Sámánok: kuruzslók vagy parafenomének?

Bár a sámánizmus a hazai ezotériában is reneszánszát éli, a köztudatban bizonyos tanácstalanság tapasztalható a sámánok mibenlétét illetően. Tekintik varázslónak, papnak, természetgyógyásznak, sőt médiumnak is, aki a túlvilágról közvetít. Bár majd mindegyik megnevezés közel áll a lényeghez, a sámán egyszerre mindegyik és egyik sem, tevékenységére viszont egy valami mindenképp jellemző, ez pedig a transzállapot, amelyben a „láthatatlan világokban” utazni képes. Ezekben a „szellemvilágokban” kamatoztatja különleges tehetségét, amit jellemzően a törzsi közössége testi-lelki-anyagi megsegítésére fordít. De vajon ilyenkor tényleg varázslás zajlik, vagy mindez puszta szemfényvesztés?

A sámánizmus múltja és parapszichológiai értékelése

A sámánizmus vagy másként sámánság, mint az emberi kultúra legősibb transzcendens világlátásának művelője, mindig is hitt a szellemvilágok létezésében. A kisebb nagyobb törzsi közösségek mindenkori sámánja – kiválasztott és elhivatott tehetségként – különleges képességeit állította a közössége szolgálatába, beleértve gyógyítói, látnoki és a dolgok alakulását befolyásolni képes „mágusi” adottságait is. Megtalált elveszett lelkeket és elkóborolt állatokat, gyógyította a betegeket, belelátott a jövőbe és az Ősök szándékaiba, a világ létezőinek szellemeivel tudott beszélni, az okozatok igazi okait színről-színre látva és megtapasztalva.

Tudása alapja a transz és az extázis képessége volt, amelyet másokkal ellentétben meg tudott lovagolni, a módosult tudatállapotok örvénylő világaiban talpon tudott maradni. Világok utazójaként sokféle eszköz és módszer állt a rendelkezésére, a virrasztás, a böjt és a magányos rejtezés mellett a csörgők és a dobok hipnotikus ritmusa, ezen túl pedig sok korban és helyen a tanító- és beavató növények fogyasztása mutatta meg számára közvetlen módon a magasabb valóságokat. De vajon a mai, racionális világunkban több-e mindez a mítoszok és a spirituális ábrándok sajátos hiténél? Van-e, lehet-e bármilyen objektív realitása a sámáni lélekutazásnak, a szellemek tapinthatatlan világának?

Igen! Sok ezer transzcendens hittel teli év, és a racionális, materialista hit rövid századai után felbukkant egy különös megismerési irányzat, ami az ezernyolcszázas évek derekától kezdődően a lélek misztikusan különös világát vette górcsöve alá. Az ennek alapját jelentő spiritizmus és az újkori médiumitás ekkortájt való megjelenését és térhódítását sok dolog magyarázta, a felvilágosodás és a technikai forradalom látványos diadalmenete ugyanis az ember idealista világképét ásta alá, mindent pusztán az anyag működésének törvényszerűségeire vezetve vissza. Az első időszak a pszichikus kutatásokban a médiumitás és a túlvilág valóságosságát vizsgálta, azonban a huszadik században ennél talán sokszorosan nagyobb felismerésekre jutott.

Csodák márpedig vannak!

Vitathatatlanul bizonyossá vált ugyanis, hogy az ember tudata-pszichéje magasabb dimenziókban is létezik, ha öntudatlanul is, de észleli és befolyásolja a fizikai valóság – számára elméletileg megközelíthetetlen – minden aspektusát. Mit is jelent ez? Azt, hogy az érzékszerveinken túl is képesek vagyunk információkat szerezni mások tudattartalmáról (gondolatátvitel / telepátia), a környezet rejtett állapotairól (távérzékelés / clairvoyance), de akár a jövő még a meg nem történt eseményeiről és állapotairól is (jövőérzékelés / prekogníció). Mindemellett az is bizonyított tény, hogy lelki tartalmaink és elvárásaink hatnak a fizikai környezet folyamataira (Mikro- és MakroPK).

Nézzük meg most ebben a megvilágításban egy tipikus törzsi szertartást, amelyben a sámánnak az elkóborolt állatokat kell megtalálnia, dolgokat megjósolnia, vagy gyógyítania kell, mi több, az ingatag időjárásra is jótékony hatást kell gyakorolnia. Lássuk, be, hogy a fentebb röviden ismertetett paraképességek alapján, mindez már legalábbis elképzelhető. Tudatunk tehát többdimenziós, afféle láthatatlan világokban való jelenléttel kiegészülve ­– vagy még inkább abba ágyazva – létezik, vagyis a transzcendens valóság léte, ezek alapján – ha másként fogalmazva is – nemcsak valószínű, hanem szükségszerű következtetés.

Másként láthatjuk így a sámánság praxisát, másként értelmezhetjük a pszichedelikus élményeket, ahogy másként kell lássuk a szellemvilágok lehetséges realitását is. Arról, hogy milyen kutatók milyen elméletekkel támasztották alá mindezt és hogy mit jelentett a sámánok számára a hallucinogén növények alkalmazása, Paulinyi Tamás írásának következő részében olvashatunk!