Bölcsek köve – az alkimisták álma

A Bölcsek köve (Lapis philosophorum) egy olyan anyag, amely képes arannyá vagy ezüstté változtatni a nem nemes fémeket, „összeolvasztani” az apró ásványokat, termést hozni a meddő fáknak, meggyógyítani és meghosszabbítani az életet, valamint a világ leggazdagabb emberévé tenni a tulajdonosát.

Titokzatos verssorok

Mint legfontosabb életfeladat, a mágikus kő előállítása a negyedik századtól kezdve hosszú évszázadokon keresztül lebegett az alkimisták szeme előtt. Voltak közöttük orvosok, szerzetesek, dilettánsok és csalók. A bölcsek kövét keresve rengeteg kísérletet végeztek el, így több tucat könyv született a témában. Ezek nyelvezete azonban meglehetősen misztikus volt, ezért nem volt könnyű (illetve sok esetben máig lehetetlennek bizonyult) felfedezni, hogy mire is gondolt valójában a szerző. Az alkimisták munkája a hétkönapi ember számára teljességgel érthetetlen és riasztó volt, ezért üldözni kezdték őket: börtön, kínzás, sőt kivégzés várt a legtöbbjükre.  Ők azonban nem adták föl. Kódolt üzenetekbe rejtették kutatásaik eredményét, így próbálván kijátszani az aranyra szomjazó gazdag uralkodókat, akik azt képzelték, a kincset előlük rejtegetik e megszállott tudósok.

Valójában senki sem tudta, hogy néz ki a Bölcsek Köve. Volt, aki ásványokban, mások növényekben keresték az előállításához szükséges anyagot, de olyan is akadt, aki a mágikus összetevőket magában, az emberekben kívánta megtalálni. Bár a végcél szempontjából kutatásaik „eredménytelenek” voltak, az alkimisták számos korszakalkotó felfedezést tettek. Megismertették a világgal a foszfort és a porcelán előállításához szükséges anyagokat, ám a kincs kiléte továbbra is ködbe burkolózott. A misztikus anyag a Bölcsek Köve elnevezést a XI. században kapta, ám nagy magiszterium, életelixír, vörös tinktúra és harmadfokú medicinaként is emlegették, és tucatnyi leírással jellemezték. Paracelsus szerint például a Bölcsek Köve rubinhoz hasonló vörös, kristályos anyag, amely látszólagos szilárdsága ellenére hajlítható, mint a viasz, ugyanakkor darabokra is törhető, akár az üveg. Az alkimista által előállított kő anyagának összetétele változó tisztaságú, így hatása is különböző.  A legtisztább követ Universal-nak nevezték, s úgy vélték ez a kulcs a színtiszta arany előállításának. A legkevésbé tiszta anyag a fehér tinktura nevet kapta, amely a nem nemes fémeket ezüstté változtatja. Az átalakítás folyamatát un projectioval kell elérni, ami abból áll, hogy a Bölcsek kövét az alkimista a megolvasztott fémre helyezi, és néhány pillanat alatt megtörténik a csoda. A fennmaradt írásos emlékek szerint a mágikus erejű kő határtalan mennyiségű tiszta arany előállítására képes. A tudomány mai állása szerint a Bölcsek köve nem létezik, ám a kémia történetében számos olyan esetről maradt ránk leírás, amely az e megállapítás ellenkezőjét igyekszik bizonyítani. Ilyenek Van Helmont orvos-kémikus kutatási eredményei is, aki azt állította, hogy a „neki küldött” 1/4 szemernyi anyaggal 8 uncia higanyt változtatott színarannyá. Helvetius, az oraniai herceg orvosa hasonló tapasztalatokról számol be. Azt írja, 1666-ban egy ismeretlentől kapott anyaggal 6 drachma ólmot változtatott tiszta arannyá. Más alkimisták pénzekre és uralkodók által veretett érmekre hivatkoznak, amelyeket átváltoztatott aranyból készítettek. Ha hihetünk Guselin állításának, II. Ferdinánd császár jelenlétében is készültek ilyen pénzérmék, amelyek sokáig a császári kincstárban is láthatóak voltak, és amelyek keletkezésének körülményeit tucatnyi magas rangú nemes igazolt.

Szimbólumok, vegyjelek

Az alkimisták az anyag szerkezetével kapcsolatban az arisztotelészi elveket tartották szem előtt, miszerint minden 4 alapelemből keletkezik. Írásaikban az alkalmazott anyagokat különböző jelekkel látták el, ezek tekinthetők az első vegyjeleknek. Az alkimisták munkásságában keveredik a tudományban ma is létező eljárások leírása és a misztikum. Így az általuk alapvetőnek tartott 7 fémet megfeleltették a hét napjainak és 7 bolygónak. A speciális tudásnak minden korban megvan a maga bennfentessége, amelyet egy sajátos nyelvezet és szimbolika is jelképez. Az alkimisták egymást is alig értették, így nem csoda, hogy a köznép semmit sem érthetett tevékenységükből. A korabeli festményeken a higanyt gyakran sárkányként ábrázolták, amely a saját farkába harap. Olykor az alkimista karddal száll szembe a sárkánnyal vagy az aranyat jelképező Napot kapja be az oroszlán, mint a higany szimbóluma.

Alkímia – mint tudomány

Az alkímia tudománya születésétől kezdve vegyes érzelmeket váltott ki az emberekből. Egyesek az ördöggel való cimborálásnak, mások sületlenségnek, vagy ellenkezőleg, varázslatos dolognak vélték, de igazi művelője kevés akadt. Az alchemia szó magyarul nedvtant jelent, a görög chumos, azaz nedv szó alapján. Az ?al” előtagot az arab nyelvből kapta, amely jelentése ?a”, vagy ?az”. Az arab világban nagy hagyománya van a különféle mágiákon és asztrológián alapuló orvoslásnak. Különösen nagy szerepet tulajdonítottak a jatroasztrológiának. A betű=szám rejtvényben megfejtheti, mivel foglalkozik ez a tudományág. Az alkímia nem csupán aranycsinálást jelent. A négy alapelem, a tűz, a víz, a föld és a levegő, minden alkimista jegyzeteiben szerepelt. Az anyagok összetételét vizsgálták, hogy e tudás birtokában mesterségesen is előállíthassák azt. Az efféle kutatásokkal foglakozó emberek egytől egyig tudósok és orvosok voltak. A mai modern kémia előfutára volt ez a misztikusnak tűnő tudomány, amely inkább csak azért lett üldözött, mert az emberek nem értették, miről van szó. Ráadásul rengeteg csaló is megjelent, akik népszerűtlenné tették a mesterséget, amelynek hatására az összes alkimistát szemfényvesztőnek kiáltották ki.