A nővérem lelke él bennem?

Amint elértük a Fordulópontot, bekerültünk a Gyors Sávba. Itt egyik áttörést a másik után fogjuk megtapasztalni, egyik meglepetést a másik után. Ez folyamatosan fog történni egész évben, események szakadatlan sorozatával, amik szünet nélkül a legigazabb irányokba fognak vezetni bennünket, legvégül egyesítve bennünket a megfelelő helyünkkel. 2007 az átalakulás monumentális éve. Minden kétséget kizáróan egy olyan év lesz ez, amelyből teljesen más emberként fogunk kilépni, mint akik akkor voltunk, amikor beléptünk. 2008-ban minden az őt megillető helyére fog kerülni. És akkor kezdődik el új életünk ténylegesen?” Este megint dobtam Ji Csinget. Három kérdést tettem fel. Az első: Mivel foglalkozik most Gyuszkó a szellemvilágban? Mit tapasztal, mit érez, mit tanul? A 20. jel jött ki változó vonalak nélkül, ez pedig a Tisztánlátás (Figyelem): „Lásd önmagadat, másokat és sorsod alakulását úgy, ahogy valóban van – nézz úgy, mintha Isten szemével látnál. A jósjel jelentése: Figyelem az energiák áramlását. Figyelem a lelkemet. Figyelem az életemet. – Nézed utazásod térképét, fölismered sorsod rejtett összefüggéseit.” Mindig is a Ji Csinget szerettem legjobban az üzenetközvetítő eszközök közül, és most ismét beigazolódott, hogy milyen pontos és találó válaszokat kaphatok általa. A második kérdésem az volt, hogy ha Gyuszkó visszatér, mi lesz a feladata? Válaszként a 14. Nagy aratás jött ki, a változó vonalakból pedig a 21. Szembesülés (Átharapás) alakult ki. A Nagy aratás az egyik legkecsegtetőbb jel: „Ez a nagy siker jele. Valóra válása mindannak, ami beérett. Az Igaz Ember legyőzi a rosszat, s segíti a jót. Mindazt, amit idáig érlelt, beteljesíti. Az Ég megérleli azt, amire vágytál. Most bőséggel kapsz – fogadd alázattal!” A Szembesülés/Átharapás jelének lényege pedig: „Az igazság pillanata! Szembesülnöd kell a baj okával, és meg kell szüntetned! Szét kell harapnod, ami a torkodon akadt. Az ember a lelke legmélyén boldog, de néhány szinttel följebb ott a 'nyílhegy', ami szúr és mérgez. Ki kell húzni. A 'nyílhegy' lehet földolgozatlan félelem, szeretethiány, gyermeki sérelem, reinkarnációs trauma. Olyan értelmi és akarati helyzetben vagy végre, hogy mindezt megfejtheted s meg is oldhatod!” Ezeket a jeleket a kérdésemre adott válaszként úgy értelmeztem, hogy Gyuszkó a következő megtestesülésében végre learathatja az eddigi erőfeszítései gyümölcseit. Persze egyetlen életünk sem feladat nélküli, így neki az lesz majd a dolga, hogy a még megmaradt sérüléseit begyógyítsa, erre pedig minden lehetősége adott lesz. A harmadik kérdésem arra irányult, hogy én hogyan kapcsolódom mindehhez. Válaszként ismét a 14. Nagy aratás jött ki! Talán nem kell mondanom, hogy mekkora az esélye annak, hogy az ember kétszer egymás után ugyanazt dobja a 64 jel közül, amikor egy-egy jel is hat dobásból áll össze? A változó vonalak itt mások voltak, mint az előbb, így a második jel a 9. lett: A kicsi összegyűjtése. Értelmezésem szerint tehát a jövőben rám is jobb világ köszönt, és talán együtt örülhetünk majd ennek. Az én feladatom pedig a 9. jel szerint a következő lesz: „Amit szelídíteni kell, az a 'Mindent azonnal akarok!' A cél már előtted lebeg – de nem olyan közel, ahogy szeretnéd. Először magadnak s a körülményeidnek kell alkalmassá válni rá. Légy szelíd, alkalmazkodó! Haladj lépésről lépésre! Ez az előkészület ideje. Meg kell érni mindenre.” Nos, igen? Ahogy már említettem, Kosként a türelem nem erényem, és sajnos néha az alkalmazkodás is nehezen megy.

A napokban elolvastam Horváth Andrea író-asztrológus Őrangyalok pedig vannak című könyvét. Örömmel vettem, hogy ő is hivatkozik Michael Newton Lelkünk útja című művére. Bár névvel-címmel nem említi, de egyértelműen ráismertem. A doktor könyvéből azt a részt emeli ki, hogy a lelkek a megtestesülés előtt jelekben állapodnak meg, hogy majd felismerjék egymást, ha a földi életben találkoznak. Az írónő is így ismert rá a párjára, akinek érkezését korábban kártyával előrejelezték neki. Még egy csavar, hogy két évvel ezelőtt éppen Horváth Andrea készített nekem horoszkóp-elemzést, és akkor azt mondta, hogy az idei születésnapomat követő egy évben lép be az életembe egy fontos kapcsolat, ami más területeket is megváltoztat majd az életemben? Ebben a könyvben említette a szerző Kajkó Lea látót, én pedig utánanéztem az interneten. Rá is bukkantam a weboldalára, ahol többek között a következő gondolatokat találtam: „Akkor halunk meg, amikor megtanultuk, amiért egy adott életben megszülettünk. Ha előbb kerülünk veszélyes helyzetbe, az őrangyalunk megakadályozza a halált.” Ezzel magyarázható, hogy sokan csodával határos módon úsznak meg súlyos baleseteket, ahogy tavaly szeptemberben mi is? Este Ji Csing kártyát húztam arra a kérdésre, hogy miért kellett elveszítenem Gyuszkót, miért ment el. Tudom, ezt a kérdést már sokszor feltettem, de az ember ilyenkor hajlamos ismételni önmagát. A 24. lapot húztam, ez pedig a Visszatérés/Újraszületés. Tehát azért ment most el, hogy hamarosan visszatérhessen – neki kedvezőbb körülmények között. Augusztus 20. hétfő. Ma van a magyar államalapítás ünnepe. Tavaly rettenetes ítéletidő tombolt ezen a napon, és idén is meglehetősen mostoha az időjárás. Vajon miért érzem azt, hogy ez jelzés: rosszul mennek itt a dolgok, ami az államot illeti?? Más: A Lelkünk útja első kötetében olvastam, hogy gyakori tapasztalat, hogy a nagyon fiatalon elhunyt csecsemők lelke ugyanazon szülők következő gyermekeként tér vissza. Ez elgondolkodtatott. Nekem ugyanis volt egy nővérem, aki 7 és fél évvel az én születésem előtt meghalt 11 napos korában. Most, hogy már konyítok kicsit az asztrológiához, megnéztem mindkettőnk radixát (születési horoszkóp), és feltűnő hasonlóságok vannak a két ábra között. Anyukám szerint mindketten apukánkra hasonlítottunk már újszülöttként is (kis gödör az állunk közepén). És egyszer egy számmisztikával is foglalkozó hölgy – anélkül, hogy tudott volna csecsemőként elhunyt nővéremről – azt mondta, 29 napos koromban döntöttem arról, hogy menjek, vagy maradjak. A 29 számjegyei összeadva 11-et tesznek ki… Nem tudom, valóban ugyanaz a lélek inkarnálódott-e a testemben, aki a nővéremében is annak idején. Mindenesetre nem tartom elképzelhetetlennek. Mondtam is anyukámnak ezt az eshetőséget, bár ő nem foglalkozik a reinkarnációval és hasonló kérdésekkel. Azért remélem, ad neki némi megnyugvást ez a gondolat, mert egyébként a lelke mélyén a történtek óta sem tudta feldolgozni a gyermeke elvesztését.

Folytatjuk! A blog korábbi részeit itt olvashatod >>>