A tárgyaknak múltja van?

Az asztalon négyzetes textildarabok hevernek. Látszólag egyformák, a jelenlévő médium azonban biztos kézzel csak az egyiket emeli magához. Tenyerére majd homlokára teszi, aztán mintha tűz égetné, úgy kapja el onnan. A transzállapotra jellemző furcsa hangon, egy tragédia részletei körvonalazódnak. – Pánik, lángok, halál. Valóban, a szövetdarab a katasztrófában elpusztult Hindenburg léghajó roncsai közül való.

Ismertek olyan esetek, ahol bizonyos tárgyak történetük folyamán, jellemzően tragikus, vagy szerencsés módon befolyásolták tulajdonosaik sorsát. A megbolygatott fáraósírokban lappangó átkok történetét sokan ismerik, az amulettek és a kabalák hatásába vetett hit ma is él, de akár ide sorolhatjuk a gyógyító kristályokat is.

Vajon az élettelen tárgyaknak is van bennük élő múltja? Lehetséges, hogy mindennapos tárgyi környezetünk cseppet sem élettelen?

Őrzik az információkat

Azt, hogy a tárgyak őrizhetnek információkat a velük, vagy a jelenlétükben történt eseményekről, a parapszichológia pszichometria néven már ismeri. A szakma szigorúan tudományos ága ezt a jelenséget még nem jegyzi, noha megfigyelései alapján feltételezhetővé vált.

A tárgyak azonban nemcsak emlékeket őrizhetnek, de mintegy viselkedést is tükrözhetnek felénk. Szándékosan használom ezt a kifejezést, mert az emberi tudat tudatos, vagy öntudatlan elvárásai a tárgyi rendszerek eseményeit – egyfajta tudati tükrözés módjára – bizonyítottan befolyásolni képesek. Bár a növények természetesen az élőlényekhez sorolhatók, de a példa kedvéért érdemes megemlíteni azt a viszonyt, ami növény és gondozója között időnként megfigyelhető.

Végeztek olyan kísérleteket, amelyben azonos módon kezelt növények egy részét szeretetteljes, egy részét közömbös hozzáállással vették körül a kísérlet résztvevői. Amellett, hogy a fizikai gondozás egységes maradt, a szeretett növények láthatóan és mérhetően jobban fejlődtek. A fejlődés mértéke természetesen a valószínűség keretein belül maradt, mégis az eseteket legrosszabb esetben is a nagyon furcsa véletlenek számlájára kéne írnunk.

A nagyon különös véletlenek tanulmányozásában viszont, éppen a tudományos parapszichológia az élen járó megismerési ágazat, így mielőtt folytatnánk a tárgyak életjeleinek fürkészését, röviden összefoglalnám a furcsa véletlenekről való jelenlegi ismereteinket.

A véletlen – vélelmezhetetlen, vagy másképp megjósolhatatlan – események igazi természete mindig is foglalkoztatta a gondolkodó elméket. Ki ne tűnődött volna azon, hogy mi lett volna akkor, ha nem így, hanem úgy, vagy amúgy történt volna, – ha a véletlenek másképp alakulnak. A játékszenvedélyek egy része is (rulett, kockázás) a véletlen kísértésének egyik megnyilvánulása. Talán nem véletlen így, hogy J. B. Rhine amerikai pszichológus szintén jó harminc éven át foglalkozott a kockadobálás eredményeinek laboratóriumi vizsgálataival.

Az eszesebb olvasók már sejthetik, hogy Rhine – amennyiben komoly és elismert tudós létére ilyen csökönyösen kísérletezett a látszólag befolyásolhatatlannal – nyilván talált is valamit. A jelenség, amit Rhine a kitartó kockázás közben felfedezett, mikropszichokinézis néven vált ismertté a szakmai körökben. A mikroPK jelentése az, hogy az emberi tudat hatásai a tárgyi rendszerek véletlen folyamatait közvetlenül befolyásolni képesek. Bár nem akarom feltétlenül kétségbe vonni a növények lehetséges lelkivilágát, de az élő szervezetek sejtműködéseinek PK befolyásolása semmivel sem bonyolultabb elméleti kérdés, mint a kockadobás eredményeinek megváltoztatása.

A tudat befolyásolja a tárgyi világot

Hogy a tárgyak és az élőlények közötti határ viszonylagosabbá váljon, közös fogalomként a környezet megnevezést ajánlanám cserébe. A környezet fogalmát azonban – némi fontolgatás után –, saját testünkre is kiterjeszthetjük. Bár az ismert fizikai folyamatok világában saját testi működéseinkhez mintha mégis több közünk lenne, mint egy növény növekedéséhez, vagy ama bizonyos kockákhoz, hangsúlyoznám, hogy tudatunk PK hatásainak közös környezetéről van szó, ez a hatás pedig, a véletlenek valószínűségeiből válogat. Miután tudatunk az érzékszerveken túli észlelések (ESP) útján akár holt ásványokba dermedt kristályokra is rábukkanhat (clairvoyance), látnunk kell, hogy a tárgyi világ a tudat által – élettelen síkjain – megközelíthető. Más kérdés az, hogy a tudat, illetve a tudati elvárások, adott esetben hogyan tudnak észlelhető kifejeződésre jutni egy adott felépítésű tárgyi környezetben.

A kockadobások eredményeiben, – mint láttuk – az előre kiválasztott szám nehezen magyarázható többségbe kerül, a növényre való odafigyelés gyorsabb fejlődést idézhet elő. Ám ha a parapszichológia jelenségeit alaposabban ismerjük, akkor tudhatjuk, hogy a tudat és környezet klasszikus viszonyában súlyosabb törvénysértés is előfordulhat. A Poltergeist tevékenység – mai ismereteink szerint – a tudati tevékenységeknek a környezet folyamataiban észlelhető PK kitörése. Ez az észlelet alkalmasint mázsás bútorok lebegését, tárgyak eltűnését és megjelenését is jelenti.

Tény, hogy a Poltergeist jelenséget nehéz a véletlenek számlájára írni. Vagy mégis lehetséges lenne? Nos, bármily valószínűtlen egy szekrény magányos körsétája a szobában, ha már megtörtént, talán a valószínűségétől megfosztani mégsem lehet. Murphy törvényét itt némileg átdolgozva így fogalmazhatnánk: – Ami megtörténik, az meg is történhet. S hogy mennyi minden megtörténhet a tárgyak holtnak hitt világában arról a cikk következő részében olvashatunk.

Paulinyi Tamás író, pszi-kutató, www.szintezis.hu