A parajelenségekről érthetően (I. rész) – gondolatolvasás, megérzések, ESP

Ezoterikus körökben közhelyszerűnek számít, hogy mágikus képességekkel mindenki rendelkezik, hiszen a szomszédasszonynak is megmondta a látó, hogy újraprogramozhatja a sorsát, munkatársunk naponta egy ujjcsettintéssel talál magának parkolóhelyet, magunk pedig éppen most végeztünk el egy tanfolyamot, ahol megtapasztaltuk, hogy milyen is a testelhagyás. Kisfiunk már kanalat hajlít, a kutyánk bioenergetikai kezelésre jár, csakúgy, ahogy az indigó gyerekek aurája is egyre fényesebb. De vajon valóban így van ez, a hiten túl bizonyítja-e mindezt bármilyen tudomány?

A parapszichológia születése

A parajelenségek világa rendkívül összetett, ezek egy része azonban nehezen közelíthető meg a kísérletezők számára, míg más csodákat már tényként kezel a több mint százéves paratudomány. Nem vitatva most senki meggyőződését és hitét, nézzük meg közelebbről azokat a képességeket, amik önmagukban is megrengetik a mai fizikát, új dimenzióját tárva fel a tudat és valóság kapcsolatának.

A tudományos kutatások kezdetét, az ezernyolcszázas évek második felében zajló médiumi vizsgálatok jelentették, amikor is azt az állítást vették górcső alá a tudósok, ami szerint bizonyos emberek képesek a túlvilági lelkekkel kapcsolatba lépni. Leszámítva a jó- és rosszhiszemű csalásokat, hamar fény derült arra, hogy valóban vannak olyanok, akik „természetfeletti” módon képesek információkat szerezni olyan eseményekről, amelyekhez sem logikai, sem érzékszervi úton nem juthattak.

Ugyan ez a túlvilág létére nem szolgált bizonyítékként – végül is az információkat a médium az elhunyt rokonainak a gondolataiból telepatikus úton is megszerezhette –, arra viszont mindenképpen jó volt, hogy a figyelmet a tudat rejtélyes képességeire terelje. Az ezerkilencszázas évek elején a kutatások már határozottan az élő emberek parapszichológiai képességeinek megismerésére irányultak, ennek eredményeként pedig rövid idő alatt kialakultak azok a kategóriái az emberi pszi-képességeknek, amik a következőkben kerülnek bemutatásra.

ESP – Túl az érzékszerveken

A telepátia, vagy más néven a gondolatolvasás talán a legismertebb és legelfogadottabb parajelenségnek számít, közérthetően pedig azt jelenti, hogy az emberek fizikailag megmagyarázhatatlan módon is képesek egymással érzéseket vagy gondolatokat cserélni. Jó példája ennek az is, amikor olyan régi ismerős csörög ránk telefonon, akire éppen gondolunk, noha előtte jó ideje eszünkbe sem jutott. Ugyanígy előfordul, hogy egymásra hangolt lelkivilágú emberek, váratlanul megszólalva, ugyanazt mondják, de az is, hogy az egymást szerető emberek megérzik, ha a másik bajba kerül.

Hasonlóan rejtélyes képességünk az, amivel olyan dolgokról szerzünk tudomást, amelyek az érzékszerveink számára elérhetetlenek, így elveszett tárgyak hollétét érezzük meg, vagy jelenleg senki által nem ismert helyekről, tárgyakról, környezeti állapotokról jutunk információkhoz. Ezt a távérzékelésnek, másként clairvoyance-nak nevezett pszi-képességet a telepátiához hasonlóan az jellemzi, hogy nem függ a távolságtól, sőt semmivel, semmilyen ismert módon nem árnyékolható.

Legmegdöbbentőbb paraészleletünk pedig a jövőérzékelés – tudományos szóval a prekogníció –, ami képtelen módon a még meg nem történt események előérzetét jelenti. Kinek ne lett volna még olyan baljós vagy örömteli sejtelme, ami aztán megmagyarázhatatlan módon beteljesült, ki ne álmodott volna meg olyan képtelenséget, ami aztán valóra vált? Ezeknek a megérzéseknek – bármilyen lehetetlennek tűnhet – szintén vannak tudományos bizonyítékai, és csakúgy, mint az előző két jelenség – a telepátia és a távérzékelés –, kellő számú kísérlettel gyakorlatilag bárkinél kimutathatók. Ezek szerint tehát tényleg mindnyájan mágusok vagyunk?

A választ Paulinyi Tamás következő írásában olvashatjuk, kattints ide a cikkért!