Álmaink és a tolték titkok

Álmaink sokkal többet mondanak el rólunk, mint az ébren eltöltött óráink. Olyan tükröt tartanak elénk, amelyben igazi arcunkkal szembesülhetünk.

Az álmaink segítségével megtanulhatjuk, hogyan engedjük el azokat a részeinket, amelyeket fogva tartanak ezek a régi tapasztalatok. Sergio Magana A tolték titok – Az ősi mexikóiak álomgyakorlatai című könyvében bemutatja az éber álmodás tolték hagyományait és gyakorlatait.

Miért jó az nekem, ha emlékszem az álmaimra?

Az álmodás nemcsak a nap végét lezáró és feldolgozó projekciós folyamat. Álmaink szimbolikájuk segítségével saját, legbelsőbb lényünkről mesélnek, így sokkal összetettebb és pontosabb képet kaphatunk saját lelkünkről, és arról, mi miért történik velünk az életben.

Az álmok és a tükörkép

Ha álmodsz – márpedig álmodsz -, de nem emlékszel az alvás pillanataiban átélt élményeidre, akkor az azt jelenti, hogy a valós éned által küldött jelzéseket nemhogy értelmezni, de észrevenni sem sikerült. A mexikói álomgyakorlatok elsajátításának az első lépése a tudatosságra való hajlandóság kialakítása.
Ébrenléted során abba az illúzióba ringatod magad, hogy ismered magad, a saját arcod vonásait, de csupán egy másodlagos, és éppen ezért pontatlan forrásból, a szemed és egy idegen felületen tükröződő fény pillanatnyi kapcsolatából következtetsz arra, ki is vagy. Sergio MagaÑa tanítója, Armando a tükör hazugságát így fogalmazta meg:
„Gondolod, hogy érdemes ilyen nagy erőfeszítéseket tenni valamiért, amit sem megérinteni, sem érezni nem tudsz?”

Lényünk két fele

Az ősi mexikói hagyomány és a modern pszichológia nem is áll annyira távol egymástól. A tolték hagyomány tanítása szerint ugyanis két fő részből állunk: az egyik a tonál, akik ébrenléti állapotban, napközben vagyunk, a másik pedig a naguál, az energetikai lény, akik éjszaka vagyunk. A hagyományok ennek a két résznek az álomhoz és az ébrenléthez fűződő viszonyával való munkát ösztönzik.
Hogy miért? Mert az álmodás során mindig szükség van egy megfigyelőre vagy tanúra, aki nyilvántarthatja az álmokat és később eljuttathatja az üzeneteket hozzánk, közvetlenül az éber álmokba, vagy, amikor ébren vagyunk, élettapasztalatainkon keresztül.
Amikor álmodunk, a tonál általában leválik az álomról, miközben a naguál az álom tanúja, és az általa közvetített üzenetet csak közvetetten kaphatjuk meg. A tonál a fizikai anyaghoz és az öt érzékünkhöz kapcsolódó érzékelés. Ezt a napfény szabályozza, és ébrenlétünk során identitásunk megteremtéséért, térben és időben való elhelyezkedésünkért felelős.
A naguál a következő két szóból eredeztethető: az ’én’ jelentésű nehua szóból, valamint a nahualliból, melynek jelentése: ’amit ki lehet terjeszteni’. Az ősi kozmológiában ez minden a tonálon túlmutató dologra utal – vagyis arra, akik valójában vagyunk. A naguál kettős jellegű: teremtésről vagy pusztításról is álmodhatunk.
A naguál útja a tonállal szemben egészen más: ébrenléti állapotunkban hosszasan meg kell figyelnünk magunkat a tükörben. Csak így fejleszthetjük ki önmagunk megfigyelésének szokását, hogy aztán, amikor álmodunk, a naguál álmunk aktív részesévé válhasson. A tonál pedig kénytelen lesz megfigyelni, értelmezni és megváltoztatni bizonyos dolgokat az éppen zajló álomban.
Így összhangba hozod lelked részeit és így képessé válnak tanúként hordozni és elmesélni álmaid tanulságait, az álmokban létrehozott változásokkal pedig az éber életedet is alakíthatod.

A halál és az álom kapcsolata

Életünk egyik legnehezebbnek vélt pillanata a halálunk bekövetkezte – a bizonytalanság miatt és azért, mert úgy érezhetjük, fejlődésünk a végéhez ér. A navatl (náhuatl) temictli szó jelentése: ’álmodó’, de egyúttal azt is jelenti, hogy ’az, aki meghalt’. A halál csupán egy hosszú álom. És ahogy a nap végén a végső célunk, hogy aludni térjünk, életünk végső célja, hogy meghaljunk.
Az álmainkkal való munka nemcsak az élettel, de a halállal ápolt kapcsolatunkat is megváltoztatja. Amikor ez megszűnik tudattalan érzéssé válni, számunkra ismerős dologgá változik. Nehéz tehertől szabadulunk meg, és kezelni tudjuk a halálfélelmünket. Ha képtelenek vagyunk felidézni az álmainkat, az azért van, mert félünk a haláltól, ha azonban elfogadjuk, hogy egy nap meg fogunk halni és tudattalanul keresni fogjuk a halált, akkor újra csatlakozunk az álmainkhoz.