Véletlen vagy sorsszerű?

Nem is akármilyen filozófusok vélték úgy – a többi között Schopenhauer is -, hogy minden véletlen, illetve egybeesés a világmindenség előre elrendezettségéről, valamiféle belső harmóniáról tanúskodik. Mások minden ilyesmi mögött misztikumot gyanítanak, amely révén az Univerzum „valamit közölni szeretne velünk”. Az viszont az emberiség hibája, hogy nem érti ezeket a jelzéseket. A szinkronicitás elméletének hívei elfogadják ugyan a számok összefüggéseiről szóló feltételezést, ám a szerencsét és a véletlent azonosan kezelik. Már az ókoriak is sejtették (így Hippokratész is), hogy a mindenséget valamiféle közös szálak kapcsolják össze, és ha valamely dolgok látszólag véletlenül egybeélnek, ismétlődnek, akkor egy-egy pillanatra felsejlik a mindenség „szövete”, belső szerkezete.Vegyük talán Umberto olasz király esetét: 1900 nyarán, Monzában az egyik étteremben vacsorázva döbbenten állapította meg, hógy a vendéglős, aki nagy tisztelettel köszöntötte, annyira hasonlít rá, mintha a tükörképe lenne. Ráadásul őt is Umbertónak hívták, Torinóban született szintén, akárcsak a király, és ugyanazon a napon látta meg a napvilágot. A felesége keresztneve is egyezett a királyné nevével, mi több, még a házasságot ugyanazon a napon kötötte a király és a vendéglős. A dolog eddig hihető, ha elszakított ikertestvérre gyanakszunk. Még királyi családokban is előfordult, hogy az egyik gyermek a születése után eltűnt, vagy a király eleve nem is a királyi családban született – számos példa akadt erre is. Arra már kevesebb, hogy az ikertestvérének gondolt vendéglőst másnap reggel, soha fel nem derített titokzatos lövöldözésben megölték, míg a király – akinek e napon sporteseményt kellett volna megnyitnia – déltájban, anarchista merénylet áldozata lett. Mondhatná valaki: az összeesküvők egész nap követték a királyt, és a biztonság kedvéért a hasonmását is eltették láb alól. Akár így volt, akár nem, felvetődik a kérdés: mekkora a matematikai valószínűsége, hogy a sokmilliós országban a két iker – aki egymás egymás létezéséről sem tudott – egyszer csak összefusson, és ugyanazon a napon, ugyanúgy haljon meg?

Jelenséggel bíró véletlen

A kutatások kétfajta véletlent különböztetnek meg: van „közönséges véletlen” – ilyen a pénzfeldobás, a lottószámsor, a kártyalapok sorrendje osztáskor stb., és van „jelenséggel bíró” véletlen. Ez utóbbiaknál az emberek, az események; a helyszínek, a múlt, a jelen és jövő keverednek egymással, úgy, hogy a valós és paranormális világ közti finom határvonal teljesen elmosódik. Ez utóbbi kategóriába tartozik az a véletlen egybeesés, ami a három Titan hajóval történt. Robertson, amerikai író 1898-ban adta ki regényét, amelyben az akkori világ legnagyobbjaként ünnepelt „Titan” nevű gőzös első útján, áprilisban, az Atlanti-óceánon jégheggyel ütközve elmerül. És minő „véletlen”: tizennégy évvel később a Titanic-kal ugyanez, ugyanígy esett meg. Aztán 1935-ben, a „Titanian” névre keresztelt szénszállító, szintén áprilisban, épp ugyanott járt, ahol a Titanic elsüllyedt. Az éjszakai őrszem, William Reeves rossz előérzete miatt irányváltoztatásra késztette a kormányost, holott semmit sem látott. Csak rossz érzése volt, és eszébe jutott: épp azon a napon született, amikor a Titanic szerencsétlenül járt. Percek múlva derült ki, ha tovább haladnak az eredeti irányban, ők is jéghegyre futnak és végük.

Miértek válaszok nélkül

De miért történt ez is áprilisban és ugyanott, ahol a másik eset? Véletlen? No és emlegethetnénk az amerikai elnökök híres eseteit is. Vajon csakugyan nem több véletlen egybeesésnél, hogy Kennedy és Lincoln elnök halálában és a kísérő körülményekben számtalan egybeesés volt? Néha a mi életünkben is összekapcsolódnak események, személyek, számsorok, idők és terek. Általában azt szoktuk mondani, hogy „milyen kicsi a világ” és „fura véletlen volt”. De valóban ennyi történt-e? Hátha igaza van azoknak, akik szerint az események – ha nincsenek is eleve elrendelve – valamiféle szabály, törvényszerűség szerint zajlanak? Csodálatos rend uralkodik ott is, ahol mi csak kósza véletlent sejtünk?