Hol járunk álmainkban? A parapszichológia új megközelítéssel magyarázza az éjszaka látott képsorokat!
Az alváslaboratóriumban – a megnyugtatóan duruzsoló számítógépek zaján és a fel-felhorkanó alvó ember neszein túl –, csend honol.
Egy másik szobában egy illető, – egy fotó szemlélésében elmerülve – másra sem vágyik, minthogy gondolatai, észleletei az alvó ember álmaiban megjelenjenek. Egy intenzív, bizarr hangulatú képet szemlél, amin hiányos öltözetű hölgyek iszapbirkózása látható.
Amikor az alvó ember agyhullám-periódusai álomszakaszokról árulkodnak, az asszisztens felébreszti, és álmának tartalmáról kérdezgeti. A férfi csak az utolsó jelenetekre emlékszik; – erotika és agresszió keveredett bennük. Valami cirkuszszerű sátor zegzugos folyosóin – érthetetlen módon – egy meztelen nő elől kellett menekülnie, mindeközben egyre sűrűbb sártengeren küszködve át magát.
Ahogy azt az írás előző részében említettem, mindenki mindig álmodik,itt tehát meg kell állnunk egy pontosítás végett, ugyanis az álom élménye és az álom emléke két különböző dolog. Azért mert valaki nem emlékszik az álmaira, attól még ugyanúgy – éjszakánként átlagosan ötször-hétszer – átéli az álmokra jellemző REM szakaszokat. A REM fázisból felébresztett ember pedig, szinte mindig álomélményekről számol be, ami ez esetben természetesen álomemlékként értékelhető. Ezek az emlékek – ha egyáltalán tudatosulnak – igen illékonyak, általában már az ébredést követő percekben visszasüllyednek ismeretlen tudattalan régióinkba. Bár bizonyos nézetek szerint (Crick és Mitchison 1986) az álmoknak, – mint az agy törlő-takarító munkájában felejtésre ítélt téves asszociációknak – a felidézése egyenesen káros lehet, úgy gondolom, hogy praktikus értékelhetőségüket sokkal több pszichológiai megközelítés tanúsítja.
Az álmok szimbológiájának megfejtése azonban, már ismét többféle megközelítésben történhet. Az álombéli történetek, jelek értelmezése leginkább csak saját lelki, szellemi környezetünk ismeretében működőképes. Mit szólt volna bármely álmoskönyv, vagy pszichoanalitikus August Frederic Kekule kémikus álmához, amelyben majmok kergették egymást körbe-körbe, egymás farkába kapaszkodva végül egy gyűrűt alkotván. Kekule mindenesetre megértette a szimbólumot, kutatásaiban ugyanis a benzol molekuláris szerkezetére nézve kereste a választ. Ma már – Kekule álmának köszönhetően – mi is tudjuk, a benzolmolekulában a szénatomok gyűrűs elrendezésben kapcsolódnak össze. A példákat folytathatnánk hosszan, Edison, Leonardo, illetve általában a művészek és feltalálók gyakran profitálnak álmaikból.
Edison zseniális feltalálóhoz illően a feltalálás folyamatát is feltalálta, neki legalábbis működött. Megoldásra váró gondolataiba mélyedve egy kényelmes karosszékben hátradőlt, miközben a karfára támasztott markaiban egy-egy vasgolyót szorongatott. Mikor álomba merült, ujjai elernyedtek, a golyók az odakészített bádogvödrökbe zuhanva felébresztették, s ő jegyzetelni kezdett. Az ébredés utáni pillanatokban – ha vesszük a fáradságot –, mi is készíthetünk jegyzeteket álmaink tartalmáról, amelyekben később lényeges üzenetekre bukkanhatunk. Az álom megragadása és kulcsszimbólumainak rögzítése vélhetően a tudatelőttes emléktárába emeli álomemlékeinket, melyek onnan az eltalált és hozzájuk kapcsolt kulcsgondolatokkal visszaidézhetők.
Sokaknak feltűnhetett, hogy a cikkben eddig még nem részleteztem a parapszichológiai kutatások álmokra vonatkozó eredményeit, feltevéseit. A bevezetőben is idézett kísérlethez hasonlóakban ugyanis az éber kísérleteknél jóval intenzívebb ESP hatások ismerhetők fel. A REM fázisból ébresztett ember álmai sokszor részletekbe menően tartalmaznak telepatikus momentumokat, például egy, a számukra ESP útján küldött fotóról, festményről, videó-részletről.
A dolgok megálmodásának lehetősége természetesen nem csak a laboratóriumokban adott. Az álmok kötetlen tudati világában elméletileg bárhol és bármikor járhatunk, továbbá bármilyen információhoz hozzájuthatunk, tér-idő korlátokat nem ismerő pszi képességeink segítségével. S hogy hol is járunk álmainkban? A kérdés költői, ugyanis a kis-halálnak is nevezett álom valószínűleg nem térkoordináták közt közlekedik. A testelhagyás, a halálközeli élmények és most már tegyük hozzá, – az álmok világa a tudat virtuális dimenzióiban létezik. Ez az a tudati szféra, ahol a jelek szerint mindnyájunknak szükségszerű napi jelenése van, s ahonnan talán az élethez szükségesen kellő idealizmusunk is táplálkozik.
Paulinyi Tamás szintezis.info.hu
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
