Asztrális utazás – kacérkodás a halállal

Az asztrális utazás azt jelenti, hogy valaki a fizikai testéből kilépve, egy más dimenzióban, más nézőpontból, teljesen más szintű érzékeléssel tapasztalja meg a világot. Persze a részletekről megoszlanak a nézetek, de a közös nevező minden meghatározásban az önálló tudati egység -  lélek vagy szellem – ami függetleníti magát a testtől.

Az ezüstszál

Már a hindu vallásos írásokban is csillámló ezüst szálként emlegették azt a köteléket, ami összeköt bennünket a fizikai testünkkel. Természetesen ez nem egy látható dolog, de mindenképpen tisztán érzékelhető, amikor a testünkön kívül vagyunk. A fogamzás utáni hetekben „foglaljuk le” a testünket, és a születéskor végérvényesen belehuppanunk – ez a láthatatlan szál e pillanattól kezdve bárhonnan, bármilyen dimenzióból összeköti a testet a lélekkel. Ez a „bentlakó” állapot mindenki számára a normális és természetes, pedig igazából a szellem – bár nem fizikai elem -, önmagában sokkal nagyobb, mint a koponya vagy a test. Úgy kell elképzelni, mint egy felhőt, ami szétterül a fej körül, és mindig ott van, „ahova gondolja magát”. Tehát abban a pillanatban, ahogy valaki ezt elhiszi, máris készen áll az asztrális utazásra.

Mire jó az asztrális utazás?

Leginkább arra, hogy az utazó megtapasztalja: a test nem azonos a lélekkel. Megtapasztalhatni a szellemi- vagy asztrálsík létezését olyan bizonyosság, ami megváltoztatja az életről, a halálról, a célokról, a fontosságokról, a képességekről és a lehetőségekről alkotott elképzelést. A legtöbb ember ugyanis úgy van kódolva, hogy hiába hall az ilyesmiről, alig hiszi, amíg maga meg nem tapasztalja. Mivel a tudatos testen kívüli élmények az álom-szerű, alvás közbeni kóborlástól a meditatív, kristálytiszta állapotig terjednek, az asztrális utazásnak különböző céljai lehetnek. Egyrészt fantasztikus élmény, másrészt összekapcsol egy másik világgal, amiben az utazó maga is tudatosabban, időn és téren kívül létezhet, és rengeteg dologra választ kaphat.

A halál szele

Azok, akik véletlenül, akaratukon kívül lépnek ki a testükből, általában először nagyon megijednek, és gyorsan visszahuppannak, hiszen fogalmuk sincs, mi történik velük. A tudatosan kilépők viszont időnként olyan élményekről számolnak be, amik a csöppet sem felemelőek: fenyegető veszély érzete, illetve ellenséges lényekkel való találkozás, majd menekülés vissza a testbe – ezek voltak a legkellemetlenebb tapasztalatok. Az asztrális utazás – egyesek szerint- korántsem veszélytelen. Addig semmi baj, amíg emelkedett, pozitív állapotban konkrét célja van az utazásnak, ám ha az illető rossz hangulatban, stresszesen, szinte elvágyódva lép ki a testéből, megeshet, hogy a halál-alagútban találja magát. Ha ott elindul a fény felé, még meggondolhatja magát, hiszen nem szakította el véglegesen a szálat önmaga és a fizikai teste között, viszont a lehangolt utazásoknak megvan az a veszélye, hogy az illető végleg ott marad – ez azonban csak extrém, nagyon ritka esetekben fordulhat elő. Ha bármilyen kellemetlenséget tapasztal utazás közben, egyből visszatérhet a testébe – mert maga a szándék elegendő ahhoz, hogy a következő pillanatban már a „fizikai üzemmódban”, a testén belülről szemlélje a dolgokat.

Felkészültél az útra?

Az egészben az a jó, hogy asztrális utazásra legtöbbször csak az képes, aki szellemiségében elég érett rá. Akinek nem sikerül kilépnie a testéből a számos alkalmazható módszer egyikével sem, az foglalkozzon egy ideig azzal, hogy tisztítsa a tudatát, nyugtassa le a háborgást és a zűrzavart a gondolataiban. Erre számos megoldás létezik, a hasonló témájú könyvek olvasásától az egyszerű meditációig sok minden megfelelhet a célnak.