Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek

November 23. péntek. Bevittem a bankfiókba az összegyűjtött papírokat, amiket a központ kért ahhoz, hogy egyáltalán hajlandó legyen elbírálni a kérelmemet a lakáseladást illetően. A fiókvezetőnő nagyon kedves és rendes volt. Ismételten biztosított arról, hogy ami rajta múlik, mindent megtesz a kedvező elbírálás érdekében. Csak hát sajnos a végső döntés nem az ő kezében van… Végső soron nem panaszkodhatom, mert bár minden ügyem nagyon nehézkesen halad előre, de jobbára segítőkész emberekkel találkozom. És az is igaz, hogy eddig – ha csak az utolsó pillanatban is – de minden jól alakult. Most, a banki döntés előtt is van mi miatt aggódni, de próbálok nyugodt maradni. Egyrészt, mert az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy végül kedvezően alakulnak a dolgok, ezért „illik” erősíteni a hitemet, másrészt mert a negatív gondolatok és érzések negatív történéseket vonzhatnak, ezt pedig a legkevésbé sem szeretném. A fiókvezetőtől kapott tartozás-igazolást odaadtam a vevőnek, aki továbbadta az ügyvédjének. Kitűztük a szerződéskötés időpontját is: 27-én, kedden fél öt. Persze nem iszom előre a medve bőrére, ezt már megtanultam az előző, kútba esett esetből. Csak akkor biztos a szerződéskötés, ha már az okmányokon díszelegnek az aláírások. Ugyanakkor a meghiúsulástól való félelmeimet is el kell hessegetnem. Hát, nem egyszerű egyensúlyozni ezen a vékony mezsgyén! Viszont ha ez az ügylet összejön, akkor egészen más színben tűnik fel a korábbi megállapodás meghiúsulása. Hiszen ott jórészt hitelből fizetett volna a vevő, ami nagyon megnehezítette volna az előtörlesztést a bankom felé, és valószínűleg időben is meghosszabbította volna az ügy rendezését. A mostani vevők pedig készpénzzel fizetnek, tehát tulajdonképpen sokkal jobban járok velük, ráadásul ugyanazon az áron veszik meg, és a határidőből se csúszom ki. Hab a tortán, hogy bár a két új érdeklődő közül végül nem Emesének adtam a lakást, a jelek szerint elindult közöttünk a barátkozás. Kedden találkozunk, elhívott egy programra a Gödörbe.

November 24. szombat. Erikával részt vettünk a Bach-tanfolyam első napján. Nagyon érdekes és hasznos volt, jól választottunk! Kiderült, hogy kedden Emese legjobb barátai, Tamás és Andi is ott lesznek a Gödörben. Ráadásul – minő véletlen – Tamás épp ma törte el a Bach Rescue-üvegcséjét, én pedig holnap, a tanfolyam következő napján tudok neki újat szerezni, és kedden oda is adhatom. November 25. vasárnap. Ma ismét egész nap virágterápia-tanfolyamon voltam, este pedig színházba mentem Andrással, új cimborámmal. A Maria Callas-ról szóló Mesterkurzus című remek darabot láttuk a Pesti Színházban. November 26. hétfő. Egész nyugodt vagyok a holnapi szerződéskötéssel kapcsolatban, de azért húztam angyalkártyát. Az Átadás és elengedés lapja volt az üzenet: „Engedd el magad, és engedd, hogy Isten és az angyalok segíthessenek. Minden elengedett dolgot vagy valami jobb fog pótolni, vagy gyógyultan tér vissza.” November 27. kedd. Hajnalban Gyuszkóval álmodtam. A történetre nem nagyon emlékszem, amire mégis, az sem igazán megfogható, leírható. Az álom lényege inkább az volt, hogy ő szerepelt benne, mégis kicsit más volt, mint ahogy ő szokott viselkedni, reagálni. De hogy ez mit jelenthet…? Felkeltem, széthúztam a sötétítőfüggönyt, és láttam, hogy behavazódtam. Szép, de nem túl praktikus ez most nekem itt egyedül… A mai arkangyal-kártya üzenete: „Érzékenység (Hániel): Most különösen fogékony vagy az energiákra és az érzelmekre. Becsüld meg magadat és az érzéseidet. Fontos, hogy bízz a megérzéseidben, intuíciódban és benyomásaidban, és hallgass rájuk.”

Még előző este továbbítottam az adásvételi szerződést készítő ügyvédnek az általa küldött tervezetet érintő változtatási javaslataimat. Ő a vevő ügyvédje, és az ő érdekeit képviseli, az enyémeket nekem kell védenem. Nem érkezett vissza ellenvetés. Kicsit ugyan csodálkoztam ezen, de természetesen nem bántam. A helyszínen derült ki, hogy nem kapta meg az e-mail-emet… Így aztán ott kellett lemeccsezni mindent, kis híja volt, hogy nem hiúsult meg az egész. A vevő és rokonai nagyon rugalmas és normális emberek, megfelelő partnerek voltak, ám az ügyvéd rettentően szőrszálhasogató és már sértően bizalmatlan volt. Abból az alapállásból indult ki, hogy ha a bank mégsem engedélyezi az ügyletet, akkor én nem fogom visszafizetni a most átadandó foglalót. Gondoltam is: többek között azért hagytam ott az ügyvédi pályát, mert nem tudtam, és nem is akartam ilyenné válni… A tárgyalási pozíciómat nagyban erősítette, hogy volt másik komoly érdeklődő is, így végül a vevő is ellentmondott az ügyvédjének, aki persze ettől még bosszúsabb lett. Pedig már az is eléggé felpaprikázta, hogy meg mertem piszkálni az általa készített káprázatos szerződést. De a lényeg, hogy végül nyélbe ütöttük a megállapodást. Csak azt sajnálom, hogy utána meglehetősen rossz szájízzel távoztam. Ugyanakkor vállon is veregettem magam, hogy képes voltam kiállni az érdekeimért. Nem volt ez mindig így…

Asztrológia-órán a Vénusz házbeli elhelyezkedéseiről volt szó. Mivel nem tudom pontosan, hogy mikor születtem, azt sem tudom, hogy a 2. vagy már a 3. horoszkópházamba esik-e ez a bolygó. A 2. házban álló Vénusz a tálentumok, különösen a művészi képességek szempontjából ad lehetőségeket. Ez az állás jelenthet torok- vagy nyakműtétet is, vagy ezzel a területtel kapcsolatos érzékenységet. Tény, hogy évekig küszködtem visszatérő mandulagyulladással, már a műtét szükségessége is felmerült. Ekkor azonban leszámoltam az addigi antibiotikum-kezeléssel, és természetes hatóanyagú gyógyító szerekre tértem át. Így sikerült megmentenem a manduláimat, a gyulladás azóta se tért vissza, immár négy éve. A 3. házban álló Vénusz a szóbeli és írásbeli kommunikációt segíti. Az illető szerencsés a kisebb utazásokban, közlekedésben, hacsak a Vénusz nem támadott például az Uránusztól (nem). A Gödör-buli jó volt, bár a fellépő zenészek előadásaiból nem sokat hallottam, és még kevesebbet láttam. Inkább beszélgettem újdonsült barát-jelölteimmel, az újonnan megismert itóka – népszerű nevén Istennyila – kortyolgatása közben. Ritkán iszom alkoholt, akkor is mértékkel, és bulizni sem járok túl gyakran. De úgy éreztem, annyi elvonultság és komolyság után most ennek érkezett el az ideje. Ha nem így lenne, nem is jött volna a lehetőség. Mit is mond a Biblia? „Minden dolognak ideje van, és ideje van minden akaratnak az ég alatt. Ideje van a születésnek, és ideje a meghalásnak. Ideje van az ültetésnek, és ideje a kigyomlálásnak. Ideje van a megölésnek, és a meggyógyításnak. Ideje van a rombolásnak és az építésnek. Ideje van a sírásnak és a nevetésnek. Ideje van a jajgatásnak, és ideje az ugrándozásnak. Ideje van a falak szétverésének és a kövek egybegyűjtésének. Ideje van a keresésnek, ideje az elvesztésnek. Ideje az aratásnak, és ideje a vetésnek. Ideje van az elszaggatásnak, és ideje az összevarrásnak. Ideje van a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek. Ideje van a hadakozásnak, és ideje a békességnek.” (Prédikátor Könyve) Folytatjuk! A blog korábbi részeit itt olvashatod >>>