Vad harcosok: az indigó gyerekek

Azért születtek közénk, hogy elősegítsék a változást, és felnyissák spirituális szemünket, hogy végre általuk önmagunkra találhassunk. Nekik nincs születési programjuk, épp ezért nehezen találják helyüket a világban, és nem nagyon értik itt tartózkodásuk okát egészen huszonhat-huszonhét éves korukig, amikor egyszer csak ráeszmélnek feladatukra, és gyökerestől felfordítják a világot.

Miről lehet felismerni egy indigó gyereket?

Kicsi korukban nagyon elevenek, és nehezen kezelhetők. Felmerül a gyanú, hogy hiperaktívak. Nem koncentrálnak az adott feladatra, mindig más köti le a figyelmüket, mint aminek kéne. Sajnos sokukat gyógyszeresen próbálják megnyugtatni, de ezzel nem segítenek rajtuk, legfeljebb egy kis időre, átmenetileg. Nem könnyű indigó gyerek szülőjének lenni, mert ezek a gyerekek vakmerőek, szörnyen nagy az önbizalmuk, és nincs veszélyérzetük. A szülő honnan is tudhatná, hogy gyermeke tudattalanjában ott lapul a bizonyosság, hogy neki nem történhet baja, hiszen dolga van a Földön, és semmi sem történik véletlenül. Hogy az Univerzumban minden, mindennel összefüggésben van.

Mit tehet a szülő?

Sok időt kell tölteni velük. Figyeljünk rájuk, hallgassuk meg őket. nagyon sokat kell velük beszélgetni. Észérvekkel kell meggyőzni őket, és nem büntetéssel, még akkor is, ha fogytán a türelmünk. Mivel nagyon értelmesek, meg fogják érteni az érveinket. ha ehelyett fenyítjük őket, bezárkóznak, és elveszítjük őket. Többé nem lesznek hozzánk bizalommal. Az indigógyerek még totyogós korában sem viseli el, ha odaültetjük egy ezerelemes puzzle elé, és mi pedig olvasgatunk. Társra, partnerre vágyik a tevékenységeihez. Ha nem ülünk mellé, és nem foglalkozunk vele, azt gondolja, hogy feleslegesen született, és nincs szükségünk rá. Az indigó gyerekhez nem szabad gügyögve beszélni, mert kinevet. Nagyon hamar képes folyékonya, összefüggő mondatokban kommunikálni, és tőlünk is ezt várja. Az Újkor gyermekei ők. Azt szeretnék, hogy önmagukért szeressük őket, és ne a teljesítményük alapján. A folytonos korlátozás helyett szabadságot, a kibontakozás lehetőségét kívánják. A hagyományos oktatási rendszer nem megfelelő a számukra, hamarabb önmagukra lelnek valamelyik módszertani iskolában. Mivel spirituálisan magas szinten állnak, legfőbb kommunikációs eszközük a szeretet, s egyben a megoldás kulcsa is.

Az indigó gyerekek küldetése

Mivel az indigó gyerekek kollektív célja egy új, becsületes világ alapjainak megteremtése, belső detektoraik, melyek a hazugságot jelzik, veleszületettek. Az ilyen harcos lelkek néhány felnőttre nézve is fenyegetőek. Az indigó gyerekek képtelenek alkalmazkodni a számukra nem megfelelő helyzetekhez. Nincs meg bennük az az alkalmazkodóképesség, ami megvédené őket a konfliktusoktól. Képtelenek figyelmen kívül hagyni az érzelmeiket, képtelenek megjátszani azt, hogy minden rendben van, ha nincs. Hacsak nem gyógyszerezik őket, ami végzetes a számukra, mert hosszú távon kiírtja belőlük a küldetésük teljesítéséhez szükséges érzékenységet. Az indigó gyerekek rendkívül érzékenyek, és pszichikai képességekkel megáldottak. Harcos lelkűek, mivel céljuk az, hogy kiirtsák a Földről a régi, rossz beidegződéseket, amelyekből nem lehet tovább fejlődni. Megdönteni hivatottak azokat a kormányzati, oktatási és jogi rendszereket, melyek tisztességtelenül működnek. Ahhoz, hogy mindezt véghezvigyék, temperamentumosnak és elkötelezettnek kell lenniük.

Az indigó-gyermekek nagy része tisztánlátó

Az indigó gyerekeknek nagyon sok kék szín van az aurájukban. Ez a szín a homlokcsakra színe, mely a két szemöldök közötti energiacentrumnak felel meg. Ez a csakra felel a tisztánlátásért, vagyis azért a képességért, mely az energiát, a látomásokat vagy szellemeket érzékeli. Az indigó gyerekek nagy része rendelkezik ezzel a képességgel. Képesek megérezni, ha valaki nem becsületes, ahogy a kutyák is megérzik, ha félnek tőlük. Azt hiszem, indigó a lányom „Vera tizennégy éves. Az óvodából ki akarták tiltani, mert levetkőztette a többieket, és kanállal verte az asztalt, ha éhes volt. Nem volt hajlandó sorban állni, és nem mondta el az óvó néninek a születésnapi köszöntő verset. Az iskolában megint csak baj volt vele, kétszer kellett járnia az első osztályt. Bár év vesztes volt, így fél évvel idősebben került a többiek közé, mégis képtelen volt nyugodtan a padban ülni, és figyelni. Vera volt az, akinek mindig hiányzott a ceruzája, szamárfüles volt a füzete, nem volt meg a leckéje. Akkoriban váltam, és nagyon kétségbe voltam esve. A pedagógus azt javasolta, vigyem el nevelési tanácsadóba, hogy kiderítsék, nem hiperaktív-e, vagy nincs-e más idegrendszeri problémája, amit kezelni lehetne. Szerencsénkre egy nagyon modern gyermekpszichológushoz kerültünk, aki ellene volt minden gyógyszerezésnek. Megállapította, hogy Verának valóban koncentrációs problémái vannak, de nem olyan értelemben, hogy képtelen összpontosítani, hanem úgy, hogy csak arra figyel, ami érdekli. Azt javasolta, keressünk olyan iskolát, ahol kisebb létszámban tanulnak a gyerekek, és nem olyan merevek a szabályok. Waldorf módszerű iskolába vittem, és megtörtént a csoda. Vera tele lett sikerélménnyel, eszement sebességgel haladt a tanulásban, és elkezdett festeni. Csodálatosan fest, fel is vették a Képzőművészeti Gimnáziumba. Újabban novellákat is ír, az egyik például egy kavicsról szól, mely az utcán hever, és azon gondolkozik, hogy került oda, és mi a feladata. Kicsit furcsálltam, de a magyar tanárja azt mondta, fantasztikus, filozófiai mélységű gondolatok ezek. Szintén a magyar tanár tanácsára csináltattunk egy IQ-tesztet, és kiderült, amire mindig is gyanakodtam, hogy a lányom átlagon felüli intelligenciával bír. A magatartásával még most is vannak problémák, nem tud uralkodni az indulatain. Ha igazságtalanságot lát, képes az asztalt is felborítani. Hogy indigó gyerek-e, nem tudom. De biztos vagyok benne, hogy Vera különleges, és nagyon tiszta szívű ember. Talán egyszer elmegyünk egy aura-fényképezésre, csak kíváncsiságból.” K. Valéria, 38 éves adminiszrátor