A mágia három törvénye – II.

A szavak szintjén igaz, hogy valami elindul, de a hatás a legtöbb esetben vagy elmarad, vagy lesz ugyan, de nem az, amit szerettünk volna. A nem látható világban ugyanúgy működnek a törvények, mint a fizikai világban, és ha nem megfelelően alkalmazzuk ezeket a törvényeket, az eredmény sem lesz megfelelő.

II. A hasonlóság törvénye

Valószínűleg ismerősebben cseng ez a törvény, ha a “rezonancia törvénye” névvel illetjük. És bizonyára mindenki hallotta már azt a példát, mikor két ugyanolyan hangvilla közül bármelyiket is megpendítjük, a másik is rezegni kezd – vagy ugyanennek a rezonanciának a negatív kifejeződése az, amikor egy katonai menetoszlop egyszerre lépve halad át egy hídon – és a híd leszakad.

Ezek mögött a példák mögött a hasonlóság, avagy a rezonancia törvénye áll: egy adott rezgés a hasonló rezgésűre hat, láthatatlanul. Így működik a világban minden, minthogy minden rezgés, energia; csak más a rezgésszáma, a frekvenciája.

A durvább, anyagiasabb dolgok lassabban rezegnek, a fény sokkal gyorsabban, a gondolataink még gyorsabban. Mi pedig egy belső adó-vevővel rendelkezünk, ami rezgéseket ad ki magából (szavaink, érzelmeink, gondolataink formájában) és veszi is a külvilágból felénk áradó rezgéseket. És hogy mit vesz? Azt, amire ezt a mágikus rádiót hangoljuk. Szoktuk is mondani bizonyos esetekben, hogy “teljesen rá(d)hangolódtam!” – azaz vesszük az adást.

Ha már a rádiós példánál vagyunk, folytassuk is ezt az analógiát! Az éterben számtalan rádióadó sugározza a műsorát, a rádiónk azonban (jó esetben) csak egyet vesz és szólaltat meg belőle: azt, amire beállítottuk. Ugyanakkor a szomszéd lehet, hogy mást hallgat ugyanott, ahol mi, ugyanolyan rádióval – igen, mert ő másik csatornára hangolódott.
Rajtunk múlik tehát, hogy a külső és belső világ mely frekvenciáira hangolódunk, mit akarunk kihallani abból a tömérdek rezgésből, ami folyamatosan bombázza az érzékeinket. Menny és pokol egyszerre létezik – és ugyanott.

Tőlünk függ, hogy melyiket “választjuk”. Ha a belső rádiónk csak a rosszra, a negatívra, a lehangoló dolgokra, az alacsony szintű érzelmekre, alantas gondolatra vevő, akkor azt fogjuk kihallani mindenhol és bárkivel érintkezve, így teremtve meg saját, összkomfortos poklunkat. Ha azonban a nagyobb rezgésű, pozitív gondolatokra, érzelmekre igyekszünk hangolódni, és tudatosan továbbtekerjük a rádiónkat a nem megfelelő rezgésű gondolatokról, már egészen más világban találjuk magunkat. Jobb lesz a kedvünk is, színesebbnek, örömtelibbnek találjuk a minket körülvevő világot.

Mágikus adó-vevőnk sávhatárai

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy ezt a “műsorválasztást” korlátlan mértékben megtehetjük, és csak rajtunk múlik, hogy mikor hangolódunk rá a szférák zenéjére. Ahogy a rádiónak is megvannak a maga fizikai (technikai) korlátai, ugyanúgy mi is úgy vagyunk összerakva a csillagok anyagából, hogy “gyárilag” van egy felső korlátunk, amit nem tudunk meghaladni.

Ez kódolva van a horoszkópunkban, ami szépen megmutatja, hogy a bolygószférák asztrális anyagából milyen mértékben részesülünk, és ez határozza meg életünk értelmét is: “Az egyén élete is különbségtétel és korlátok felállítása révén nyeri el jelentését” – mondja a Ji-king, a Változások könyve (60. Csia / A korlátozás). A “mindent megtehetsz” közkedvelt dogmájára 4000 év távlatából azt üzeni a kínai mágia alapműve, hogy “Az embereknek nem valók korlátlan lehetőségek. Utóbbiak esetén az életük csak szétfolyna a megfoghatatlanba.”

Gyerekkoromban sokat gondolkoztam rajta, mégsem értettem meg az evangéliumban szereplő “Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten Országába” tanítást. A hasonlóság törvénye azonban erre is választ ad. Isten Országa – vagy az Ég, ahogy a Ji-king nevezi – nem külső falakkal gátolja meg a “közönséges embert”, hogy belépjen, hanem azzal, hogy a gazdagnak (és itt a gazdag a fösvény, anyagias, fukar szinonímája) nincs olyan finom rezgésű része, ami elérhetővé tenné részére Isten Országát.

A mai korszellem, meglehetősen alacsony szintű rezgései miatt, nem kedvez a “nemes embernek”, hogy értékeit kamatoztatni is tudja ebben végletesen elanyagiasodott földi világban. Neki a méltóságteljes visszavonulást ajánlja a Ji-king (33. Tun / A visszavonulás), ami megóvja szellemiségét a lecsúszástól.

Ez a visszavonulás azonban nem egyenlő az elefántcsont-toronyba vonulással, mert a földön “amit meg kell tenni, azt meg kell tenni”. Mindeközben viszont szabad akaratunk révén lehetőségünk adódik arra, hogy a minket körülvevő világ magasabb szintű rezgéseire rezonáljunk. szerző: Kárpáti Gábor Csaba