Melinda testén minden előzmény nélkül sebek, nyomok jelentek meg, amire az orvosok sem találják a magyarázatot. Lehetséges, hogy átörökítünk a szüleinktől testi traumákat is?
Melinda harmincas éveiben járó fiatal hölgy. Teljesen rendezett körülmények között él párjával, akivel közös jövőt is terveznek. Melinda életét egyedül szülei korai elvesztése árnyékolta be, hőn szeretett édesapját tinédzser korában, édesanyját valamivel később veszítette el. Nem telt el úgy nap, hogy Melinda ne gondolt volna a szüleivel töltött boldog időkre , az emlékek egyszerre voltak szépek és fájóak.
Nem sokkal a 35. születésnapja után minden ok és fizikális behatás nélkül a bal karján különös, tűzpiros foltok kezdtek megjelenni, amelyek erős fájdalommal is társultak. Egy részük kék folttá alakult, mintha zúzódás érte volna, másik részük olyan látványt és érzetet keltett, amely leginkább egy enyhe égési sérülésre emlékeztette. Orvoshoz is fordult, ahol mindezeket alátámasztották, és hitetlenkedve néztek Melindára, aki állította, hogy semmilyen baleset nem érte, fogalma sincs, mi okozhatta ezeket a sérüléseket.
Bár a tünetek fokozatosan halványulni kezdtek, borzasztóan frusztrálta és aggasztotta a helyzet, mindenképpen magyarázatot szeretett volna találni a jelenségre. A neten kutakodva leginkább stigmáknak azonosította be a tüneteket, ugyanakkor vallásos nem volt, és depresszív, skizoid állapot sem jellemezte. Aztán egyszer csak eszébe jutott az édesapja, és a hideg futkosott a hátán a felismeréstől, amire jutott…
Mi a magyarázat minderre?
A vallási stigmák rendkívül ritkák, amik leginkább erősen vallásos személyeknél jelennek meg, Jézus szenvedését újraélve, sebek formájában a kezeken és a lábakon. Mivel Melindánál a vallási fanatizmust kizárhatjuk, egy egészen különös, édesapja múltjával összefüggő magyarázat tűnik a legvalószínűbbnek.
Édesapja Melinda elmondása szerint még az ő megszületése előtt, 35 éves kora körül szenvedett súlyos autóbalesetet, melyben erősen megsérült a bal karja. A kezelések hosszú időn át tartottak, és vissza tudott emlékezni, hogy gyermekként is észlelte édesapján a baleset nyomait.
Öröklött traumák?
A DNS kutatók az elmúlt évtizedben egyre biztosabban állítják, hogy az örökítőanyag nem csupán fizikális és személyiségbéli jegyeinket, tulajdonságainkat képes hordozni és átadni, hanem bizonyos traumatikus életeseményeket, emlékeket is rögzíthetnek. Mivel Melinda édesanyja a férje balesete után 1 évvel esett teherbe, az édesapa DNS láncán megtalálható lehetett a baleseti trauma emléke, és örökítésre kerülhetett.
Melinda is nagyjából abban az életkorban élte át testi jelleggel a baleset emlékeit, mint az édesapja. Ehhez valószínűleg nem csak a genetikai információra volt szükség, hanem egy olyan erős érzelmi kapocsra, ami fennált Melinda részéről édesapja felé, az elvesztése óta is. Hiszen a vallási stigmáknál a hitbéli elköteleződés, fanatizmus, áhítat és együttérzés a kiváltó ok, Melinda esetében a biológiai kód és a mély szeretet együttesen okozhatták ezt a rendkívül ritka jelenséget.
Ez is érdekelhet
Spirituális tévutak
Önmagunkat és életünk célját kutatva egy életen át keressük azokat a szellemi tanokat, melyek segítenek eligazodni sorsunk útvesztőiben és támaszt nyújtani számunkra nehéz élethelyzetekben. Vannak azonban olyanok is köztük, amik tévútra visznek.
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
