A strandokon és napsütötte utcákon nem győzi a fejét kapkodni az ember a teletetovált műremekek láttán. Hol van már a gagyi?! Se szeri, se száma az igényes, fantáziadús bőralkotásoknak.
A bőrdíszítés eredetileg valamiféle másság, a társadalmi normáktól való különbözés megjelenítése. Ma már inkább divat. Ott tartunk, hogy akár anyagi, akár a testre mint alkotáshordozóra készített mű okán egyre több művészdiplomás nyitott stúdiót. Bizonyos sztártetkósokat pedig földrészeket átutazva keresnek fel, nem sajnálva horribilis összegeket. A tekeredő polip, a vicsorgó farkasfej, a lángoktól övezett vámpír, a méretes orrú banya, az önfeledten hancúrozó csontváz és a szelíd kivitelű virágocska, szívecske, pillangó, madárka, delfinecske már nem vezeti a toplistát. Trendi az oldscool, a biomechanikus és a retro irányzat, híres grafikusok újragondolt munkái, az ősi japán, afrikai és egyéb motívum, sztárok portréi és nevezetes festmények reprodukciói. Arc, nyak, hát, mell, lábszár, comb és az egész test vált az alkotó fantázia terepévé. Művészet-e a tetkó? – A képi világ nem tükrözheti tipikusan a kortárs képzőművészetet, hiszen a tetoválás alapvetően mulandó. Ráadásul hozzá lehet tenni, el lehet belőle venni. Leginkább a performance jellegű művészi megmutatkozással mutat rokonságot – véli Vadócz Edina, a Magyar Tetováló Művészek Szövetségének elnöke. – Pár évvel ezelőtt sokan beérték a tetoválás tényével, most már fontos a megrendelőnek az is, hogy mi van rajta?
Ám intézményesen nincsen tetoválóművész-képzés. A művészeti iskolák elzárkóznak, a tetoválást a graffitihez, a matricázáshoz mérik. Holott tőlünk nyugatabbra alkalmazott művészetnek tekintik. – Szeretnénk olyan iskolát beindítani, ahol az akadémista művészetoktatás mellett anatómiai-szakmai oktatás folyna – avat be a szövetség terveibe az elnöknő. – Persze – réved el Gábor – az intézményesítés a tetoválás alapját, a szabadságérzést kérdőjelezné meg?
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
