Milyen vastag a lelki páncélod?

Az alap: meg kell értened, vita estén a másik fél nem fog varázsütésre megváltozni a Te hatásodra, csak azért, mert szerinted az lenne a normális? Ő ugyanúgy cipeli a múltját, és az abból fakadó viselkedési attitűdöket. Vagyis ha azt szeretnéd, viszonyuljon hozzád pozitívabban, neked kell változtatnod a kommunikációdon. Mit üzen tehát a Te reakciód a nehéz pillanatokban?

Tagadás

Egy tipikus mondat: Nekem nincs semmi bajom! Sok múlik a hangsúlyon. Mert lehet, hogy tényleg beláttad: minden gond csak átmeneti, és a problémák csak akkor nagyítódnak fel, ha félelmet ébresztenek benned. Ha már itt tartasz, gratulálunk, közelíted a Buddha-állapotot! Ám ha csak a külvilág felé mutatod ezt, de belül tudod, hogy sérültél, akkor érzelmi elfojtásról van szó. Amikor pedig magaddal is elhiteted, hogy mit sem számít, ami történt, egyre halmozni fogod a rejtett sérelmeket. Hogyan javíthatsz a helyzeten? Ha gyakran úgy érzed, a dolgok rendre rosszul alakulnak körülötted, és mindenki ellened van, valószínűleg nem nézel szembe a saját fájdalmaddal. Erre utal az is, ha túl sok a konfliktus a mindennapjaidban. Esténként szánj 10 percet önismereti munkára. Ülj le egy csendes helyen és gondold végig, kivel konfrontálódtál aznap. Idézd fel az eseményeket, és nagyon nyitottan figyeld a saját fizikai reakcióidat. Meglátod, ha valami bánt, az emlék hatására feszülést érzel majd az izmaidban, gyorsulhat a légzésed, a pulzusod. Egyre felbukkan majd a mondat: nem érdekel! Vagyis nagyon is érdekel. Lépj tovább: kérdezd meg magadtól, miért bánt ez engem? Nem a másik fél – sosem ő bánt – hanem az, amit mondott vagy tett. A válasz benned van. Amint megérted, mi váltja ki a tagadást, enyhülni fog feszültséged. Ha eleget gyakorolsz, egyre ritkább lesz  a tagadás, és egyre kevesebb támadást kell majd megélned. Egyszerűen nem érzed majd bántónak azokat az eseteket, amelyekre korábban ugrottál.  A teljes cikket itt tudod elolvasni >>>