Munkássága és úttörő nézetei minden szempontból a középkor egyik legkiemelkedőbb filozófusává tették, kinek nevét számtalan legenda övezi: ő volt ugyanis az első, aki hívőként és teológusként intenzíven elmerült az ezotéria, mágia és miszticizmus világában.
Minden évben november 15-én Albertus Magnusra, ismertebben Nagy Szent Albertre emlékezik a keresztény egyház, aki többek között a természettudósok és filozófusok védőszentje is. Bölcsességének, egyedi filozófiájának köszönhetően átjárhatóságot teremtett ellentétesnek tűnő világnézetek között, és az alkímia egyik mestere is volt, valamint korának egyik legnagyobb mágusának tekintették.
Beépítette az ókori tanokat
Nagy Szent Albert Albrecht Bollstädt néven látta meg a napvilágot 1193 körül a németországi Lauingenben. A padovai egyetemen kezdte meg bölcsészettudományi tanulmányait, melynek elvégzése után magiszterként a Domonkos- rendbe lépett, emellett pedig teológiát tanult több olasz egyetemen.
Tanulmányai befejeztével visszatért Németországba, és a Domonkos-rendi kolostorokban tanítóként tevékenykedett. 1245 körül Párizsba küldték, ahol megismerkedett Arisztotelész műveivel, ami az egyik legfontosabb hatást gyakorolta munkásságára.
Arisztotelész műveit nagy gondossággal értelmezte és fordította, melyet arab és zsidó fordítók magyarázataival egészített ki. Miután munkájának eredményét és nézeteit megosztotta bizonyos nyugat-európai tudományos körökben, az ókori természettudományok és a keresztény hit közötti szakadék csökkenni kezdett. Ez azért is számított úttörőnek, mert a teológia addig erőteljesen kiszorította a természettudományos érdeklődést.
Albertus Magnus fő művei
Bölcseleti és filozófiai műveit alapvetően 3 csoportba sorolhatjuk:
• logikai, fizikai- és mennyiségtanok
• metafizikai művek
• erkölcsbölcseletek
Ezek közül ami a leginkább reformer jelleggel bírt, a metafizikához köthető művei: széleskörűen tanulmányozta többek között a asztrológiát, és nevét vitathatatlanul összefüggésbe hozták a mágiával, alkímiával.
Kulcs a megértéshez
A középkorban az asztrológia egy elfogadott tudomány volt , de elsősorban a tudósok és értelmiségiek között. Az akkori meglátások szerint a földi élet egy mikrokozmosz, amin túlmenően létezik egy makrokozmosz is – vagyis a föld csupán egy kisebb világ az univerzumban.
Úgy vélték, az égitestek ugyanolyan sémák szerinti mozgást, ciklusokat folytatnak, mint ami a földi létre is jellemző. Ennek kapcsán logikus feltételezésnek tűnt, hogy a bolygók mozgása hatással van a földi síkon zajló történésekre, és az asztrológia előrevetíthet bizonyos jövőbeni eseményeket is.
Abertusnak nem volt könnyű dolga az asztrológia elfogadtatásával vallásos körökben, de erre is megtalálta a megoldást: azzal érvelt, hogy a ránk ható égi energiák megértése, megismerése segíthet abban, hogy életünket jobb minőségben élhessük, természetesen a keresztény morális értékrend előírásai szerint.
Ez is érdekelhet
2025, a Vénusz éve
Minden évnek van egy uralkodó bolygója, a következő esztendőé a Vénusz, ami a kis szerencse, a szerelem és a pénz planétája. A befolyása sok pozitív fordulatot ígér a 2025-re. A képlet persze sosem ilyen egyszerű, hiszen az összes bolygó együttes mozgása mutatja meg az összképet. Nagy látószögben a következő hatásokkal számolhatunk az újévre!
Beszélő robot?
Több legenda is fennmaradt Albertus mágiával és alkímiával való kapcsolódását illetően. Egyesek úgy vélték, szinte természetfeletti képességekkel rendelkezik, mások azt gondolták, nem is evilági gyermek: talán a jövőből tért vissza a múltba, ez magyarázatul szolgálhatott hatalmas tudására.
Bizonyos források szerint egy androidot, azaz egy ember formájú gépet vagy lényt is alkotott, mely nemcsak kisebb technikai feladatok elvégzésére volt képes, hanem beszélni is tudott. Ezt a lényt vagy szerkezetet később legismertebb és leghűbb tanítványa, Aquinói Tamás semmisítette meg, ezzel 30 évnyi komoly munka gyümölcsét tönkretéve.
Több vízióját is említik, melyben szentek jelentek meg neki: a legendák szerint egy Szűz Mária jelenés következtében kapta az ihletet, melyek a kölni dóm tervrajzainak alapjait képezték – később pedig ennek köszönhetően épült fel a kölni dóm.
Megelőzte a korát
Munkássága minden szempontból korát meghaladó és mérhetlenül komplex volt. 1280. november 15- i halála előtt az utolsó 10 évében kissé visszahúzódott, a kölni dominikánus kolostorban élt és tanított. A sors furcsa fintora, hogy az utolsó pár évében memóriája annyira meggyengült, hogy szinte minden addigi tudását elveszítette.
Szellemi állapota már csak arra tette alkalmassá, hogy legfontosabb egyházi feladatait elvégezze, de ezáltal még utolsó éveiben is Istent szolgálva, az egyházközösség összetartásában szerepet tudott vállalni.
Albertus Magnus összegyűjtött írásait 1899-ben harmincnyolc kötetben adták ki. Tudása enciklopédikusnak tekinthető szinte minden témakörben: logika, teológia, botanika, földrajz, csillagászat, asztrológia, ásványtan, alkímia, állattan, élettan, frenológia.
1931. december 16-án XI. Piusz pápa Rómában szentté avatta.
Ezek is érdekelhetnek
Ajánlott tartalmak
