Gyermekek, akik megmentik a világot

Néhány hónapja hallottam a rádióban az alábbi hírt: „Ollóját nyolcszor szúrta csecsemőjébe egy anya”. Emlékszem, a konyhában álltam, talán krumplit pucoltam, de meg kellett kapaszkodnom. Megszédültem, hányingerem lett, sírni szerettem volna, de nem tudtam. Kiszáradt a torkom. Remegett a lábam. Hogy lehetséges ez? Azóta se megy ki a fejemből. Mondom, már-már közhelynek számít, hogy a világ, amiben élünk, egyre durvább, kegyetlenebb. Egyre sivárabb. Egyre értéktelenebb. Ellepnek bennünket a tömegcikkek, a gagyik. Ezek omlanak ránk a tévéből, a rádióból, még a könyvesboltokban is alig lehet az értéket megtalálni, annyi a felhalmozott szemét. A gyerekek nagy többsége már nem jár hittanra, nem lesz első áldozó. Becsületesnek lenni már nem menő, csak a lúzerek becsületesek. Az a trendi, ha minél ügyesebb vagy. Ha ügyeskedsz. Ha templomban is esküdtél, kit érdekel, jöhet a második, a harmadik házasság és megannyi félrelépés. Nyitott kapcsolat, hármas szex, orgia clubok… A fiatalok a szeretetlenségből a szexbe menekülnek, tizennégy évesen arról vitatkoznak a tévében, megcsalásnak számít-e az orális szex, vagy csak a közösülés az. A tévé is megmutatta azt a kis állatot. Több sebből vérzett. Hogyan képes egy ember összeszurkálni, majd megvakítani egy kutyát, hogy azután kidobja egy autópályán az autójából? Mit érezhetett, amikor késével először sebezte meg, és a a kutya sírt, vonyított, és értetlen riadalommal bámult rá…? Mi munkált akkor a lelkében? Mire gondolt, amikor bárhogy is próbált volna menekülni, visszatartotta, lefogta, és újra meg újra megszúrta? Amikor kiszúrta a szemét? Mit érzett? Mit álmodhatott ezután? Hogy tud aludni ezután? Hát milyen borzalmak tehetnek ilyen szörnyeteggé egy embert? Nem szeretek kétségbe esni. De néha úgy érzem, menthetetlenül elkeseredem. És ilyenkor arra gondolok, vagyis azzal próbálom vigasztalni magam, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Ezt már nem lehet fokozni. Ezért hát törvényszerű, hogy megkezdődjön valami változás. Valami, ami ezt az egész förtelmes folyamatot megállítja és visszafordítja. Muszáj, hogy megtörténjen. És imádkozzunk, hogy ne valamilyen végzetes világkatasztrófa legyen a kiváltója.  A spiritualitással foglalkozók abban hisznek, hogy az Isten gyerekek képében küldi a megváltást. Kis harcosok születnek a világra, akik részben tükröt tartanak nekünk, és megmutatják, milyen kegyetlen, durva, közönyös lett a világunk. Másrészt pedig megtanítanak újból szeretni, hinni, a szépre koncentrálni, és nem utolsó sorban jót cselekedni. Ezek a gyerekek, akik mintegy huszonöt éve születnek a földre, újra tanítanak minket arra, hogyan kell élni. Különleges tulajdonságaikról, viselkedésükről, és nem utolsó sorban aurájuk színéről ismerni meg őket. A legidősebbek közülük az indigó gyerekek, ők ma huszonöt és hét év közöttiek. Az aurájuk színében sok a lila, a sötétkék. Őket követik a hét évesnél fiatalabb kristálygyerekek. Az ő aurájuk áttetsző és ragyogó, mint a kristály. És a kristálygyerekek gyermekei lesznek majd a szivárvány gyerekek, akik aurájukból a ragyogást, a színek kavalkádját, a boldogságot szórják majd az emberiségre.  Ha kristálygyermeked van, remélheted, hogy szivárvány gyereket fog majd a világra hozni, vagy nemzeni. Ők azért jönnek a Földre, hogy tükröt tartsanak nekünk, és felismerhessük magunkban a jóságot, az isteni lényeget. Megmutatják majd, micsoda lehetőségeink vannak. Megmutatják, hogy ha Istenben bízunk, nincs okunk félni, nincs okunk aggódni, hiszen Isten gondoskodik az ő gyermekeiről. Minden agresszió gyökere a félelem, a szivárvány gyerekek megmutatják, hogy félelem nélkül is lehet élni. Képzelj el egy kisgyereket, aki sose retten meg semmitől, és bátran szembe száll bármivel és bárkivel, hogy a küldetését megvédje. Olyanok ők, mint a kis katonák, akik szívvel-lélekkel harcolnak a küldetésükért. Az a dolguk, hogy segítsenek. Azért születnek, hogy adhassanak. A szivárvány-gyerekek szellemiségük csúcsán vannak már születésükkor. Az a dolguk, hogy felhívják a figyelmünket az ezerszínű fényre, ami nap mint nap ér minket, mégsem vesszük észre. Ha egy ilyen gyermekre ránézünk majd, úgy érezzük, erdők, mezők, tengerek és az égbolt minden ragyogása egyszerre zúdul ránk. Az indigó gyerekek azért születtek a Földre, hogy szembesítsenek minket azzal, milyen merevvé, rugalmatlanná és rombolóvá váltunk. A kristály gyerekek megmutatják, hogy magányossá, idegenné és közönyössé váltunk. A szivárvány gyerekek azért jönnek majd, hogy megmutassák, hogyan nyithatnánk ki a szívünket, hogy végre érezhessük isten szívét, ami a világmindenség középpontjában dobog.

Folytatjuk! Könyvajánló: Edith Schreiber-Wicke: A szivárványgyermek (gyermek könyv) Szivárványországban földi utazásukra készülnek a még meg nem született gyermekek. Izgalmas terveik vannak: nagyszerű találmányokkal, költészettel, csodálatos festményekkel, igazán mély színészi teljesítményekkel kívánják jobbá tenni a világot. Egyedül Naominak nincsenek pontos tervei… ő a szivárvány színeivel játszik… A szivárványgyermek egy csodálatos mese kicsiknek és nagyoknak. Az életről, a boldogságról, arról, hogy mindenkinek megvan a maga feladata az életben. Arról, hogy a fogyatékkal élők nélkül szegényebb lenne a világ… A szivárványgyermek egy olyan könyv, amelynek elolvasása után még a nap is ragyogóbban süt.`