Sokan hisznek benne, hogy amit teszünk, annak következményeit sosem kerülhetjük el. Hogy valami felsőbb hatalom szabályai szerint működik életünk. A karma törvénye alapján azt kapjuk vissza, amit másoknak adunk.
Ez persze vonatkozik a szerelmi életünkre is. Még akkor is, ha sokáig úgy tűnik, hogy megússzuk a kisebb-nagyobb hibákat. Pár éve, főiskolás koromban sportot csináltam a pasizásból. Azt is mondhatnám, meglehetősen gonoszul viselkedtem a férfiakkal, akik érdeklődtek irántam. Nem nagyon kellett elgondolkoznom azon, mit is művelek, mert áldozataim egytől-egyig odavoltak értem. A sors a legédesebb pasikat sodorta az utamba, megalapíthattam volna „A hónap legtutibb szeretője” klubot. Nem kellett volna így viselkednem? Sajnos nem telt bele sok idő és megtanulhattam a leckét: működésbe lépett a szerelmi karma, Gábor a Hűtlen, Miklós az Elviselhetetlenül Féltékeny és Zoli, Anyuka Kis Kedvence személyében. Miután megpróbált az élet, elgondolkoztam azon, merre tartok. Az eredmény: sokkal kedvesebben viselkedtem a férfiakkal, nyitottan fogadtam a közeledésüket, figyeltem rájuk, tiszteletben tartottam a személyiségüket. És egyszer csak megtört a pech sorozat, ismét találkozhattam egy szerető társsal. A karma törvénye szerint, amit meg kell tanulnunk, el nem kerülhetjük. Hozunk karmát a múltunkból, de minden egyes cselekedetünkkel újakat is teremtünk. Ha valaki például mindig az áldozat szerepet játssza a kapcsolataiban, addig kapja majd az elnyomásra hajlamos partnereket, amíg meg nem érti: saját viselkedése vonzza be ezeket a férfiakat. Aki a világot a megcsaltak szemüvegén keresztül nézi, nehezen talál majd magának olyan partnert, aki nem szolgáltatja neki a „vágyott” tapasztalatot.
Ezek is érdekelhetnek
Ajánlott tartalmak
