Magyarországon több a női kutató, oktató, mint a férfi, de a tanszék- vagy intézményvezetői posztokon mégis csupán harmadannyian vannak, mint az erősebb nem képviselői. Mi ennek az oka? Hogyan él, milyen lehetőségei vannak ma hazánkban egy tudósnak, ha nő
Az EU más, nálunk fejlettebb gazdaságú országaiban sem rózsás a helyzet, bár összességében valamivel mégis kiegyenlítettebb a nemek aránya a tudományos élet elitjében, akárcsak a politikában, a közéletben vagy a gazdasági szektorban. Jellemző, hogy míg a felsőoktatásban nagyjából azonos számú férfi és nő tanul, és az eredmények tekintetében sincs köztük különbség, a későbbikben a nők nagy része jócskán lemarad karrierépítés szempontjából egykori fiú évfolyamtársaitól. Az egyetemi tanároknak csak a negyede nő. Jellemző az is, hogy női kutatók inkább az alacsony finanszírozású ágazatokban kapnak szerepet, azaz minél több pénz jut egy adott tudományterületre, annál kevesebb esélye van egy nőnek az irányítói posztra.
Kevesebb pénz, ritkább előléptetés
Ugyanez figyelhető meg a gazdaságban Európa-szerte. Középszinten még sok a nő, a felső vezetők közt alig akad. Ennek egyebek közt az az oka, hogy a cégek a férfi munkavállalók továbbképzésre többet áldoznak, mert biztosabbnak látják a megtérülést, hiszen a nők családi okokból (legalábbis bizonyos időszakokban) kevésbé terhelhetők. Szintén EU-átlag: egy fiatal, pályakezdő diplomás nő 90 százalékát keresi, mint azonos végzettségű férfi kollégája. De egy most ötven körüli asszony csak a felét. A teljes cikket itt tudod elolvasni >>>
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
