Vissza a múltba: találkozás a szülőkkel

Az álmomban autóval mentünk anyukámmal, egy meglehetősen forgalmas úton. Egyszer csak észrevettem, hogy ott kolbászol a Dolmányos az autók között. Az volt az érzésem, hogy utánunk jött, nehogy elhagyjuk. Féltem, hogy elüti egy autó, ezért kinyitottam a kocsiajtót, ő pedig beugrott. Este telefonon beszéltem Mariannal, és ezt az álmot is megemlítettem. Azt mondta, a macska nagyon erős védelmet jelent.

Újra beszéltünk Gyuszkóról és rólam. Mariann szerint biztos, hogy már sok életben voltunk szoros kapcsolatban, persze nem mindig párkapcsolatban. Az is biztos, hogy egy lélekcsaládhoz tartozunk, és elképzelhető, hogy ikerlelkek vagyunk. Ő is ugyanazt mondta, amit a már említett Solara-könyvben olvastam: az ikerlelkek általában nem maradnak együtt sokáig, mert túl nagy közöttük a feszültség. Túlságosan hasonlítanak, így olyanok, mint ha két pozitív töltést közelítenénk egymáshoz. Mariann arról is biztosított, hogy amíg együtt voltunk, segítettem Gyuszkónak végrehajtani az életfeladatát. Most ő segít nekem az én feladataim teljesítésében, és ha sikerül, az eredmény az ő lelkéhez is hozzáadódik, azt is gazdagítja. Kérdésemre, hogy vajon miért kapok kétféle üzenetet arról, hogy milyen formában térhet vissza, ezt válaszolta: bármelyik változat lehetséges, attól függően, hogy a lelkeinket melyik szolgálja jobban, és melyiket szeretnénk inkább. Ha valóban „belebújik a pasimba”, akkor egy lélekrésze hozzáadódik egy férfiéhez (a lélekcsaládunkból), és vegyül vele. Miért is lenne ez eleve elképzelhetetlen? Hiszen ahogy Mariann is mondta: mind egyek vagyunk, egy tőről fakadunk, ugyanannak a narancsnak a gerezdjei vagyunk. Bár én most úgy érzem, valószínűbb az, hogy a gyermekemként születik majd újjá. Augusztus 14. kedd. Egy internetes fórumon azt olvastam, hogy szeptember 18-án, épp amikor a Caminón leszek, kvantumugrás következik be. Az erről szóló szellemi üzenet még 2005. december 12-én érkezett:  „A dátum, melyről beszéltem, 2007. szeptember 18. Eme időpont után a körülöttetek lévő dolgokat teljesen újszerűen, megváltozva fogjátok látni. A Kvantumugrás időpontja után minden sokkal gyorsabbnak tűnik. A változások gyorsan jönnek. Ti már megtapasztaljátok ezt életetekben. A Földön 2007. szeptember 18-a után az új energia lassan, de biztosan előre fog haladni, nélkülözhetetlenné válva az egész emberiség számára. Látni fogjátok a hihetetlen fejlődést a tudományban és orvostudományban. Látni fogjátok a Föld változásait, melyek közül egyesek már e Kvantumugrás előtt be fognak következni (földrengések, vulkánkitörések, szokatlan időjárás). Ez azért van, mert maga a bolygó is készül erre az ugrásra. De ez nem jelenti az idők végét, ez egy régi kor vége és egy új kezdete. A 2007-ben bekövetkező Kvantumugrás új energiát fog hozni. Azok, akik elég érzékenyek és tudatosak, elkezdhetnek eme új energiával dolgozni. Ez meg fogja változtatni életüket. E Kvantumugrás ugyanakkor meg fogja változatni az egész földi tudatot. Amilyen mértékben lehetővé teszitek ezt és megnyíltok, hamarosan olyan érzékenységre és tudatra tesztek szert, amilyennel még soha nem rendelkeztetek. Megnyílnak Isteni érzékszerveitek. Megértésetek és bölcsességetek lesz, és nem fogjátok tudni, honnan származnak. Intuíciótok sokkal erősebb lesz, mint előzőleg. Nagyon gyorsan életetekbe fogjátok vonzani azt, amire szükségetek van. Ez a dátum a többség számára észrevétlenül fog zajlani. Az számít, ami 2007. szeptember 18. után fog történni: új megértések, az új energia beillesztése életünkbe. Ez nem fog egyik napról a másikra megtörténni. Az emberiség nagy részének eltart majd egy ideig, amíg megérti, mi is történik, azonban ti (akik a spirituális fejlődésben már elöl járnak – L.Zs.) nagyon gyors változásokat fogtok látni. Mi több, személyes szinten sok ideje rejtett tehetséget, képességeket fogtok felfedezni, a dolgok megérzésének képességét, intuíciót, megismerést, az energia kiterjesztésének képességét. A Kvantumugrást megelőző időszakban jelentős geofizikai változásokat fogtok észlelni, klímaváltozásokat, földrengéseket és vulkánkitörést, de ami a legfontosabb, rendkívül szokatlan időjárást. A Föld mágneses mezeje és vonalai módosulni fognak, és ez befolyással van mind az időjárásra, mind magára a Földre. Látni fogjátok, hogy a felhalmozott feszültségek felszínre fognak kerülni.” (shaumbra.wire.hu) Mire ezek a sorok megjelennek, már magunk mögött tudhatjuk az említett dátumot. Persze időbe telik, mire a felsorolt hatások jelentkeznek. Talán néhányan éreznek/érzünk valami változást, talán még nem?

Augusztus 15. szerda. Egy nehéz nap reggele? Ma indultunk ugyanis útnak Salgótarjánba, hogy megpróbáljuk felkeresni a megadott címeken Gyuszkó szüleit. Bármennyire is bíztam benne, hogy nem lehet baj, azért nagyon rizikós vállalkozásnak ígérkezett. Talán már nem aktuálisak az adatok, talán nem találjuk meg a címeket. Ha mégis, ki tudja, milyen emberek fogadnak, és milyen hozzáállásuk, szándékaik lesznek? Mégiscsak állami gondozásba adták Gyuszkót, és több mint tíz éve nem is hallottak felőle. Rosszul aludtam, és szorongva ébredtem.

Éjjel kétszer-háromszor is megjelent álmomban Gyuszkó, de csak a jelenlétére emlékeztem, arra nem, hogy mit mondott, vagy mit tett. Nagyon ritkán álmodtam vele eddig, gondolom, most azért, hogy így érzékeltesse a támogatását a nehéz nap előtt. Ébredés után kértem is őt, valamint apukámat, a szellemi vezetőmet és az őrangyalomat, segítsenek, hogy eredményes legyen az út, és hogy megnyugodjak. Arkangyal-kártyát is húztam, vajon mit üzennek a mai nappal kapcsolatban? A válasz: „Tudod a dolgod: Bízz benső tudásodban, és ne késlekedj aszerint cselekedni! Ha bizonytalan vagy, kérésedre világos jeleket küldök, amelyekkel megerősítem gondolataidat és képzeteidet. Abban is segítek, hogy a tettek mezejére lépj, és eldöntsd a következő lépést. Uriel azzal segít tisztázni a homályos helyzeteket, hogy megvilágítja előttünk az Utat.” Ezután kértem Urielt, hogy a fentiek szerint segítsen, és Gyuszkót is, hogy legyen ma mellettem, és küldjön a szüleinek megfelelő gondolatokat és érzéseket, nekem pedig lelkierőt és nyugtató energiát. Bármilyen hihetetlen, a nap további részében szinte teljesen higgadt voltam, és felerősödtek a megérzéseim.

Először is jól döntöttem, amikor az édesanyja címét választottam elsőnek, pedig az volt messzebb. A városon kívül, Salgóbányán lyukadtunk ki, gyönyörű erdős-hegyes vidéken. Az egész település néhány utcából állt. Észrevettünk pár embert üldögélni az egyik ház előtt, egy nő volt közöttük. Ránéztem, és tudtam, hogy ő Gyuszkó anyja. Megálltunk, mondtam neki, hogy kit keresünk, és így felelt: „Én vagyok.” Persze a megérzésen kívül az is segített, hogy Gyuszkó meglehetősen hasonlított rá. Hazavittük, és ott közöltük vele a hírt. Hiába a zűrös múlt, hiába nem is hallott Gyuszkó felől 12 éve, megrázta a fia halálhíre. Kért tőlem friss fényképet, és ő is mutatott gyerekkori fotókat, sőt néhányat nekem is adott.

Az egyiket mellékelem, amin Gyuszkó olyan, mint egy kis szőke angyal. Egy másik képen nagyjából fél éves lehet, de a szemei már akkor is értelmet és érettséget sugároztak. Végül előhozakodtunk a ház ügyével is, megértette, hogy törleszteni kell a hitelt, és nem gördített akadályt a majdani átruházás elé, nem szabott feltételeket sem. Megölelt, amikor elbúcsúztunk, és könnyek csillogtak a szemében. Haragudhatnék rá, hogy miatta volt olyan sanyarú gyerekkora Gyuszkónak, de egy ideje már tudom, mi választjuk meg a szüleinket, és a körülményeket, amelyek közé születünk. Ezek szolgálják legjobban a fejlődésünket, és azokat a célokat, amelyeket jelen életünkben el akarunk érni. Így pedig senki nem hibáztatható? Jó döntés volt, hogy először őt kerestük fel, mert áthívta a közelben lakó fiát, Gyuszkó öccsét, Ferit, hogy vezessen el minket az apához, aki szintén egy eldugott helyen lakik, ráadásul sosincs otthon, ideje nagy részét valamelyik kocsmában tölti? Én ekkor már éreztem, hogy ma kivételesen mégis otthon lesz. Azért először két kocsmát ejtettünk útba, de egyikben sem volt, a másodikban azt mondták, már hazament. Persze sejteni lehetett, hogy nem lesz józan? Utólag azt gondolom, ha nem a fiával megyünk, akkor vagy meg sem találtuk volna a zegzugos utcában az apró szükséglakást, vagy ha mégis, nem tudtunk volna vele érdemben beszélni. Így legalább a fiát megismerte, aki elmondta neki, mi történt. Nem tűnt úgy, hogy felfogta volna a hírt, de ő sem akadékoskodott. Igaz, mindez még csak az első lépés volt egy hosszú és nehéz úton, amely odáig vezet, hogy megtarthassam és fizetni tudjam a Gyuszkóval közösen vett házat, és amelyen szűk keresztmetszetként ott strázsál a szigorú bank – de legalább eddig simán ment minden. A mai napra megkaptam a kért segítséget az égiektől, és ahogy az arkangyal-kártya is üzente: Uriel rendszerint egyszerre csak egy lépést borít fénybe. Folytatjuk! A blog korábbi részeit itt olvashatod >>>