Akkoriban egy jósnőnél jártam.
Biztosított róla, hogy minden rendben lesz, a munkám jövedelmező, az egészségem kielégítő, a szerelmem velem marad…
Akkoriban egy jósnőnél jártam.
Biztosított róla, hogy minden rendben lesz, a munkám jövedelmező, az egészségem kielégítő, a szerelmem velem marad…
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.
Mariskának zsongott a feje, égett az arca, miközben a férfit a nyári konyhába, a vízcsaphoz vezette. Az meg folyton beszélt hozzá, és eközben olyan, de olyan szépen nézett rá, hogy abba bele kellett szédülni.
Igazán boldog kapcsolatot kialakítani nagyon nehéz. Folyamatos izzáson tartani a szenvedélyt – még nehezebb. Pedig ha betartjuk a törvényeket, megy minden, mint a karikacsapás.
Egyszer vendég érkezett hozzájuk, nem is hozzájuk, egyenesen a Mariskához. Bejelentkezett jó előre, ahogy illik, a két Maris egészen lázba jött, sütöttek, főztek, bort szereztek, hogy kérője akadt a Mariskának.
Se falu, se város nem volt az övék: túl nagy volt az átmenőforgalom a szomszédos fürdőhely miatt, hogy csendes kis falunak lehessen nevezni, ahhoz viszont kevesen lakták, hogy város lehessen.