Kié lesz a lakásom?

Délután elmentem a lakásba, és vártam Emesét meg a szüleit. Csengettek, lementem eléjük, de a szülők helyett Emese egy sráccal érkezett, a legjobb barátjával. Később kiderült, hogy jogász, úgyhogy ő készítené a szerződést, amit hétfőn vagy kedden valószínűleg alá is írhatnánk. De addig még telefonálnak. Igaz, az előző potenciális vevőhöz képest Emese háromszázezerrel kevesebbet fizetne, de nem voltam elégedetlen. Még ez az ár sem számított rossznak, ráadásul a határidőt is sikerül tartani. Harmadrészt Emese nagyon szimpatikus volt (a barátja, Tamás is), örültem, hogy övé lesz a lakásom, amit szerettem. Elégedetten és vidáman mentem haza. Nem voltam rest, dobtam Ji Csinget. Az eredmény még jobb kedvre derített, mert a 14. Nagy aratás jósjelét kaptam: „Ez a nagy aratás ideje. Nagy eredmények, nagy energiák, bőség; valóra válása mindannak, ami beérett. A hatalmas erő összeszedetten tör célja felé, s el is éri azt. Ez  a nagy siker jele. Az Igaz Ember tudja, hogy az áldás az égből jön, s bár mindent megtesz érte, nem csupán az ő érdeme. Az Ég megérleli azt, amire vágytál – de a legfontosabb, hogy te magad érett légy!” Emese estig nem jelentkezett, úgyhogy kicsit kezdtem aggódni, hogy talán meggondolta magát, de végül a jósjelre gondoltam, és megnyugodtam. Hamarosan küldött is egy sms-t, hogy holnap jelentkeznek. Elkönyveltem, hogy minden halad a maga kijelölt útján, amikor egy-két órával később felhívott Ákos, hogy kell nekik a lakás. Amikor mondtam, hogy ugyan még nem kelt el, mert még nincs szerződés, de van egy nagyon komoly érdeklődő, azt válaszolta, akkor megadják érte a hirdetésben eredetileg szereplő árat, ami háromszázezerrel több, mint amiben Emesével maradtunk. Másnak talán azonnal teljesen egyértelmű lett volna a döntés, nálam azonban érzelmi szempontok is szerepet játszottak. Már elképzeltem, hogy Emesének adom, és ugyan még nem állapodtunk meg véglegesen sem írásban, sem szóban, mégis volt némi bűntudatom, mert láttam, mennyire beleélte magát ő is, hogy övé lesz a lakás. Éjjel nagyon rosszul aludtam. Meg is haragudtam magamra: hogy lehetek ilyen? Önmarcangolok, ahelyett, hogy örülnék! Hiszen eddig amiatt aggódtam, hogy senkit nem találok, aki – megfelelő áron – megveszi a lakást a határidő lejárta előtt. Most meg ketten is „versengenek” érte, nekem csak választanom kell! Végül döntöttem. A józan ész nyilván mindenkinek azt diktálná, hogy ne áldozzon fel háromszázezer forintot a szimpátia oltárán, az én jelenlegi helyzetemben pedig végképp nem engedhetek meg magamnak ekkora nagyvonalúságot. Így hát szomorúan vettem tudomásul, hogy döntésem folyományaként többet nem találkozom Emeséékkel. November 19. hétfő. Elkezdtem intézni a szerződéskötéshez és a banki engedélyhez szükséges iratok beszerzését. Tulajdoni lap, igazolások, kérelem, mifene. Persze semmi nem megy úgy, mint a karikacsapás, úgyhogy a jelek szerint csak jövő hét elején tudjuk megkötni a szerződést. De a lényeg, hogy még akkor is – néhány nappal – a határidő lejárta előtt pontot tehetünk az ügyre.

A számítógépem már napok óta rakoncátlankodik, úgyhogy ma Balázs kijött, és megcsinálta. Furcsa dolgokat produkál az élet. Amikor Gyuszkóval megismerkedtem, azt hittem, Balázzsal soha többé nem találkozom. Erre most ő az egyetlen, akinek a segítségére ilyen téren számíthatok. És sajnos Gyuszkó az, akivel soha többé nem találkozom… Legalábbis a hagyományos értelemben. Mindenesetre úgy tűnik, nem hazudott az október 27-i álmom. Ráadásul 15-e óta retrográd a Mars az 5. házamban, ami ugye jelentheti azt, hogy egy előző szerelmi viszony érintettje valamilyen módon visszatér az életembe. Na persze a korábbi jellegű kapcsolat már biztosan nem fog közöttünk folytatódni, nem is akarja egyikünk sem. De a barátság és a szeretet, hála Istennek, megmaradt. Megkerestem Emesét a népszerű közösségi portálon, és írtam neki pár sort. Eddig nem említettem, hogy miért kényszerülök eladni a lakást, most néhány mondatban vázoltam, hogy mi történt velem. Megírtam azt is, hogy sajnálom, amiért így alakult, mert nagyon szimpatikus nekem, akár még barátnők is lehettünk volna. Éjszaka volt már, amikor válaszolt: nagyon meghatották a soraim, és szívesen találkozna velem a lakástól függetlenül is! Lám, a sors útjai kifürkészhetetlenek…

November 20. kedd. Ma enyhe, kellemes idő volt, így november vége ide vagy oda, egészen tavaszi hangulatom kerekedett. Persze nyilván a dolgok kedvező alakulása is hozzájárult ehhez. A mai angyalkártya jól jellemezte a kedélyállapotomat: „Nyugalom: Csendes időszak következik, telve békességgel. Az elme nyugalma egyet jelent azzal, hogy biztonságban érezzük magunkat, és tudjuk, hogy mindenünk megvan.” Asztrológia-órán a Merkúr horoszkópházakban betöltött szerepéről volt szó. Ez a planéta az intellektus bolygója, felel a kommunikációért, a mozgásért és az idegrendszer működéséért. Életsors szempontjából azon a területen támogatja az egyén kommunikációját, ahol a születési horoszkópban áll. Nem kellett sokáig várnom, hogy az én képletem vonatkozásaira kerüljön a sor, a Merkúr ugyanis az I. házamban áll. Idézem a tanár szavait: „Ez az állás óriási lehetőségeket ad beszéd, írás, tanulás, kommunikáció terén. Mivel az I. ház a személyiség megnyilatkozását jelenti, az illetőnek nagyon jók az intellektuális képességei. Megjelenésében, megnyilvánulásában izgő-mozgó, gesztikuláló, kifejezésteli ember, akinek jók a mimikai képességei.” Ennyi jó hír után némi kellemetlenség: „Támadott Merkúr esetén fennáll az idegrendszer sérülésének veszélye.” Az én Merkúromat bizony támadja az Uránusz, aminek szintén megvan a maga előnyös hozadéka (pl. fényképszerű memória, hirtelen ötletek), de a hátránya is. Igaz, idegbeteg nem vagyok, de könnyű kihozni a sodromból. Még ha ilyenkor uralkodom is a viselkedésemen, óriási feszültség keletkezik bennem, sokszor a fejem is megfájdul az idegességtől. Ebből a szempontból az sem kedvez túlságosan, hogy a Merkúrom a Kos jelben áll. November 21. szerda. A tegnapi tavaszi hangulat ma is tartott. Az angyalkártya pedig a következőt üzente: „Ünneplés: Jó híreket kaptál. Van okod ünnepelni. Itt az ideje, hogy learasd munkálkodásod gyümölcseit. Az angyalok szeretnék, ha tudnád, hogy ünnepi időszak köszöntött be az életedbe. Sok mindent megváltoztattál idáig, s most terveid kezdenek beérni. Eljött az ideje, hogy szíved örüljön, és hálával teljen meg.” Folytatjuk! A blog korábbi részeit itt olvashatod >>>