Készülődés a Caminóra

Szívesen foglalkoznék ilyesmivel életvitelszerűen is. Mindig érdekelt az emberi lélek, az emberi sorsok, és segítő szándék is van bennem. Tudom, hogy a betegségek testi tünetei mögött pszichés okok húzódnak meg, és ezeket kell elsősorban gyógyítani. Sok tudást felhalmoztam már az évek során autodidakta módon, képezem is magam (jelenleg asztrológiát tanulok, ezen belül majd orvosi asztrológiát is), és élettapasztalatoknak sem maradtam híján? Persze ilyesmibe belevágni mindig bizonytalan és kockázatos vállalkozás. De ha ez a nekem szánt út és feladat, akkor sikerülnie kell. A napi arkangyalkártyám üzenete megerősítést küldött: „Terjeszd szét szárnyaid! (Ariel) Most ne tétovázz! Itt az idő, készen állsz a magasba emelkedni! Talán megijeszt a változás kilátása és a gondolat, hogy az mennyi vesződséggel járhat, mégis készen állsz az elrugaszkodásra. Üdvözöld az új lehetőségeket, és tudd, hogy nyugodtan követheted a szívedet és az álmaidat. A szeretetet, a szolgálatot és a szellemiséget tartsd szem előtt, és kerüld el a kétkedő és szkeptikus embereket. Ne feledd, azzal ösztökélsz másokat, ha elmondod, hogyan változtattad a gondjaidat győzelemmé.” Augusztus 22. szerda. Patrick Mathews médium Sohase mondd, hogy vége! című könyvét már említettem. Ma tovább olvastam, és az alábbi, számomra fontos részeket találtam benne: „Sokan elmondták nekem, hogy már a baleset bekövetkezte előtt elhagyták a testüket, és kívülről figyelték az eseményeket, anélkül, hogy bármilyen fájdalmat éreztek volna. Ilyen esetekben mondhatjuk-e, hogy rövid élet jutott nekik? Nem igazán. Mint ahogy a balesetek sem véletlenül következnek be. Azért jöttünk e földi létbe, hogy tanuljunk és másoknak is segítsünk tanulni; míg azonban a lelkek egy részének egy egész életre van szüksége ehhez, addig a többiek ennél sokkal gyorsabban túljutnak ezen.” A szerző frappáns választ ad arra a kérdésre is, hogy mi életünk célja: „Legfőképpen az, hogy megerősítsük a lelkünket, és segítsünk abban másoknak, hogy ők is ezt tegyék. Hogyan érhetjük el? Saját magunknak és embertársainknak is tanulnunk kell minden szituációból, melybe életünk során kerülünk.” A lényeget pedig a következő rész tartalmazza: „A másik iránt érzett szeretetünk soha nem hal meg. A túlvilági lelkek is azt akarják, hogy gyászoljuk őket, azonban ne merüljünk el teljesen a haláluk iránt érzett bánatban, és főleg ne gondoljuk azt, hogy vége mindennek. Szeressük őket továbbra is, és legyünk tudatában annak, hogy itt vannak a közelünkben. Az érzelmek lelkük részévé válnak, és boldogabbá teszik őket, mint azt hinnénk.”

Augusztus 23. csütörtök. Ma levágattam a hajamat a Caminóra való készülődés jegyében. Meglehetősen hosszú volt már, a hátam közepéig ért, de ekkora hajjal csak gond lenne az Úton. Beszorul a hátizsák alá, ami húzza, a szél reménytelenül összekócolja, ha pedig megmosom, hajszárító híján soká szárad meg. Korábban a végeiből 1-2 centit levágatni is nehezemre esett, de most szívfájdalom nélkül született meg a döntés: irány a fodrász és az ő ollója. Persze nem kértem tüskehajat, de a vállig érő, néhol pedig még rövidebb hajhossz így is drasztikus változás volt. Barátnőim váltig állítják, hogy jobb így, de én azért majd egy kicsit megnövesztem, ha visszajöttem. Az angyalokkal gyógyító jóskártya mai lapja pedig ez volt: „Erő: Itt az ideje, hogy megmutasd erődet. Az erő biztonságot ad, amennyiben szeretettel társul.” Nos, ha valami lehetőséget ad a testi, lelki és akaraterő próbájára, az a Camino? Augusztus 24. péntek. A napokban azt vettem észre, hogy szorongok, vajon meg tudom-e tartani a házat (persze egyelőre a fele nem is az enyém), tudom-e fizetni a nagyon magas törlesztő-részleteket (ezt viszont teljes egészében nekem kell állnom). Nem nagy ház, még egy embernek sem belakhatatlan, aranyos kert tartozik hozzá, és az egész máris a szívemhez nőtt. Kértem az angyalokat, üzenjenek ezzel kapcsolatban. Mihály arkangyal lapja jött ki: „Ebben a pillanatban ez a hatalmas arkangyal áll melletted. Bátorságot önt beléd, és segít megszabadulni a félelem hatásaitól. Ezzel a kártyával adja tudtodra, hogy melletted áll. Ha szembenézel a kihívásokkal, akkor minden rendben lesz, és biztonságba kerülsz. Isten és az angyalok segítenek ebben az embert próbáló átmenetben.”

Kértem Gyuszkót is, hogy üzenjen valamit az angyalkártyán keresztül, amit most számomra fontosnak tart. A Tanulás lapját húztam: „A kártya megerősíti, hogy ez az időszak a legjobb számodra, hogy új ötletekkel ismerkedj meg. Talán úgy érzed, el kellene kezdened egy iskolát – ez a kártya megerősít. Ha már iskolába jársz, az angyalok a folytatására biztatnak.” Tehát jó úton járok, ha folytatom asztrológiai tanulmányaimat, és elkezdek Bach-terápiát és hasonló ismereteket tanulni?

Augusztus 25. szombat. Szinte az utolsó pillanatban vettem meg és kezdtem olvasni Paulo Coelho A zarándoklat című regényét. Az alábbi mondat különösen megragadott, mert úgy éreztem, megszólított a jövőbeni terveimmel kapcsolatban: „Az a munka, amelyet nem csináltam meg, többé nem számít, azok a munkák pedig, amelyeket majd ezután valósítok meg, sokkal jobbak lesznek.” Húsz évvel ezelőtt maga Coelho is végiggyalogolta az Út nagy részét, és a zarándoklat hatására adta fel korábbi polgári foglalkozását, és vált belőle író. Erről szól a regényben a kard keresése, amit végül meg is lel a galíciai Cebreiro-hegy tetején álló kelta templomban. Egy hónap múlva én is megpillantom azt a templomot? Folytatjuk! A blog korábbi részeit itt olvashatod >>>