Legmerészebb álmaidat is megépítheted – téglánként

A baleset azonban nem csak a fent említett változásokat hozta számomra. A baráti kapcsolataim is vizsgáztak. Némelyek megerősödtek, egy viszont megszakadt. Az illetővel eddig sem volt igazán mély a barátságunk, valahogy nem „rezegtünk” azonos frekvencián. A mostani krízishelyzetben pedig a kapcsolat megméretett és könnyűnek találtatott. Csalódtam, és ez a jelenlegi lelkiállapotomban egyáltalán nem hiányzott. Végül mégis örülök, hogy így alakult – megkönnyebbülést érzek. A lehúzó kapcsolatokat el kell engedni. A mai arkangyal-kártya a Pályamódosítás volt: „Életcélod kedvező változást idéz elő a hivatásodban. A változást olykor megpróbáltatásnak fogod föl, pedig így tudom a régit kitakarítani az életedből, hogy helyet teremtsek az újnak.” Már hónapok óta nincs állásom. Igaz, külsősként írok cikkeket, de ez hosszú távon nem lesz elég, főleg most, hogy egyedül maradtam minden kiadással. Hónapok óta küldözgetem a végzettségemnek, szakmai tapasztalataimnak, képességeimnek megfelelő álláshirdetésekre a jelentkezéseket – mindhiába. Gondolkodóba estem: mit akar vajon ez közölni velem? Valami mással kellene foglalkoznom, mint eddig? De mi lenne az? Mariann, a homeopata-lélekgyógyász hívta fel a figyelmemet arra, hogy foglalkozhatnék gyógyítással. Vonzana is a természetgyógyászat, a lélekgyógyászat. Júniusban említettem Gyuszkónak is, támogatta az ötletet. Igen ám, de ezek a képzések nagyon sokba kerülnek, amit most, hogy ő elment, én pedig rendszeres fizetés nélkül vagyok, nem engedhetek meg magamnak. Akkor vajon mi a megoldás? Igaz, még egy hónap sem telt el életem párjának elvesztése óta. Egyelőre ennek feldolgozására kell koncentrálnom. Talán ha túl leszek a nehezén, az égiek ebben a kérdésben is segítenek. Az anyagi helyzetem azért átmenetileg megnyugtató – hála a baleset óta váratlanul befolyt összegeknek, megtakarított pénzünk ugyanis nem volt. Az mind ráment a ház megvételére (foglaló és hitelfelvételi költségek), valamint a berendezkedés megkezdésére. Csodálatos módon azonban Gyuszkó révén több helyről is kaptam pénzt. A napokban például kiderült, hogy bár először megtagadták, most mégis hajlandó fizetni a biztosító Gyuszkó márciusi balesete miatt. Nincs szó hatalmas összegről, de az Apeh-visszatérítéssel együtt fedezi a zarándokutam költségeit: az útiköltséget, a szükséges felszerelések beszerzését és a költőpénzt. Valahol azt olvastam, hogy a pénz a szeretetenergia materializálódott formája. Ezek szerint valaki(k) tényleg szeret(nek) engem odafent?

Ma meglátogattam egy régi kedves kineziológus ismerősömet, Klárit. Két éve nem találkoztunk, de nem sokkal a baleset előtt érdeklődött, hogy mi újság velem, így amikor megtörtént a tragédia, felhívtam, és megbeszéltünk egy találkozót. Beszélgettünk, majd oldást kaptam, hogy könnyebben feldolgozzam a traumát. A végén megkértem Klárit, hogy ha lehetséges, kérdezzük meg izomteszttel: lesz-e még közöm Gyuszkóhoz ebben az életemben, és ha igen, milyen módon. Először azt teszteltük, hogy kaphatok-e választ a kérdésre. A felelet igen volt. A konkrét kérdésre vonatkozóan pedig az jött ki, hogy nem barát, nem segítő, nem pár lesz?, hanem gyermek! Íme egy újabb üzenet – igaz, ezt ezúttal én kértem -, amely szerint hamarosan visszatér hozzám Gyuszkó. De a két lehetőség közül egyik felé sem mozdult el a mérleg nyelve, maradt a „fele-fele” arány. Otthon fel is tettem a kérdést Gyuszkónak, az őrangyalomnak, a szellemi vezetőmnek és a felettes énemnek, hogy együttesen válaszolják meg a Ji Csingen keresztül: miért nem kapok egyértelmű választ arra, hogy Gyuszkó páromként vagy gyermekemként tér-e vissza? Ezúttal nem az érmékkel dobtam, hanem a jeleket tartalmazó 64 lapos kártyacsomagból húztam. Az eredmény: 46. Feltörekvés. Müller Péter Jóskönyvéből idézem az ide tartozó leírás lényegét: „Ez a tervek valóra válásának, az elképzelések megvalósításának ideje. A kérdésedre a jósjel ezt feleli: a siker az erőfeszítéseden múlik. Ne aggódj, ne kételkedj. Minden álom – amelyért az ember keményen dolgozik – megvalósul. Ez a folyamat zajlik éppen, vagy előtte állsz. Kövesd csillagodat – nap mint nap közelebb érsz hozzá. Erőfeszítéseidnek meglesz a jutalmuk. Higgy magadban! Ami benned rejlik, most megvalósulhat. Nincs készen? Most készíted. A jósjel azért mondja, hogy 'ne aggódj', mert a folyamat lassú! Az aggodalom oka a hitetlenség. Hitetlen az az ember, aki megfeledkezett arról, hogy a Mindenható gyermeke, s örökölte teremtője varázshatalmát. Ebben a jelben fölriad az alvó Varázsló. Saját mágiájába vetett hit kell, hogy élettervét realizálja. A legmerészebb álmaidat is megépítheted – téglánként. Minden tégla lerakásához türelem kell, kitartó szorgalom, s főleg hit – hogy ebből végül ház lesz. Minden egyes téglánál látni kell a Házat!”Számomra ezek alapján egyértelművé vált a helyzet. Még nincs véglegesen eldöntve, hogy melyik variáció valósul meg, vagy esetleg mindkettő (hiszen volt róla szó, hogy a lélek több testbe is „szétoszthatja” magát). Sőt, úgy tűnik, az én „programozásomnak” nem elhanyagolható szerepe lesz a helyzet alakulásában. Augusztus 2. csütörtök. Megtettem a Caminóra vezető első lépést – lefoglaltam a Barcelonába szóló repülőjegyet. Öt napom van rá, hogy átutaljam az árát, addig még meggondolhatom magam. Bár úgy érzem, ez nem fog megtörténni. Ma a körforgalomban hajszál híján nekem jött egy figyelmetlen, trabantos öregasszony. Rátapostam a fékre, de a fizika törvényei szerint így is ütköznünk kellett volna. Ám valahogy mégis elcsusszant mellettem, sőt a mögöttem jövő autó sem rohant belém a satufék miatt. Az égi testőrség ismét éber volt. (Meg persze én is.) Az arkangyal-kártya ma megint az Örömteli írás lapjával üzent, hogy írjak cikket, könyvet. Az előbbit szorgalmasan gyakorlom, de elképzelhető, hogy esetleg könyvet is írhatnék? Sokszor megfordult már ez a gondolat a fejemben az elmúlt évek során, de még odáig se jutottam el, hogy a konkrét témaötlet megszülessen. Nemrég elővettem a Győzőnél két évvel ezelőtt tett látogatásomról készített jegyzeteimet. A munkával kapcsolatban utalt könyvírásra, hogy öntsem formába a gondolataimat, érzéseimet. Mindazt, amin keresztülmentem: mit éltem át, és hogyan oldottam meg. Azt is hozzátette, hogy az élmények akár külföldhöz is kötődhetnek? „Félelmetes”, hogy a két évvel ezelőtti szavak talán most kezdenek értelmet nyerni. Ahogy a 2005-ös jegyzeteimet lapozgattam, rábukkantam még valamire. December első napjaiban A teremtő önismeret című könyv bemutatóján találkoztam a szerzővel, Sághy Enikővel. Amikor odavittem hozzá a példányomat aláíratni, rám nézett, és a következő sorokat írta a könyvbe: „Ha elhagyott, hát elhagyott, de tudd, még messze a végső, s ha majd jő, előre érzed jelenlétét, mert lelkedben érzed a BÉKÉT!” A hideg is kirázott. Mintha csak a vesémbe látott volna! Akkor már kilenc hónap telt el egy fájdalmas szakítás óta, de még mindig nem dolgoztam fel teljesen. Felkavartak a szavai: nem elég, hogy látja rajtam ezt az információt, ráadásul még azt is tudja, hogy messze a végső? Rá is kérdeztem, hogy ez mit jelent, mennyit kell várnom rá? Netán éveket? Azt válaszolta, hogy igen? Alig bírtam megállni, hogy el ne bőgjem magam. Aztán beszélgettünk még egy kicsit. Enikő azt mondta, hogy nyitott vagyok spirituálisan, és hogy szerinte a mostani (akkori) munkám még csak egy állomás, a fő feladatom később jön el. Annyi biztos, hogy emberekkel, és valami új dolog átadásával lesz kapcsolatos, ám ez a dolog most még nem is létezik. Addig pedig tanulok, fejlődöm. Erről a megjegyzéséről már teljesen elfeledkeztem, újra olvasva azonban megdöbbentem. Mi lehet ez a titokzatos dolog? És vajon azóta már létezik? Vagy még mindig nem? Eszembe jutott a dimenzióváltás, ami állítólag sok újat hoz majd. Elképzelhető, hogy azzal lesz összefüggésben? Ezekre a kérdésekre egyelőre nem tudom a választ.

Folytatjuk! A blog korábbi részeit itt olvashatod >>>