A latin eredetű szóval azt jelezzük, ha valaki, mintegy meghazudtolva a fizika törvényeit, képes önerőből a levegőbe emelkedni. Ilyen történeteket már hallottunk varázslókról és boszorkányokról, illetve keleti másukról, jógikról, fakírokról.
Bár némely ?repülésről” kiderült, hogy valójában szemfényvesztés, és az illető jógi egy sállal eltakart karón ?feküdt”, azért az is rendes teljesítmény, hogy egy karó hegyén vízszintesen a levegőben tudjon maradni. Viszont jó néhány írásos feljegyzés tanuskodik arról, hogy az utóbbi néhány száz évben a civilizált világban – Európában, Amerikában is számos ember volt képes arra, hogy a föld fölött lebegjen. Elsősorban azok, akiknek a szellemisége is emelkedett volt. Ezért töbnyire a később boldoggá vált vagy szentté avatott egyházi személyek voltak képesek levitálni, ám nem csupán ők. Azok az emberek, akik lemondtak a világi élet hívságairól, idejüket elmélkedéssel, imával, filozofálással töltötték, bizony előfordult, akaratuk ellenére, arról nem is tudva, vagy szándékosan felszálltak a levegőbe. A tizenkilencedik században több ilyenről maradt feljegyzés.
Csoda a gyülekezet előtt
A kalandos életű szerzetes, André Herbert Fournet a krónika szerint misézés közben olykor egy méterre a talaj fölött lebegett, és ezt tömegek figyelhették meg. Gaspar de Bufalo olasz pap az 1800-as évek elején sok felé hazájában misézett és közben ő is a levegőben lebegett. Előfordult, hogy az oltár fölé emelkedett, ami érthető pánikot keltett az imára gyűltek között. Nem csak férfiak voltak erre képesek. Maddalena di Canossa betegeket gyógyított, női és férfi szerzetesrendet alapított, nem régiben szentté avatták. Ima közben képes volt a földről több méter magasba emelkedni (anélkül, hogy erről tudott volna). A névsort még sokáig folytathatnánk. Spanyolok, olaszok, franciák, angolok emelkedtek a magasba az elmúlt századokban, nagy hatást gyakorolva ezzel a nézőkre. És nem csak vallásos extázis révén sikerült ezt megvalósítani. Volt, aki mágusnak álcázta maghát, és közönség előt tette ugyanezt. (Ilyenek ma is akadnak szerte a világban.) A britek nagy levitálója Daniel Home teljesen nyíltan csinálta, nem lesötétített szobában, hanem fényes nappal. És nem csupán zárt helyiségben, ahogyan a csalók, hanem a szabadban. Home bejárta a világot és mindenütt bemutatta a tudományát. A korabeli sajtóban gyakran találkozhattak az olvasók a nevével. Levitált bárhol, és bármilxyen körülmények között, nem zavarta a közönség, a nagy tömeg, a kétkedők. Így aztán bemutatta képességét a korabeli pápának, a történelemkönyvekből ismert nagy királyoknak és császároknak, íróknak, filozófusoknak. Számtalan alkalommal bizonyította be, hogy a levitáció igenis létezik, az nem cirkuszi mutatvány, hanem valamilyen sajátos és meg nem magyarázható, de emberi képesség.
Gondolati úton teremtett energia
Ma is vannak, akik el tudnak szakadni a földtől, néhány centiméterre, vagy talán egy méterre is. Persze, nem tömeges jelenség ez, de hát régen is kevesen voltak. Létezésükkel azt bizonyítják, hogy az ember igenis képes gondolati úton valami olyan energiát teremteni magának, amely nagyobb az ismert energiáknál. Ráadásul ez az erő másképpen is hat, hiszen ezek az emberek olyasmit tudnak, mit sokan sokkal nagyobb energiák segítségével sem képesek megvalósítani. Átlépik ugyanis az általunk ismert fizikai határvonalakat. Megvalósítják azt, amiről sokan csak álmodoznak. Lokálisan képesek megváltoztatni a gravitáció törvényeit – azokat a törvényeket, amelyek látszólag mindenkire egyformán érvényesek. És érvényesek mindazokra a tárgyakra is, amelyek a földön találhatók. A levitáló emberek puszta létezésükkel és képességükkel bizonyítják be, hogy a világ nem csak olyan, amilyennek a tankönyvekben tanítják. A levitáció annak bizonyítéka, hogy rejtőznek még az emberben olyan energiák, amelyek képessé tehetik a fizikai törvények legyőzésére. További érdekes cikkeket, olvasnivalót, játékot és ajánlót a Kiskegyed Horoszkóp Magazinban találsz. Keresd az újságárusoknál!
Ezek is érdekelhetnek
Ajánlott tartalmak
