Lélektársi kapcsolatok

Azt mondjuk, hogy a lelketek mindig okkal választ társat, és ez az ok a nagyobb jó szolgálata. A lélektársi szövetségeket nem az ego határozza meg. Nem az ego személyes öröméről szólnak, hanem inkább arról, hogy hogyan tud egyesülni a két lélek energiája, hogy ezáltal a nagyobb jót szolgálják. A múltban a lélektársi kötelékek gyakran azért jöttek létre, hogy intenzív belső munkát végezzenek a társak. Nem minden lélektársi szövetség volt boldog, mert a két lélek munkájához hozzátartozott a mély, rosszul működő mintázatok megtisztítása, melyek mindkettőjüknél általánosak volt. Ám ezt a folyamatot befejeztétek és lezártátok, és innentől fogva a lélektársi szövetségek az öröm és a boldogság megteremtéséről szólnak a szolgálaton keresztül. Az Új Földön létrejövő szövetségek a bolygó szolgálatáról szólnak, egy olyan örömteli és harmonikus állapotban, ahol a két lélek eggyé válik munkájuk iránti elkötelezettségükben, ami nem más, mint hogy ők a fény létezői a bolygón. Ez nem azt jelenti, hogy fizikailag is együtt kell dolgozniuk, hanem azt, hogy lelkeik és energiáik támogatják egymást magasabb szinten a közös jó érdekében.” (Mihály arkangyal üzenete Celia Fenn közvetítésével, shaumbra.wire.hu) Azt hiszem, ez a szöveg nem szorul magyarázatra. Viszont vigaszt jelenthet mindazoknak, akik valamilyen okból elveszítették életük párját, akiről biztosan érezték, hogy ő az Igazi. Mert bár közeli lélektársként valóban Igazi volt, mindenki esetében több ilyen személy is létezik a Földön. Ha pedig az érintettek számára eljön az idő, találkozhatnak. A lélektársak témáján kívül a dimenzióváltás érdekel nagyon. Korábban is hallottam már róla, sőt februárban Gyuszkóval együtt kerestük a neten az információforrásokat, mert szerettük volna megtudni, mi történik majd velünk, illetve mit kell tennünk, hogy részesülhessünk a pozitív változásokból. Úgy tűnik, ő a távozást és az újra megtestesülést választotta ezzel kapcsolatban. Mióta Győző említette, hogy Gyuszkó hamar újjá fog születni, mert új testben szeretné átélni a dimenzióváltást, még többet szerettem volna tudni erről a folyamatról. Megvettem hát Szabó Judit 2012 – A felemelkedés útja című könyvét. Július 26. csütörtök. Tegnap az önkormányzati hagyatéki előadónál jártam. Elmondtam neki, milyen lehetetlen helyzetbe kerültem a házzal kapcsolatban. Nincs állásom, óriási hitelt kellene egyedül törlesztenem, közben a közösen vett ház felét valaki mások örökölték, akikről azt sem lehet tudni, élnek-e egyáltalán, és ha igen, hol. A hölgy megértő és segítőkész volt, mondta, hogy bár hamarosan szabadságra megy, és csak augusztus 20-a után dolgozik újra, de addig megpróbálja megtudni a népesség-nyilvántartótól, hol laknak Gyuszkó szülei. Ma reggel hívott is, hogy jó hírrel szolgálhat, a jelek szerint élnek a szülők, és megadott két salgótarjáni címet. Persze még mindig nem lehetünk teljesen biztosak benne, hogy a nyilvántartás naprakész, ahogy azt sem tudhatjuk, ha megtaláljuk őket, hogyan állnak a kérdéshez. Megrázza-e őket egyáltalán a rég nem látott fiuk halála, és vajon simán átvállalhatom tőlük a hitelt a tulajdonrészük rám ruházása fejében, vagy esetleg különféle akadályokat gördítenek eléje? Ám ez a nyom mindenképpen kapaszkodót jelent. A törvény szerint, ha a szülő örökölne, de már nem él, akkor a helyén gyermekei örökölnek, tehát Gyuszkó testvérei, akik tudomásom szerint hárman vannak, de biztosan ezt sem tudhatjuk. Pontos adatok híján őket nehezebb lenne felkutatni, ha pedig ők sem kerülnének elő, akkor az állam lépne be örökösként, ami szintén kemény dió, ráadásul időben is elhúzódna az ügy.

Kedves volt a hagyatéki előadó, látszott, hogy szívén viseli a gondomat. Mondta is: most, hogy tudott segíteni, nyugodt lélekkel megy szabadságra. Én eddig úgy voltam vele, talán jobb, ha nem találunk rokonokat, és az állam örököl, így talán kevesebb előre nem látható bonyodalomra kell számítani. De miután „előkerültek” a szülők adatai, úgy éreztem, ez fentről jött útmutatás volt, hogy mégis jobban járok, ha velük próbálkozom. A címüket egyébként szintén „segítséggel” sikerült megtudni. A nevük ugyanis kevés lett volna a lakcím-nyilvántartási beazonosításhoz, főleg az apa esetében, akinek meglehetősen gyakori neve van. Egy héttel ezelőtt azonban felvette velem a kapcsolatot Gyuszkó nevelőanyja, én pedig felkerestem. Beszélgettünk kicsit Gyuszkóról, kaptam néhány régi fényképet is tőle. A megőrzött iratok közül pedig előkerült egy születési anyakönyvi kivonat, amin a szülők nevén kívül szerepelt a születési helyük és idejük is (ez pedig nem jellemző). Elkértem a papírt, bár akkor még nem gondoltam, hogy jól jön, hiszen úgy éreztem, jobb lenne, ha nem találnák meg őket, és az állam lépne a helyükbe. Később azonban olyan jogi tanácsot kaptam, ami afelé terelt, hogy mégis a szülőket próbáljam megtalálni, és velük állapodjak meg. Az, hogy szinte magától eljutottak hozzám az adataik, tovább erősítette bennem, hogy ez a jó megoldás. Mintha csak útmutatást kaptam volna fentről. Biztos vagyok benne, hogy így is történt. A mai kártyák egyértelműen azt üzenték, hogy figyeljek a jelekre. Az arkangyal-kártyából a Szellemi megértés lapját húztam: „Ezoterikus ismeretek és jelképek révén segítek megérteni a szellemi igazságokat. Figyelj oda a jelekre: a háromszor vagy többször előforduló információkra.” Az angyalokkal gyógyító jóskártya üzenete pontosan egybecsengett ezzel: „Jelek: Figyelj erősen az angyalok üzeneteire. Jeleket kértél, és megadták neked. Vedd észre a jeleket, és bízz bennük.” Figyelem a jeleket, és törekszem rá, hogy bízni is tudjak ezekben. Van bennem egészséges szkepticizmus: vajon nem én próbálok-e egy jelenségbe, körülménybe belemagyarázni valamit, ami kedvemre való lenne? De egyre inkább képes vagyok megérezni, hogy nem erről van szó. Amikor kapok egy-egy jelet, olyan sajátos érzés kíséri, ami máskor nem jellemző. Ez számomra a helyes értelmezés visszaigazolása.  Folytatjuk! A blog korábbi részeit itt olvashatod >>>