Hipnózis és tudatos álom – új utak a telepátiakutatásban

Valóban, a „gondolatolvasás” talán a legtöbbet vizsgált és legalaposabban ismert fajtája az érzékszerveken túli észleléseknek, a kérdés inkább az, hogy mi befolyásolja a működését, hogyan fokozhatjuk az ilyen kísérletek eredményességét. A nemzetközi kutatások mellett a budapesti SZINTÉZIS PSZI-Labor is ezzel foglalkozik. Paulinyi Tamás cikkéből megtudhatjátok, hogyan zajlanak ezek a kísérletek!

Álom és hipnózis kísérletek a telepátia történetében

Bár a parapszichológia másfél évszázados múltra tekint vissza, az ilyen típusú vizsgálatokkal csak az ezerkilencszázas évek közepétől kezdtek tudományos szinten foglalkozni. A néhai szovjetunióban Lev Vasziljev – akinek főbb területét a hipnózis és a telepátiakutatás ötvözése jelentette – a Szovjet Agykutatási Intézetben fejlesztette ki az úgynevezett távhipnózis vizsgálatokat, amelyben a hipnózisra fogékony alanyokat akár több kilométer távolságból is sikerült hipnotikus transzba ejteni, majd ugyanígy felébreszteni.

Milan Ryzl cseh pszi-kutató az ezerkilencszázhatvanas évek elején kezdett a hipnózisnak a parapszichológiai kísérletekben való alkalmazásával foglalkozni. Szűkebb területe a tisztánlátás (clairvoyance) volt, vagyis a kísérletekben résztvevő alanynak olyan állapotokat kellett „megéreznie”, amiről másnak sem voltak tudati információi, ehhez átlátszatlan borítékban lévő különböző színű kártyákat használt. Ryzl a kísérletek kezdetén szinte kizárólag hipnotikus transzban lévő alanyokkal dolgozott, akiket a hipnózisra való fogékonyságuk alapján gondosan szelektált. Ehhez dolgozta ki az úgynevezett „képzeletbeli látás” technikáját, amivel a résztvevők lezárt borítékokban, vagy dobozokban lévő tárgyakat tudtak „megpillantani”.

Ez idő tájt New Yorkban a Maimonides Medical Center álomkutatási laboratóriumában Dr. Montague Ulmann és Dr. Stanley Krippner már évek óta végzett álomtelepátia kutatásokat, amelyben William Erwin pszichológussal értek el sikereket. Ezekben a kísérletekben a vevőnek az álomszakaszokban (REM fázis) küldtek telepatikusan képeket, amelyekről ébredés után kellett beszámolnia. Az alanyra REM/EEG műszereket csatlakoztattak, amikre azért volt szükség, hogy pontosan követni tudják az álomszakaszok kezdetét és végét. Az álomszakaszok végén az alanyt felébresztve kikérdezték álmai tartalmáról, az adott képet pedig más különböző képek közül kellett kiválasztania.

Módosult tudatállapot-technikák a pszi kutatásban

A módosult tudatállapotok jelentősége – ide tartozik természetesen az álom és a hipnózis is – régóta köztudott a parapszichológiában, emiatt a legkülönfélébb hatásokkal és eszközökkel kísérleteztek már, beleértve a pszichoaktív szerek (különféle drogok) alkalmazását is. Charles Honorton amerikai kutató módszere vált mégis a legelterjedtebbé a pszi-laborokban. A Ganzfeld technika lényege a fő érzékszervek – látás, hallás – monoton ingerekkel való telítése, ehhez a telepatikus vevőnek diffúz szemüvegen át tompa vörös fényt sugároznak, fejhallgatón át pedig vízesés szerű sustorgó morajt játszanak be. A tudat ilyenkor rövid idő alatt egyfajta révült állapotba kerül és a figyelem a telepatikus ingerekre irányul, amelyek így jobban felismerhetővé válnak. Szintén sok helyen alkalmazzák a kísérlet előtti relaxációt, ez a tudat fókuszát a külvilágról a belső élményekre fókuszálja.

A budapesti SZINTÉZIS PSZI-Laborban a telepátiakísérletet újszerű módon egy olyan közös agytréneres gyakorlat előzi meg, amelyben a telepatikus adó és vevő egyidejűleg relaxál, ez az egymásra hangolódásukat is segíti. A szembe és fülbe jutó lassuló hang- és fényjelek, az agyhullámokat a félálomra jellemző théta ritmusra mélyítik, miközben az agyféltekék szinkronizációját is elősegítik. Ez azért fontos, mert a néma jobb félteke intuitív pszi-észleleteit a bal féltekének kell megfogalmaznia, vagyis szavakra fordítania. A relaxációt itt is Ganzfeld módszerrel végzett kísérlet követi.

Paulinyi Tamás