Képtelen képességek: mit tud a tudat? – 2. rész

Az ember képességeinek nagy részét jól ismerjük, fizikai álló- és tűrőképességünk, kiemelkedő sportteljesítményeink vagy szellemi produkcióink valóban elkápráztatóak lehetnek. Mindezekre azonban a tudomány magyarázatokat tud adni, a fizika, a biológia és a pszichológia területéről szemlélve az embert, képességeiből szinte bármi megérthető. „Szinte”, ugyanis olyan potenciális képességek is élnek bennünk, amelyek a tudományos értelmezés számára gyakorlatilag érinthetetlenek. Ezek, pedig nem mások, mint tudatunk azon pszi képességei, amelyek felborítva a fizikáról, térről és időről alkotott fogalmainkat az emberi lét határtalan lehetőségeit mutatják felénk.

Az írás előző részében rendkívüli és látványos paraképességekről olvashattunk. Azt ugyan köztudottan kevesen hiszik, hogy krisztusi csodatételekre lennének képesek, de azt, hogy életünket különös képességeink apró csodái hatják át, tulajdonképpen bárki megértheti, és világszemléletébe beépítheti. Teheti ezt azért is, mert számos kísérlet bizonyságaként már tudjuk, hogy érzékszervi észleléseinkből és logikánkból összeálló megismerésünket az ESP folyamatosan kiegészíti, sajátos hátterét biztosítva intuitív döntéseinknek. Nyugodtan érezhetjük magunkat így akár jövőt érzékelő látnokoknak, a gondolat útján kommunikáló varázslóknak, de épp a mindentudás álomba szenderült birtokosának is, ezeket a képességeket ugyanis csak kibontani kell megtanulni.

Ugyanígy bizton tudhatjuk azt is, hogy lelki elvárásaink teremtő erőként értelmezhetők (mikroPK), csakhogy ennek a „teremtésnek” általában nem vagyunk az urai. Noha túl soknak tűnhet a „csak”, látnunk kell, hogy képességeink kiterjesztésének valóban ez jelenti a legfőbb akadályát. Ilyen értelemben a hit valóban hegyeket mozgathat, vélhetően a szentek, megvilágosodottak és próféták csodáinak is az árnyék nélküli meggyőződések adták az alapját.

Mit tehetnék tehát azért, hogy képtelen képességeink kibontakozásának teret engedjünk? A feladat nem bonyolult, de nem is könnyű, ugyanis kétséges értékű lelki szokásaink és irányítatlan vágyaink felszámolása komoly eltökéltséget és lelkierőt kíván. Hogyan tovább ezek után, vagyis ha tudatunk folyamatainak irányítását kézbe vesszük, milyen csodákra számíthatunk az életünkben? Elsőképp érdemes elfogadni azt a tényt, hogy az emberi életek zömében a tudat kontrollja távoli vágyábránd marad, sőt lényegi igénye jobbára fel sem merül. Tudati kapacitásunk ilyen irányú megnyílása – ritka tehetségek sorsától eltekintve – apró lépésekből áll, amiben a fáradhatatlan törekvés mellett, a töretlen hit és kitartó bizalom is nagy szerepet játszik.

Ennek megfelelően rejtett képességeink folyamatosan segítségünkre lesznek, erőkifejtéseinkben, életünk lényeges céljainak megvalósulásában, egészségünk megtartásában és a gyógyulásban, kinek mikor mire van és lehet szüksége, ott és akkor hatnak. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy táltos paripánk gyeplője a mi kezünkben van, így rejtélyes erőinket akár magunk ellen is fordíthatjuk, főként, ha a lovon fordítva ülünk. Az irányt, pedig jó tudni, ehhez ajánlani leginkább legjobb iránytűnket, az őszinte lelkiismeretet lehet.

Különös képességeink netovábbja ugyanis nem feltétlenül a fémhajlítás és a tárgyak lebegtetése, hanem annak a végtelen kincsestárnak a megnyitása, ami magunk és mások életébe boldogságot hozhat. Ez, vagyis a boldog állapot az, ami a dolgoknak igazi értelmet ad, hitet ahhoz, ami képtelen képességeink értelmes gyakorlására minket, embereket képessé tehet.

Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu