A csoda nem természettudományos fogalom, leginkább azt jelzi, hogy valami kívül esik a megmagyarázhatóság és a fizikailag lehetséges határain.
Ugyan az elmúlt pár száz év technikai és tudományos fejlődése a csodákat a mesék és a babonaság világába száműzte, manapság az ezotéria és a spiritualitás újraéledésével, a csoda sokaknál újra a valóság részévé vált. A mai ember csodavárása azonban már nem a régi időket idézi, egy szűk rétegtől eltekintve a többséget a szélsőségek, vagyis a kritikátlan hiszékenység és az ugyanúgy kritikátlan szkepticizmus jellemzi. Nézzük meg hát közelebbről, hogy mi a csudát is tudunk a csodák valóságáról, és a hozzájuk fűződő emberi érzelmek okáról. Paulinyi Tamás cikkének első részét ide kattintva olvashatjátok el!
Szemközt a csodával!
Bármilyen furcsa, de ahogy ennek a cikknek az előző részében olvashattuk, a csodák a laboratóriumban is fényképezhetők, filmezhetők, vagyis dokumentálhatóan tetten érhetőek. A néhai Szovjetunióban például évtizedeken át vizsgálták Nyina Kulaginát az egyszerű orosz háziasszonyt, aki Home-hoz hasonlóan, bizonyos képességeivel alapvető fizikai törvényeket meghazudtolva produkált valós csodákat.
Az amerikai tudósok által is vizsgált hölgy, érintés nélkül mozgatott tárgyakat, térített ki iránytűket, sőt akaratával meg tudott állítani és újra tudott indítani fiziológiai sóoldatban dobogó, élő békaszíveket. Sok más, hasonlóan döbbenetes képessége mellett, Kulagina kézrátétellel, vagy pusztán jóindulatú elvárásaival olyan betegeket is gyógyítani tudott, akikről az orvostudomány már lemondott. Gondoljunk bele, ha a néhai szovjet háziasszony ezeket a készségeit valamiféle vallásalapítói ideológia jegyében gyakorolja, azokat prófétai csodákként is elkönyvelhették volna.
A látványosabb csodák kategóriájából nem hagyhatjuk ki a Poltergeist tevékenységet sem, ami bár ritka jelenség, azonban egyrészről évszázadokkal korábbi dokumentációi maradtak fenn, másrészt modern kutatási eredményekkel is rendelkezünk mindezzel kapcsolatosan. A német Poltergeist kifejezés eredetileg kopogó szellemet jelent, azonban több mint valószínű, hogy nem a holtakhoz, hanem az élőkhöz van köze. A jelenség amúgy nyilván átformálhatná a szkeptikusok világképét is, ugyanis ilyenkor a tárgyi környezet gyakorlatilag megbolondul. A Poltergeist tevékenységnél konkrétan bútorok repkednek, spontán tüzek keletkeznek, ismeretlen eredetű hangok, koppanások hallatszanak, tárgyak jelennek meg a semmiből, majd tűnnek el, a mai kor mérőműszerei és elektromos berendezései pedig gyakran sorra tönkremennek.
Bármilyen furcsa, a jelenségről tucatnyi hiteles filmfelvétel készült tudósok és hivatalos szervek jelenlétében, a fizikai hátterét azonban – ha ilyesmiről egyáltalán beszélhetünk – egyáltalán nem ismerjük. A korábban az ördög és a szellemek művének tartott Poltergeist jelenség a nem kevésbé riasztó RSPK (rekurrens spontán pszichokinézis) nevet kapta, és amellett, hogy általában egy idegileg terhelt ember köré rendeződnek ezek az események, erről a paranormális tevékenységről többet nemigen tudunk. Egy lényeges üzenete az előzőeknek azonban mindenképp világszemléleti értékű; – Csodák pedig vannak!
A mai ember és a csodák
Miért olyan szélsőséges mégis a csodákhoz való hozzáállásunk, ha például az említett eseteket bizonyítottnak, vagyis valóságosnak tekinthetjük? Talán azért, mert létszemléletileg megosztott korunkban egyszerűbb megoldás az ilyen jelenségeknek vagy a figyelmen kívül hagyása, vagy a kritikátlan elfogadása és eltúlzása. A racionalizmus elmúlt pár évszázadának „boszorkányüldözései” után, természetes módon jelentkezett a spiritualitás utáni igény, ami nemcsak a klasszikus vallásosságra, hanem általában minden misztikus dologra irányult. Így jelent meg az ezernyolcszázas években a spiritizmus és a médiumitás divatja, majd az ezerkilencszázas évek közepe után a New Age és az ezotéria rohamosan tért hódító szubkultúrája.
Ennek megfelelően, kis országunkban is két táborra oszlanak a csodákat megítélő emberek, a harcos tagadókra, akik racionális világképük biztonságát féltik, és babonaság szintjéig hiszékeny emberekre, akik bármilyen ostoba és alaptalan túlzás előtt is gondolkodás nélkül borulnak térdre. Pedig a mai kor új alternatívát is kínál, amelyben a csodák a tudat és a valóság viszonyának új megközelítésében értelmezhetők, és sorsunk eseményeit is új megvilágításba helyezik. Ez az értelmezésbeli többlet viszont már túlmutat az ideológiai jelentéseken, lényegében a gyakorlati életfelfogásunkat határozza meg. Nézzünk egy-két példát végezetül erre is.
A végzetszerű tragédiáktól és a csodás megmenekülésektől eltekintve, mindennaposan tapasztalhatjuk, hogy a történések mintha a lelkivilágunk állapotát tükröznék és ebben bizony nem is tévedünk. Érzelmeink és mélyebb elvárásaink ugyanis valóban hatnak környezetünk folyamataira, ha nem is olyan drámaian, mint a Poltergeist esetében, de kísérletileg mindenkinél kimutathatóan. Egy bosszús, ideges ember körül több a műszaki hiba, többször beteg, többször van rosszkor rossz helyen, míg a szerencse általában a vidám kiegyensúlyozott embereket kedveli. Mi a csudát is tudunk hát akkor a csodákról? Talán azt, hogy bennük – okosan – hinni is kell, elvárásaink ugyanis befolyásolják ideáink megvalósulását, vagyis a csodák akkor bukkannak fel életünkben, ha lelkileg megelőlegezzük létüket. Érdemes!
Paulinyi Tamás www.szintezis.info.hu
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
