Veszedelmes viszonyok

A világirodalom és a filmek bús-bájos, könnyfakasztó történetekről szólnak, amikor a FÉRFI, az erős, a fiatal, a vonzó beleszeret a házasság rabigájában senyvedő NŐ-be, aki sosem ismerte a szerelmet, mert a férje öreg, beteg, – igaz, sok a pénze. És egymásra találnak. Vagy: a FÉRFI, a gyöngéd és szerelemre éhes gyötrődik hideg, zsarnoki, öreg felesége börtönében, amikor feltűnik a kedves, halk szavú, karcsú nevelőnő. És egymásra találnak. A legjobb, legizgalmasabb történeteket azonban az ÉLET írja. Ismerkedjetek meg három igazi történettel, amelynek szereplőit akkor érte Ámor nyila, amikor már nem voltak szabadok.

Salvador Dali és Gala

1929-ben találkoznak először, amikor Gala, aki Helena Dimitrijeva néven Oroszországban született, férjével, Paul Éluard francia költővel meglátogatja a festőt Spanyolországban. Gala fenntartásokkal kezeli a nála tíz évvel fiatalabb, piperkőc, mindig feltűnést kereső Dalit. Akit viszont bátortalanná tesz a nő fölénye, erotikus kisugárzása, agresszivitása. Mindez azonban hamarosan megváltozik, fölismerik egymásban a hasonlóságot, és úgy érzik, egymásnak vannak teremtve. „Egy csók pecsételte meg az új jövőmet. Gala lett életem sója, a jelzőtüzem, a hasonmásom – ő lett ÉN.” Gala a festő imádott modellje, nincs szinte festménye, amelyen ne szerepelne. A boldogságuk azonban nem lehetett felhőtlen. Hiszen az asszonynak el kellett válnia, nemcsak a férjétől, hanem tizenegy éves lányától is, akit Párizsban hagy. Ráadásul, amikor megkezdték közös életüket, Dalinak még egy fillérje sem volt, így eleinte csak a szerelemből éltek. Dali festett, az asszony bátorította, inspirálta, erotikus izgalomban tartotta. És ügyesen intézte a festő pénzügyeit is.

Ami kettejük szexuális életét illeti, az életrajzírók egymásnak ellentmondó „tényeket” közölnek. Van, aki azt állítja, hogy a szerelmesek naponta egymásnak estek, mások szerint egyetlen egyszer szeretkeztek életükben. Az azonban bizonyos, hogy a szex, a perverzió, a test állandó témája volt Dali művészetének. Gala annak ellenére, hogy erős erotikus kisugárzása volt, rendkívül visszafogottan viselkedett, a nyilvános szereplést mindig meghagyta párjának. „A legfőbb titkom, hogy a titkaimat nem adom ki” – mondta egy nyilatkozatában. Kapcsolatuk azonban sokkal több volt a szexualitásnál, Dali életének középpontjában Gala állt. „Jobban szeretem az anyámnál, az apámnál, Picassónál és a pénznél” – írta egy levelében. Az asszony viszont egész életét a férjének és a művészetének szentelte. Gala 1982-ben csaknem kilencvenévesen halt meg, és Dalit egészen lesújtotta a fájdalom. „Dali nincs többé. Minden megszűnt” – mondta felesége ravatalánál. Még hat évet élt, nyolcvannégy évesen halt meg.

Anais Nin és Henry Miller

1931. decemberében, Párizsban kezdődik a történet: itt lakik a Guiler házaspár, Anais és Hugo. A feleség félig francia, félig spanyol, a férj skót. Bankár, magas fizetéssel, megengedheti magának, hogy vendégeket fogadjon. Szívesen teszi, mert maga is társaságkedvelő ember, másrészt szeretne imádott felesége kedvében járni. Anais fiatal, szép nő, és művész, szeretne érdekes embereket, festőket, írókat, zenészeket megismerni. Éppen most fejezte be első könyvét, egy tanulmánykötetet D.H. Lawrence regényíróról, a 20-as évek botránykönyvének, a Lady Chatterley szeretőjének szerzőjéről. Ebben a könyvben az erotikáé a főszerep, és Anaisre ez nagy hatást gyakorolt. A napokban hallott egy amerikairól, akinek könyveit nem merik kiadni, annyira obszcének. Meg akarja ismerni. Amikor Henry Miller és Anais Nin találkoznak, a férfi negyvenéves, a nő még huszonkilenc sincs. A New Yorkban, szegénysorban született író már két éve él Párizsban, ahol sokkal jobban érzi magát, mint otthon. Itt élheti bohém életét, és akkor is íróként tisztelik, ha egyetlen könyvét sem adták ki. Miller második házasságában él, felesége gyönyörű, szexis nő, taxi-girl. Tehetős urakkal táncol, jó pénzért. Viharos kapcsolatukat féltékenység, őrület, viharos jelenetek tarkítják, – végül közös európai útjukról csak a nő tér vissza Amerikába. Henry Párizsban marad, és eleinte bizalmatlanul fogadja Anais Nin, a gazdag, elkényeztetett nő hozzá írott, rajongó hangú leveleit. Amikor azonban elolvassa Anais könyvét, rájön, hogy ez a nő hasonlóan érez és gondolkodik, mint ő: mohón vágyik a szenvedélyre. Ráadásul szép is, igaz nagyon sovány, de gyönyörű a szeme, érzéki a szája. Az amerikai egy pillanat alatt beleszeret, és mindenképpen meg akarja szerezni magának. 1932-ben, egy ócska hotelszobában szeretkeznek először, aztán pedig mindenütt, ahol csak módjuk volt rá. Együtt gyakorolják az „irodalmi pornográfia” mesterségét, vad dolgokat művelnek, szenvedélyes viszonyuk egy éven át tart. Közben Miller megírja Ráktérítő című művét, ami meghozza számára a világhírt, és Anais is próbálkozik az irodalomban. Henry közös életről álmodik, Anais azonban pontosan látja, Miller nem az a férfi, akivel egy egész életet le lehet élni. A nő biztonságra vágyik, s még a leghevesebb szenvedély idején sem válik el férjétől. Henry és Anais barátsága azonban egy életre szóló kötődés. Miller még kétszer nősül, Anais is átél még szerelmeket a férje mellett, – kettejük szenvedélyes szerelmét azonban a világirodalom halhatatlanná tette.

Ingrid Bergman és Roberto Rossellini

A gyönyörű svéd színésznő akkor szeretett bele az olasz rendezőbe, amikor 1948-ban látta a Róma, nyílt város című filmjét. Harminchárom éves volt ekkor, és a hollywoodi imázs, a „tisztaszívű nő” képe már untatta. Hiába volt ekkor a világ egyik legnagyobb, legjobban fizetett sztárja, valami másra vágyott. Párizsban találkozott Rossellinivel, aki nős volt, de különváltan élt a feleségétől. Bergman egy svéd fogorvos felesége volt, tizenegyéves kislányukkal, Piával Amerikában éltek. Ingrid az új szerelemért otthagyta férjét, kislányát, a karrierjét és hihetetlen népszerűségét. Első közös filmjük, a Stromboli ugyan megbukott, de nem sokkal később világra jött első gyermekük, egy kisfiú. Amerika egyöntetű ellenszenve fogadta a hírt: a színésznő, az anya megszökött a szeretőjével, és törvénytelen gyermeket szült. Ingrid férje minden kapcsolatot megszakított a színésznővel, nem engedte azt sem, hogy anya és lánya találkozzanak. Csak hat év után láthatták egymást viszont! Végül is, Rossellini és Bergman összeházasodnak, még két gyermekük születik: egy ikerpár. További filmeket forgatnak, de egyik sem lesz sikeres. Anyagi gondjaik támadnak, ezért a színésznő elfogad egy párizsi színházi szerepet, majd egy hollywoodi ajánlatot. Az Anastasiáért Oscar-díjat kap, férje azonban semmire sem tartja tengerentúli sikereit. Valójában azt szeretné, ha a felesége otthon maradna, és nevelné a gyerekeket, ahogy azt egy jóravaló olasz anya tenné. Ingrid Bergman azonban, a vérbeli színésznő, ezt a szerepet nem tudja, nem akarja eljátszani. Hat év házasság után elválnak, bár a gyerekek miatt később is gyakran találkoznak.