Nézd meg magad fölülről!

Fura hasonlat, tudom, de mégis azt kell mondanom, szükség volna arra, hogy még életünkben is megtanuljuk „felülről” szemlélni magunkat. A kifejezés képletes: ehhez nem kell kiszállnunk a testünkből és a fejünk fölött lebegnünk. Csak lehiggadni, és egy kicsit más szemszögből megnézni a problémát, ami éppen aggaszt.

Min is dühöngök éppen?

A mai ember legádázabb ellensége a stressz. Minden apróságon képesek vagyunk felhergelni magunkat, és szorongó gyomorral, tikkelő szemmel, magas vérnyomással, remegő kézzel élni a mindennapjainkat. A mai világ arról szól, hogy mindenütt és minden pillanatban meg kell felelni. Megfelelni pedig csak örök versenyfutásban, naprakészen lehet. De miért is akarunk megfelelni? Mi lesz jobb, több az életünkben attól, ha még magasabb pozícióba kerülünk, ha még több beosztottnak adhatunk utasításokat, ha még több pénzért utazhatunk nyaralni? Ha ugyanakkor minden percben arra kell koncentrálnunk, hogy kiütnek a nyeregből, hogy leköröznek; ha közben nincs idő beszélgetni a gyerekkel, megsimogatni a férjet, meglátogatni a mamát. Azok, akik visszatértek a halál állapotából, sok mindenről beszélnek. Sötét alagútról, tündöklő fényről, lebegésről, lepergő életről. De mindez nem fontos, mert ezek a jelek már egy következő világra, egy következő életre utalnak. Ezzel e pillanatban még nem kell foglalkoznunk. A földi életünket a földön kell leélnünk, és ha lehet, szenvedés nélkül, a lehető legtöbb boldogságban, örömben.

Megtanulnak boldognak lenni

Akiket visszahoztak a halálból, kivétel nélkül megváltoznak. Megváltozik a személyiségük, a szemléletmódjuk. A földi életüket élik másképp, mint azelőtt. Megtanulnak szeretni, apró dolgokat értékelni, elcsodálkozni egy hangya szorgosságán, egy előbújó rügyön, és attól a perctől fogva, hogy visszakerült a lelkük a testükbe, tudatosan, percről percre megélik, hogy élni, e világon lenni a legszebb csoda és boldogság, ami történhet. A teljes cikket itt tudod elolvasni >>>