A mágia három törvénye – harmadik: a karma törvénye

Biztosan láttad már ezt a jópofa játékot, ha máshol nem, valamelyik amerikai filmben egy vezérigazgató asztalán. A ketyere neve: Newton-inga, és amilyen egyszerűen működik, olyan mély rétegét érinti a világ működésének.

Ha még nem találkoztál vele, a szerkezet úgy működik, hogy kitéríted a legszélső golyót (mint a képen, jobbra), az nekiütközik a mellette levőnek, ami nem mozdul ugyan el, de átadja az energiáját a mellette állónak stb. és a legvégén a másik szélén lévő golyó fog kibillenni. Aztán ez csapódik vissza és ugyanígy kibillenti az akkor már nyugalomban lévő, jobbszélső golyót. Tehát csak a két szélén lévő golyó fog kitérni, egyszer az egyik, majd a másik oldalon.

Ennyi. Nem túl bonyolult, ugye?
Ahogy a karma működése sem. Hatunk valakire: így vagy úgy és látszólag nem történik semmi. Kívánhatunk neki jót/rosszat, gondolhatunk, mondhatunk róla jót/rosszat, látszólag nem történik semmi. Mint a Newton-ingánál.

Aztán egyszer csak a sor legvégén valaki kap egy hatalmas csomagot a mellette állótól de valójában tőlünk!

Ebből érdekes következtetéseket lehet levonni:
1. Akire hatni akartunk, lehet, hogy nem is részesül a tettünk hatásából. Akire viszont nem akartunk hatni, sőt, lehet, hogy nem is ismertük, valójában arra hatottunk – láthatatlanul.
2. A hatás, amit az emberek láncolatán keresztül kiküldtünk a világba, egyszer csak visszatért hozzánk. És a hatás oka  az igazi ok nem is abban rejlik, akitől kapjuk! Ő csak mellettünk állt, és továbbította a hatást, amit korábban mi küldtünk ki.
Ő a karma végrehajtója, akinek az a feladata, hogy nekünk továbbítsa egy korábbi tettünk ellenhatását.

A kérdés akkor válik igazán érdekessé, amikor a tettünk végigszalad a láncolaton, eléri a legszélét, de közben végetér az életünk. És a hatás, amikor jön vissza, már egy más testben, más személyiséggel rendelkező énünket éri. Közben fogalmunk sincs, hogy miért kapjuk a Sorstól a jót/rosszat, mert a felejtés vizéből már ittunk az aktuális megtestesülésünk előtt.
Ilyenkor már más színben tűnik föl, hogy mi az, ami igazságos és igazságtalan.

Valóban igaztalanul veri a Sors az egyik embert, és tényleg nem igazságos, hogy a másiknak minden szinte az ölébe hullik?
Az indiaiak szerint (és számos más tradicionális kultúrában szintúgy) az, hogy valakinek jól megy a sora – megtalálta a hivatását / a saját útját járja / boldog párkapcsolatban, családban él / gyermekei vannak / jó az egészsége stb. stb. –, mind karmikus eredetű, és a születési horoszkópunkból látszik.

Ebben a metafizikai értelmezésben a bolygók sem mások, mint a karma végrehajtói: nem jók vagy rosszak, hanem csak az erők közvetítői, pont úgy, ahogy a Newton-inga golyói. A minket érő erőknek, azaz életeseményeknek, élethelyzeteknek pedig mi magunk vagyunk a forrásai csak valószínűleg már nem emlékszünk rá (főleg ha előző életes tettünk az oka).

A Newton-inga párhuzama egy másik oldalról is elgondolkodtató! A kapott hatástól a legszélső golyó ismét kibillen majd ismét visszahullik. Tehát a minket érő külső hatások tettekre késztetnek bennünket  és a tetteinknek van egy jól leírható íve.

Aki látja az egész rendszer működését, azt is látja, hogy mit fogunk szabad akaratunkból reagálni a minket érő hatásokra. Ha eléggé ismered a dackorszakban leledző gyermekedet, csukott szemmel is tudni fogod, mit fog tenni, ha elveszed tőle a kedvenc játékát.

Valahol mi is ilyen dackorszakban játszadozó gyerekek vagyunk, akiknek a szabad akaratból fakadó lépéseit van, aki látja.

Fentieknek egy nagyon praktikus, a jelenre vonatkozó hozadéka: bármit teszünk is, annak idővel meglesz az ugyanakkora hatású, de minket érintő következménye. Ha ezt belátjuk, pusztán már emiatt is érdemes pozitívan gondolkozni, beszélni és jó tetteket végrehajtani  a jelenben. Mert ebből fakad a saját jövőnk, amikor a golyó hatása visszaér. Kárpáti Gábor Csaba