Így állapodtunk meg a létközben?

Visszafelé – szeptember 29-én – érdekesen alakul az utam: Santiago de Compostelából Londonba repülök egy nagyon olcsó fapados járattal, majd Stansted reptérről beutazom a belvárosba, onnan kimegyek Lutonra, aztán irány Budapest. Azért szerveztem így, mert ezzel a megoldással még aznap hazajutok, nem veszítek se időt, se szállásköltséget. A két repülőjegy ára is egészen kedvező volt más variációkhoz képest. Most, hogy a jegyeket megvettem, következhet a szükséges felszerelés begyűjtése. Nem sportolok rendszeresen, és túrázni sem szoktam. Így se edzettségem, se megfelelő felszerelésem nincs. De természetesen egyik körülmény sem jelenthet akadályt! Hátizsákot, túracipőt és -nadrágot, meg még néhány apróságot vennem kell, de ajánlottak hasznos címeket, ahol jó akciókat lehet kifogni. Kölcsönbe is kapok néhány dolgot, például nordic walking botot, kisméretű távcsövet és zseblámpát, sőt, fényképezőgépet. Ma meglátogattam Eszter barátnőmet Biatorbágyon, és az útra való felkészülés jegyében tettünk egy nagyobb sétát a környéken. Közben a kertben csodálatos módon előbukkant lila virágokról meséltem Eszternek, aki a szavaim alapján nem tudta beazonosítani a növényt. Érdekes módon épp ekkor értünk egy kert mellé, amelyben pontosan ilyen virágok nyíltak, így meg tudtam mutatni őket. Sétánk során se korábban, se később nem találkoztunk ilyenekkel?

Augusztus 10. péntek. Ma elszállt az internetem. Ez meglehetősen kiborított, mert sok dolgot meg tudok oldani egyedül, de a számítástechnikai problémákat nem nagyon. Már csak azért sem, mert eddig mindig volt, akihez ilyenkor fordulhattam. Sajnos a telefonos ügyfélszolgálattal sem jutottam előbbre. Márpedig nekem az internet nagyon fontos, kell ahhoz is, hogy cikket írhassak, és ahhoz is, hogy a külvilággal tarthassam a kapcsolatot. Épp nagyon elkeseredtem, amikor megcsörrent a mobilom. A kijelzőn láttam, hogy a sógorom hív. És ekkor beugrott: ő tudna segíteni! Felvettem a telefont, de hiába szóltam bele. Letettem, majd visszahívtam – nem vette fel. Egy idő után újra hívott, hogy miért kerestem. Kiderült, külföldön van, és nem akart felhívni, véletlenül nyomódhatott meg a telefonja a táskájában. De miért épp az én számomnál? Ritkán beszélünk telefonon. Amikor vázoltam a problémámat, megnyugtatott, hogy mihelyst hazaér, eljön és segít. Igaz, erre végül nem került sor, mert úgy alakult, hogy a szemközti szomszéddal közösen helyrehoztuk a bajt, de legalább addig sem nyugtalankodtam. Nos igen: ahol nagy a szükség, közel a segítség.

Miután sikerült rendezni a technikai problémákat, anyukámmal elindultunk Veszprémbe, hogy tanácsot kérjünk a jogi problémák kezeléséhez. Igaz, jogot végeztem, és a pályamódosítás előtt évekig dolgoztam is jogászként, ám ez a bonyolult és egyedi helyzet megkívánja, hogy segítséget kérjek. Felkerestük apukám gimnáziumi osztálytársát és barátját, aki több mint negyven évig dolgozott ügyvédként. Nem hangzott túl biztatóan, hogy még ő sem találkozott hasonló esettel. Azért persze sok hasznos tanácsot adott, segített összefoglalni, hogy mit írjunk az előszerződésbe, ha sikerül megtalálni Gyuszkó szüleit, vagyis az örökösöket. Még ha eredménnyel járunk is, végleges szerződést csak a jogerős hagyatéki végzés után lehet kötni, és még akkor is kell a bank hozzájárulása.Persze fő az optimizmus, bíznom kell az égi segítségben. Ebben erősített meg az is, amit Zoli bácsi felesége mesélt. A tévében látott egy beszélgetést dr. Papp Lajossal, a híres szívsebész professzorral. Megkérdezték tőle, hisz-e abban, hogy van élet a halál után. A professzor így válaszolt: „Én nem hiszem, hanem tudom, hogy van!” A következő szavakat már egy általam talált interjúban mondta Papp Lajos: „Miután megoperáltuk a szívet, újraindítjuk. Az újraindítás számomra mindig egy katartikus pillanat. Sokszor a betegek a szív újraindításának élményéről pontosan beszámolnak. Ez azért döbbenetes, mert abban az időszakban, amelyről ő beszámol – nevezetesen a szív újraindításának élményéről -, abban az állapotban ő a tudomány mai álláspontja szerint nemhogy nem érezhet semmit, de nem is élhet.” (hetilap.hetek.hu)

Egy másik interjúban elmesél egy esetet, ami egybecseng a blog korábbi részeiben írtakkal, miszerint műtét, halálközeli élmény után gyökeres változások tapasztalhatók egyesek személyiségében, életfelfogásában: „A hozzátartozóit rendszeresen bántalmazó fiatal mérnök élete e 'halálos' élmény (szívmegállást követő egyórás kompresszió – L.Zs.) után gyökeres fordulatot vett. Az új élet kezdő lépését a férfi első leírt szavai jelezték, amelyek a szeretetről szóltak.” (ujember.katolikus.hu) Azt hiszem, a professzor szavai és tapasztalatai önmagukért beszélnek. Este Horváth Andrea Karma és reinkarnáció című könyvét olvastam. Az egyik fejezetben arról ír, hogy a számmisztika is utalhat két ember karmikus kapcsolatára. Meg kell vizsgálni a felek névszámait: a numerológia szerint minden betűhöz egy meghatározott szám rendelhető. Legtöbbünk esetében vannak hiányszámok, amelyeket nem tartalmaz a nevünk. Ha a másik fél neve épp ezeket tartalmazza, akkor szinte biztos, hogy nem először kerülünk kapcsolatba életeink során. Kipróbáltam: nekem négy hiányszámom van, Gyuszkó neve mind a négy számot tartalmazza. Az ő nevéből csak egy szám hiányzott, abból viszont nekem több is van?

Augusztus 11. szombat. Ma Dobogókőn voltunk, meglátogattuk Kár, hogy nincs közelebb – oda-vissza 150 km -, akkor gyakrabban kilátogathatnék. Nem is azért, mert ott jobban kapcsolatba tudnék lépni Gyuszkóval, mint másutt, hanem mert a táj szépsége, és az itt sugárzó földenergiák valóban erőt adók és nyugtató hatásúak. Augusztus 12. vasárnap. A napi angyalkártya üzenete: „Szerető: Segítek szellemi szinten megélned kapcsolatodat lélektársaddal. A szeretet benned és körülötted van, nem kell kutatnod utána.” Steve Rother Életfeladatok című könyvét olvasom épp. A negyedik fejezetben ezt írja: „Az elveszített munka, a felbomlott házasság, sőt még a tragikus betegségben vagy balesetben elveszített párunk is – minden ilyen esemény a tervünk része lehet (a szerző a létközben lélekként készített tervekre gondol – L.Zs.). Azért alakult így, hogy megtanítson egy fontos leckére, vagy hogy egy másik irányba lendítsen. Ezek és az ehhez hasonló események a megállapodás (az egyes lelkek között – L.Zs.) és a segítő tervek hálózatának részei, amelyeket a megtestesülést megelőző tervező összejövetelen dolgoztunk ki. Ezekből a feladatokból tanulhatunk, s a fejlődésünket gyorsíthatják meg.” Fura érzés arra gondolni, hogy Gyuszkóval már megszületésünk előtt abban állapodtunk meg, hogy találkozunk, azonnal „felismerjük” egymást, pontosan egy évet együtt töltünk, ez alatt segítjük egymást, tanulunk egymástól és együtt is a körülmények által, majd ő, letudván ezen életre szóló feladatait, távozik. Engem pedig ez az esemény egy teljesen más irányba fordít, miközben a tapasztalat katarzisa a lelki fejlődésemet szolgálja? A könyv az úgynevezett segítő tervekről így ír bővebben: „Miután találkoztunk az illetővel és eljátszottuk azt a forgatókönyvet, amelyben megállapodtunk, továbblépünk egy következőre. Az is lehet, hogy újra megpróbálunk találkozni vele egy különleges kapcsolatban, később, valamikor életünk során.” Ez azért biztató! Folytatjuk! A blog korábbi részeit itt olvashatod >>>