Szakértő: Szlovák Eszter

A jóság fogalma nehezen definiálható és igen sokrétű. Az enciklopédikus és erkölcsi meghatározások ezt a szót a kedvességgel és az irgalommal, az önzetlenséggel és az önfeláldozással teszik egyenértékűvé.

Létezésünk egyik legfontosabb célja a tapasztalatok általi szellemi fejlődés. Ennek egyik pillére a belső munka, saját lényünk megismerése. Számtalan tulajdonságot és készséget azonban csak a másokkal való lelki, érzelmi kapcsolódás által alakíthatunk ki magunkban.

A reális, egészséges önbizalom az egyik legfontosabb dolog, boldogságunk és érvényesülésünk záloga. Nehéz és hosszú külső-belső munkára van szükség ahhoz, hogy kialakuljon a magabiztos, valós énünk.

Elérkezett az új esztendő, vele együtt újévi fogadalmaink megvalósításának kezdete is. Az első napokban-hetekben általában még lankadatlan lelkesedéssel vágunk bele az eltervezett feladatokba, de igen gyakori, hogy a pozitív hajtóerő kis idő elteltével szertefoszlik.

A szeretet a legalapvetőbb szükségletünk, lelkünk éltető eleme. Sajnos a mai rohanó, szüntelenül változó világunkban korunk egyik népbetegsége lett a szeretethiány. Gyakran bennünk sem könnyen tudatosul, hogy saját vagy mások viselkedésmintáinak hátterében a krónikus szeretethiány áll.

Hamarosan véget ér az idei esztendő, a karácsonyi időszakra jellemző befelé fordulást az évünk kiértékelése és lezárása követi – ezzel felkészítve magunkat a következő esztendő aktív teendőire.

Hamarosan itt a szeretet ünnepe, amit a családi körben töltött meghitt pillanatokkal azonosítunk leginkább. Azonban sokak számára ez az időszak inkább a fájdalmas hiányérzetet és az elszenvedett veszteségeket helyezi előtérbe. Pedig fontos, hogy tudják: nincsenek egyedül!