azok intenzíven máshol éltek képzeletben, mint a fizikai valóságban. Ők tehát az életképzeletük szintjén, nem voltak a helyükön időben és térben az utóbbi években, mivel majdhogynem mexikói népi szokássá vált az utóbbi években az, hogy a mexikóiak mind csak az USA ba vágyakoztak minden áron. Most viszont, még más érzés is hozzáadódott és az elviselhetőségi küszöb-értékéhez érkezett ehhez a sajátosan Észak-mexikói népi betegséghez: A jelenlét nélküliség intenzíven és huzamosan átélt állapotához az utóbbi években – hónapokban hozzá adódott még az is, hogy éppen azokat az amerikaiakat kezdték gyűlölni, akik miatt korában elvetették a jelenlét-tudatukat és érzetüket. Vagyis azokat, akik közé – akiknek a gazdasági jólétébe – kívánkoztak éveken át: a gazdag amerikaiakat, amiért kegyetlenül megszigorították az illegális emigráció elleni harcot és egyre áthatolhatatlanabb beton és drótkerítésekkel szőtték tele a Mexikó-USA határt. A szellemi, lelki és testi nyomort önmagában is kiváltó mértéktelen teqila ivással és olcsó szivarral keveredő zabolátlan húsfogyasztásra rájött még az intenzíven átélt jelen-nélküliség (Vagyis az Öröklét-nélküliség szellemi állapota). És mindezt a spirituális és lelki kábulatot az utóbbi időben még felerősítette a határaikat előlük egyre hermnetikusabban elzáró amerikaiakra való harag és a gyűlölet által folyamatossá tett sors-ellenes agresszivitás. Nem a fizikailag gazdasági krízis következtében legyengült szervezeteik és nem csak a higiénia hiány miatt haltak bele a Mexikóiak a sertésvírus általi fetőzöttségükbe, hanem a spirituális szempontból teljesen értéktelenné vált életképzeletük volt az, ami számukra a vírus hatását halálossá tette. Misztikusan fogalmazva: a mágikus erejű életképzeletük negatív visszahatásaként fertőződtek meg halálosan, más, velük majdnem azonos rezgési állapotban levő, ugyancsak a sertésvírus által fertőzött személyekhez viszonyítva. Ezért egészen biztos vagyok abban is, hogy amennyiben lesz halálos magyarországi, vagy „határon kívüli” magyar áldozata a sertésinfluenzának, az – a húsfogyasztás melletti, tömény ital, cigaretta, vagy kábítószer fogyasztás divatos népi szokásait is gyakorolja, és minderre ráadásként, vagy a jelenben képzeleg intenzíven, vagy a múltban képzelgett sokat arról, hogy az élete „boldogsága” érdekében, neki el kell hagyja a szülőföldjét mindenáron.