Mágia ötvenezerért, társkeresés negyvenért

– A tévéből ismert mágus hitelesnek látszott. Elhitette velem, hogy különböző színű gyertyák égetésével megidézhetem a kívánt eseményt – ez esetben a megfelelő társ érkezését. Mert rokonszenves voltam, nekem jutányosan, 50 ezer forintért csinált mágiát. Háromnegyed év múlva azt mondtam: „Lássa be, ez a módszer nálam nem járható út.”

Fekete kakas nyaka

– Nem engedett el. Javasolta, menjünk ki az erdőbe, szerez egy fekete kakast, aminek majd én vágom el a torkát. Ez biztosan eredményre vezet. Azt hitte, hogy – mint amolyan városi asszony – megijedek majd. Nem tudhatta rólam, hogy édesanyám még a lábuknál összekötött csirkékkel tért haza a piacról, láttam ilyet eleget. Mivel nem döbbentem meg,  ő mondta, hogy halasszuk el az akciót. Ezután fordultam társkereső irodához. Hirdetése alapján egy budai és egy pesti közvetítőt találtam rokonszenvesnek. Azt reméltem, felkészült, pszichológiai érzékkel megáldott emberek hallgatnak meg, és valóban segítenek majd. Feltételeztem, hogy indokoltan ajánlanak valakit, akit beszélgetésünk  alapján nekem valónak ítélnek. Ismerkedni ugyanis bárhol lehet. Azt reméltem, hogy egy iroda – 40 ezer forintért – némi garanciát is vállal. Rá kellett jönnöm, hogy a férfiak 90 százaléka társkeresés címén a változatos nemi életét kívánja megoldani. Ma már úgy érzem, hogy az ötvenes éveikben járó nőkre  ráépült egy rámenős iparág –  nem értik az alapvelő problémát, de nem is igen akarnak foglalkozni vele.

Legjobb kor

– Mi nők fontosabbnak tartjuk a belső értékeket. De azért úgy gondoltam, az én társadalmi rétegemhez tartozó férfinak legyen lakása, valamilyen kocsija, akarja feladni eddigi magányos életét – nem feltétlenül házasságért, de állandó kapcsolatért. A budai irodában mindezt elmondtam, és megkérdeztem: szerintük van esélyem? Őszinteséget vártam, valami olyasmit, hogy asszonyom, az ön korában ez nagyon nehéz, de mi mindent megteszünk? Legnagyobb megdöbbenésemre azzal áltattak, hogy jobbnál jobb pasik, fantasztikusan jó fejek vannak ügyfelelik között. Sok köztük az Amerikából előnyugdíjjal hazatelepült, aki végre magyar feleséget akar. A legjobb korban vagyok, épp rám van szükség. Ezt azért annyira nem hittem el, de szerettem volna! Biztosítottak: egy évig foglalkoznak velem, s adtak hat nevet. Felajánlották: ha én restellem felhívni a számokat, ők közvetítenek. Ennyire azért nem vagyok gyáva. Egy este, egy pohár vörös borból erőt merítve nekiültem. Az első telefonszám nem volt kapcsolható. Kialakítottam egy szisztémát. Az adatlapokon kevés használható adat volt – név, kor, magasság, súly, iskolai végzettség, csillagjegy -, amiben nem hiszek. Különös, hogy akinek a gyereke betöltötte a 18 évet, arról már nem tettek említést. Ez meglepett: az embernek addig van gyereke, ameddig él. Úgy gondoltam, ugyanennyit én is elmondok magamról, és próbálom kipuhatolni, van-e az illetőnek hobbija, olyan tevékenysége, amiben részt tudnék venni. Nem vagyok híve ugyanis a presszóban, vendéglőben való találkozásnak, egy könyvesboltba való betérés, egy múzeumlátogatás számomra többet mond.

Napóleon-aranyak

– Egy férfi 59 évesnek mondta magát. Az Állatkert előtt beszéltünk meg randevút. Már a kocsiból kipillantva láttam, hogy lelakott nyugdíjasnak tűnik, dzsekiben támasztotta a korlátot. Először azt gondoltam, megszököm. Végül mégis odamentem hozzá – hiszen ő nem tehet semmiről -, és megmondtam, ne haragudjon, nem erre számítottam.A következőt magamban Fülesnek neveztem. Mindig borongott, az volt a hozzáállása, hogy neki  semmi se sikerül. Elsírta az életét, már két feleséget elfogyasztott. Azok a szegény nők csak egyszer követtek el valami hibát, s Fülest ez annyira felbőszítette, hogy otthagyta őket egy-egy gyerekkel. Most pedig szenved a magánytól. Leszögezte: a családom nem érdekli, a házam igen. Egyetemista lányom épp külföldön tanul, de haza fog jönni. Úgy vélem, a találkozás elkerülhetetlen. Különös módon ő gondolkodott összeköltözésben – holott volt lakása -, nem én. Egy pasasnak mindkét felesége méhnyakrákban halt meg. Akkoriban vált köztudottá, hogy e betegséget olyan vírus okozza, amit férfi is hordozhat. No ettől az embertől menekültem. Engem is felhívott valaki, épp egy amerikás magyar. Németes hangzású nevemből arra következtetett, hogy Napólon-aranyak vannak elásva a pincémben. Utóbb kiderült, hogy őrült, rendőrségi ügye is van, mert pisztollyal mászkált egy bevásárlóközpontban. Haragudott a nőkre, mivel felesége – az amerikai törvények segítségével – úgymond kifosztotta.

Nappali szex

– Amikor kifogytam a címekből, telefonáltam az irodának. Bántott, hogy ha én nem jelentkezem, ők leírnak. Hiszen nem ezt ígérték! A legsérelmesebb: nem foglalkoztak velem, nem hallgatták meg a panaszaimat. Újabb neveket kaptam. Egy nagyon kedves, normális fogtechnikus ültette fülembe a bogarat. Sose volt nős, de megmondta nyíltan az irodában, hogy még családot akar. Nem én voltam az első ötvenes nő, akivel összehozták anélkül, hogy e kívánságát figyelembe vették volna. Bármi is áll a hirdetésben – ezek nagyüzemek. Az adatlapokon és a számítógépben horoszkóp helyett talán ilyen fontos dolgoknak kellene szerepelniük. Mert például egy rokonszenves, művelt, jó humorú, nyugdíjas állatorvossal is találkoztam, aki – nem is tagadta – nemileg tehetetlen volt. Amikor szembesült azzal, hogy milyen kellemesen töltjük együtt az időt, engem kezdett ezért okolni. De hát ez nem az én szakmám – hanem orvosi eset. Voltak házasságban, élettársi kapcsolatban élők is, akik otthoni szexuális életüket akarták ily módon fellendíteni. Megnyugtattak, hogy napközben is ráérnek. Ez is egy szoció: a férfiak kivétel nélkül azt gondolták, hogy már az első találkozáskor szexuális kapcsolatot létesítünk. Volt aki a szemembe vágta: mit húzodozom, ez így szokás, a legtermészetesebb, hogy megnézzük, összeillünk-e?

Valami elmúlt

– Azt hiszem, föladom. Nem zárkózom el a világtól, sok a barátom, nem vagyok egyedül. Azt gondolom, amit az ember fiatal korában elmulasztott, vagy elrontott – nem lehet helyrehozni. Ugyanakkor azt látom, hogy nőtársaim 90 százaléka elhiszi, hogy ha szexuálisan képezi magát, ha lefogy 5 kilót, elmegy a plasztikai sebészhez – visszakerülhet annak az életszakasznak a lelkivilágába, amikor még viszonylag könnyen talált társat. Nem tudnak belenyugodni, hogy valami elmúlt. Visszavonhatatlanul!