Küszöbön innen, küszöbön túl… – interjú Paulinyi Tamással a halálközeli élményekről

Paulinyi Tamás író, a Szintézis Szabadegyetem szakmai igazgatója több mint huszonöt éve foglalkozik a paranormális képességek kísérleti kutatásával, beleértve a telepátiát és a jövőérzékelést is. A halálközeli élmények egyik szakértőjeként azok valóságosságát is a parapszichológia ismeretei szerint értelmezi.

Mit nevezünk halálközeli élménynek?

A fogalmat R. A. Moody amerikai pszichológus alkotta meg az 1970-es években, közismertté pedig az Élet az élet után című bestsellerre által vált. A fogalmazás valóban pontos, az ilyen élményeket ugyanis azok élik meg, akik a halál közvetlen közelségébe kerültek. Ennek legáltalánosabb esete a klinikai halál állapotában figyelhető meg, az újraélesztetteknek nagyjából az egyharmada szinte pontosan ugyanarról számol be. Jellemzően a testükön kívül találják magukat, felülről látják például az újjáélesztésüket, ebben az állapotban pedig akadálytalanul képesek átkelni falakon és szilárd tárgyakon. Általában ezt követi a fénylénnyel való találkozás, ahol a mindent kitöltő világosságban egyfajta misztikus és szeretetteli személyességet tapasztalnak meg. Ezután az életüket látják, filmkockaszerűen, minden apró mozzanatában, ezt hívják panorámatudatnak. Gyakori az elhunyt rokonokkal való „túlvilági” találkozás, egy másik világban való jelenlét, majd ezt követi a testbe való visszatérés.

A tudomány milyen választ tud adni minderre?

Miután a természettudományos felfogásba pillanatnyilag nemigen fér bele a testtől független tudat léte, nyilván szkeptikusan közelítik meg az előzőekben leírtakat. Hivatkoznak a műtéti altatók vagy a felszaporodó szén-dioxid kábító hatására, a születési élmények felelevenedésére, az endorfinok felszabadulásra és még sok mindenre, ezek azonban nem magyaráznak meg bizonyos elemeket az élményből. Ilyen a testelhagyás megtapasztalása, ami felett racionálisan sem hunyhatunk szemet, ugyanis ebben az állapotban az átélők olyan tapasztalatokat szereznek, amelyek bizonyíthatóan nem lehetségesek érzékszervi úton a klinikai halál során. Pontosan idéznek fel szimultán történéseket, akár távolabbi szobák eseményeit, vagy váratlan részleteket illetően. Ennek elfogadásához a pszi-kutatás eredményeit kell figyelembe venni, ami szintén sokak számára ismeretlen.

A pszi-kutatók mivel magyarázzák a jelenséget?

A parapszichológia kísérleti tudománya régóta arra a következtetésre jutott, hogy a tudatunknak vannak magasabb tér-idő dimenziókban értelmezhető képességei, vagyis a tudat nemcsak a koponyánk falai között létezik. Ilyen például a jövő- és a távérzékelés, melyek alapján a tudat szuverén valóságát kell feltételeznünk, ami a testi folyamatoktól függetlenül is létezik. Vannak olyan elméletek, amelyek szerint a tudatot téren és időn kívüli kvantumfolyamatok alkotják, ami akár az Univerzum alapvető jelensége is lehet.

Függenek-e a beszámolók a kulturális közegtől, átszínezi-e a vallásosság a tapasztalatokat?

A halálközeli élmények egyik legalapvetőbb sajátossága, hogy olyan, mintha ilyenkor mindenki ugyanott járna. Ezzel kapcsolatos feljegyzések a régmúltból is maradtak ránk, a Tibeti halottaskönyv pedig szinte szóról szóra így írja le a halál tudati folyamatát. Természetesen az orvostudomány, azon belül az újraélesztő technikák fejlődésével egyre több ilyen élmény kerül napvilágra, mindez pedig a tudatról szerzett ismereteink újragondolásához kell, hogy vezessen.

Milyen változásokat indít el ez az élmény a visszatérőkben?

Ezt nem lehet elfelejteni, olyannyira, hogy a legtöbb átélőnek nemcsak a valóságképe változik meg, hanem annak megfelelően az életvitele is. Az életáttekintés ugyanis olyan erkölcsi felismerésekhez vezet, amelyek sokkal inkább a boldog emberi kapcsolatokat helyezik előtérbe, mint az anyagiakat. A testtől független tudat megélése pedig a haláltól, mint megsemmisüléstől való félelmet oldja fel. Ezek az emberek az élményük után jobban tisztelik és értékelik az élet adományát, és felismerik, hogy mindig van lehetőség arra, hogy az értéktelenebb pillanatokat értékesebbre cseréljék. Személy szerint ezt tartom a halál közeli élmények legjelentősebb felismerésének, a rejtély tudományos értelemben vett mibenlétét pedig majd az emberi megismerés kiteljesedése oldja meg…