Mennyire új az Újvilág?

A mai „fehér emberek” azonban nemcsak hogy barátsággal, de őszinte elismeréssel keresik fel az inkák titokzatos földjét Peruban, vagy zarándokolnak el Mexikóba a maják piramisait, templomait megcsodálni. Ráadásul közeleg a misztikus 2012-es év, és úgy tűnik, a világ csak az ősi tudáshoz tud fordulni segítségért. Ki kell faggatnunk a múltat, hogy jobban lássuk a jövőnket. Bizony, most könnyebb dolgunk lenne, ha az európai gyarmatosítók nem semmisítették volna meg az ősi építmények, templomok, szobrok nagy részét. A napjainkban egyre-másra előkerülő régészeti leletek, új feltárások máris megkérdőjelezik, hogy joggal nevezhetjük-e továbbra is Újvilágnak azt a kontinenst, ami talán a legrégebbi emberi civilizációk bölcsője volt, pusztán „mi”, modern európaiak fedeztük fel egy kicsit későn. Egy egész könyvet igényelne pusztán csak röviden bemutatni azokat a kultúrákat, amik már időszámításunk előtt több ezer évvel az amerikai kontinensen éltek, így most ismerkedjünk az inkák és a maják birodalmával és elődjeivel. Inka birodalom – Dél-Amerika – Peru A mai Peru és Ecuador egészét, Kolumbia, Bolívia, Argentína és Chile egy részét foglalta magában. A birodalom fővárosa Cusco a mai Peruban, szent hegye pedig a nevezetes Machu Picchu az Andokban. Az átlagos útikönyvekkel ellentétben a Szent Völgy legtöbb kőépítményét és a Peru-szerte fellelhető piramisokat, csillagvizsgálókat nem az inkák, hanem az őket több ezer évvel megelőző civilizációk építették. A Csendes-óceán partján található az ősi Caral, amit ma a régészek a legrégebbi piramisoknak tartanak (5-6 ezer év). Hat piramis áll félkör alakzatban, egy máig megfejtetlen funkciójú hatalmas körépítmény előtt (az ezoterikus körök dimenziókapuként tartják számon). A piramisok közelében olyan erős az elektromágneses tér, hogy elzsibbad az ember arca, bizsereg a teste és olyan, mintha vízellenállásban menne. Egy közel ezer évig ott élő kultúra emlékhelye, szakrális építményekkel, templom-oltárokkal, melyeket úgy alakítottak ki, hogy örök tűz lángja loboghasson benne.

Észak-Peruban virágzott a moche kultúra az i.e. első évezredben, itt szintén jó tíz éve tárták fel a Sipan-piramisokat. A megkerült gazdag aranyruhák, tárgyak, a mumifikálás kísértetiesen emlékeztet az egyiptomi kultúrára. Közép-Peruban található Chanquillo, a világ legősibb csillagvizsgálója a chavín kultúrából (isz. 1500). Az önmagában is misztikus Titicaca-tó legdélebbi csücskében virágzott a kontinens legrégebbi Tiwanaku kultúrája. Fejlett orvosi ismeretei voltak a nazca-kultúrának időszámításunk környékén. Komoly agyműtéteket, szívátültetéseket végeztek. A térségben fellelhető emlékek (pl. a híres Nazca-vonalak) és a ránk maradt tudás önmagában is megdöbbentő, ám a jelenlegi történelem ismeretünk alól abszolút kirántja a talajt az a közel 30 ezer vésett kő, amit a régészet az Ica-i kövek néven ismer. Koruk 63 millió (!) év, amit egy német vizsgálat még a hetvenes években megerősített. A tematikus rajzok több tudós szerint üzenetek egy felfoghatatlanul régi civilizációtól. A rajzok egy nagy csoportja komoly szervátültetési operációkat mutat be részletesen, modern felszerelésekkel! Másik csoportja egyrészt a vésések keletkezésének korában élt dinoszauruszok embrionális fejlődését mutatja számunkra ismeretlen részletességgel. Szőke inkák Az inkák aránylag későn érkeztek (isz. 800-tól az 1500-as évek spanyol gyarmatosításáig). Hihetetlen, de nem tudjuk honnan jöttek. Legendájuk szerint őseik, Mama Occlo és Manco Capac fehér bőrű, szőke emberek voltak. Nevük a kecsua inti (nap) szóból In-ca, nap fiait jelenti.

Az itt élő népek ősi hitrendszerét andoki kozmogóniának nevezik. Csillagászati, geometriai, matematikai, építészeti, földművelési és orvosi ismeretek komplex rendszere. Legfontosabb szimbóluma az Andoki kereszt (Dél-Kereszt illetve chakana), mely a szóba jöhető valamennyi viszonyrendszert magában foglalja (élet-halál, nő-férfi, fent-lent, múlt-jövő, ember-isten stb). A Nap állt a vallásuk középpontjában. Legfontosabb ünnepük az Inti Rami, a téli napforduló (a déli féltekén ez június 22.). A hatalmas Szent Völgy építményeit a napjárás szerint építették, terelve a fény útvonalát, ami egy csodálatos fényjátékot eredményez. A földművelés és öntözéses gazdálkodás már az idők kezdete óta igen fejlett volt e népeknél. Egy-egy közösség felosztotta a munkákat egymás között, éhező ember nem volt, mindenkiről gondoskodtak! Mayák – Észak-Amerika – Mexikó A közelgő 2012. év sok ember figyelmét irányítja a majákra, akik Mexikó déli részén, főleg a Yucatan – félszigeten hagyták ránk csodálatos kőpiramisaikat, sőt városaikat. Ám ők sem éltek az időben annyira távol tőlünk (ie.1000- isz. 1500, nagyjából az inkákkal egyidőben!). A térség legősibb kultúrájának az Izapa-kultúrát tartják (ie. 1500), mely a magyaroknak külön csemegeként Ősapát jelent! Ez a nép eleve egy Hun-aphu nevű őst tart számon, aki messzi vizek felől érkezett ide fehér bőrű népével. A Csendes-óceán partján Izapa a mexikói-guatamalai határnál található, ahol egy Nap-piramist, 89 sztélét és templomoltárokat találtak. A korabeli vésetek és egyes szent építmények alapján tudósok úgy vélik, a majáknak tulajdonított híres naptárrendszer alapját az izapai kultúra dolgozta ki. Izapa a legfontosabb csillagászati központ volt, ahol a sztélék a december 21-i téli napforduló együttállása szerint épültek, ikonográfiáik pontos leírásai a Nap születésének. A mayák sok mindent átvettek az előző kultúrák (izapai, olmék, tolték, zapotec, azték) hitéből, tudásából és Szent Könyvükben, a Popol Vuh-ban foglalták össze. A mayáknál, akárcsak megannyi ősi népnél, megtalálható az Életfa (a magyar mitológiában és a bibliában szintén!), és ugyanúgy a három világot (alsó-földi-mennyei) köti össze. Tövében ott a kígyó, a test és szellem közötti közvetítő. Legnagyobb istenük Quetzalcoatl, a Tollaskígyó. Legnagyobb vitát azok a szobrok váltják ki, amelyek szemmel láthatóan űrhajós ruhába öltözött „istenek”, mint pl: ?K’awiil, Aki az Eget Tűzzel tölti be”. Történelmünk úgy tűnik, tartogathat még meglepetéseket!