Edit négy éve élt egyedül. Amióta az édesanyja meghalt, olyan magányosan lézengett a belvárosi, nagy lakásban, mint egy szellem.
Esténként sírt, mert nem bírta a magányt. Vannak emberek, akik jól elvannak egyedül, tesznek, vesznek, elszórakoztatják maguk
Szabadi Kata vagyok, tizennégy éves, nyolcadikos tanuló. Amikor még kicsi voltam, történt velem egy csoda, amit azóta se tudok megmagyarázni. Bárhol, bárkinek elmesélem, mindig megbánom, mert az illető tettetett csodálkozással, kissé zavartan mosolyog, és
Mindig orvos szerettem volna lenni. Kislánykoromban elcsentem apám fehér ingét, és piros fonallal keresztet hímeztem rá. A térdemig ért, éppen jó volt orvosi köpenynek. Ha rajtam múlt volna, sose veszem le.
