Ha a tudat határozza meg a valóságot, mi a helyzet a többszörös személyiségekkel?
Az írás előző részében olvasható példa után ismerkedjünk meg most egy híressé vált hazai esettel. A második világháború előtti években Budapesten egy polgári családban élő gimnazista lány – Farczády Írisz – súlyos tüdőgyulladással küszködött, a krízis éjszakáján már‑már lemondtak életéről. A lány életben maradt, de a személyiségét mintha teljesen kicserélték volna. Reggel a teljes zavarodottság és a pánik állapotában találtak rá, miközben egy idegen nyelven hadarva látható reménytelenséggel próbált ráismerni környezetére.
A szülők először a láznak és a betegség hatásának próbálták betudni a drámai változást, azonban hamarosan szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy lányuk testében immár egy másik személyiség lakozik. A furcsa nyelvről idővel kiderült, hogy spanyol, azon belül egy madridi nyelvjárás tökéletesen pontos kifejeződése. A lány azelőtt sosem tanult spanyolul. Amikor a budapesti spanyol követségről érkezett tolmácsok végre beszélni tudtak a lánnyal, azt kérték, hogy mint spanyolországi szökevényt, azonnal toloncolják vissza őt Madridba. A szülők és a környezet legnagyobb megdöbbenésére ugyanis az elbeszélésből az alábbi történet bontakozott ki.
A tüdőgyulladás krízisének éjszakáján Madridban, tuberkulózisban meghalt egy középkorú asszony, aki nem volt más, mint az a személyiség, aki most a pesti család lányában nyilvánult meg. Részletesen – és utólag visszaigazolt pontossággal – elbeszélte életét, megnevezte lakhelyét és rokoni viszonyait, – és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni – mindezt tökéletes nyelvi jártassággal. Magyarul azonban továbbra sem értett meg semmit. A kor tudománya teljes értetlenséggel utasította el a feltételezést, miszerint a lélekvándorlás egy különös példájával állnánk szembe. A lány Budapesten, a számára egyébként teljesen idegen családnál maradt, lassan asszimilálódott, megtanult magyarul, idős hölgyként haláláig itt élt, az esetet vizsgálva magam is találkoztam vele.
A személyiség és a test viszonyát tekintve az eset óriási jelentőségű, hiszen a tudat disszociációs, vagyis leválasztó képessége itt már kevéssé igazolja a megfigyelést. A csalás kizárása természetesen alapvető igény az ilyen eseteknél, annak idején egy fiatal újságíró például arra a kérdésre, hogy a lány valóban nem érti-e a magyar beszédet, az alábbi trükköt eszelte ki. Olyan nyomdafestéket nem tűrő trágár szavakat intézett magyarul a lányhoz, amelytől minden korabeli gimnazistalány vagy elájult, vagy legalábbis mélységesen elpirult volna. A mi esetünkben a fiatal hölgynek a szeme sem rebbent, s ha a magyar tudásának az elvesztését az amnézia valamilyen formája igazolná is, a hirtelen támadt tökéletes spanyol nyelvtudást, a madridi helyek és viszonyok pontos ismeretét akkor sem tudjuk megmagyarázni.
A „nem lehet, mert lehetetlen” típusú gondolkodás számára azonban az elfogadhatatlan jelenségeket mindig is könnyű volt valamilyen tévedésnek, vagy csalásnak kikiáltani, a lehetőséget ugyanis csak a mai tudományos parapszichológia ismeretei biztosítják a logikai elfogadáshoz. Amennyiben a tudatról hajlandóak vagyunk feltételezni, hogy nem feltétlenül a testhez, illetve annak működéseihez kötött, akkor mind a többszörös személyiség, mind a teljes személyiségváltás példái más összefüggésekben értelmezhetők.
Az elmúlt évtizedek különböző kísérletei és megfigyelései, – gondolva itt például az érzékszerveken túli észlelésekre, a halálközeli élmények testen kívüli állapotaira, illetve általában a tudatnak a környezethez fűződő paranormális kapcsolataira – egyre inkább a test-tudat kölcsönhatási jellegére mutatnak rá.
Ez a felfogás nem a vallásos vagy misztikus idealizmus új formája, hiszen megfigyelésekre és logikus feltételezésekre épül. A testünkkel való folyamatos közelség önazonosító illúziója a tapasztalatok szintjén ugyan más képet mutat nekünk, ám ha egy vagy több személyiség – az összes személyes emlékével, tulajdonságával és akár más testi(!) múlttal – egy ugyanazon agyberendezést teljes körűen használni tud, akkor talán mégsem elsőrendűen az agyi folyamatok határozzák meg tudati tevékenységeinket.
A tudat természetének tudományosan teljesebb megismerése – a fentieket is tekintve – korunk kutatóinak kiemelt feladata, a tudat és az észleletek viszonyának tisztázása pedig, egyben minden idők legnagyobb tudományos ismeretelméleti áttörését is jelentheti.
Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu
Ezek is érdekelhetnek
Ajánlott tartalmak
