A rejtélyes dogon törzs

A Szíriuszt már az ókorban kitüntetett figyelemmel kezelték az akkor élt népek. Az egyiptomiak számára például a csillag nappal együtt történő felkelése jelezte a Nílus áradásának kezdetét, de sokan összefüggést vélnek felfedezni a piramisok tájolása és a Szíriusz égbolton való helyzete között. Az Arvisura, a hun törzsszövetségek és a magyar nép régmúltját bemutató „Igazszólás” pedig egyértelműen kifejti, hogy Földünk lakói erről a távoli bolygóról származnak. A csillagászathoz értő ókori emberek mindig is nagy buzgalommal figyelték az égboltot, és a Szíriuszt valamiért mindig számon tartották, mindig fontos szerepet tulajdonítottak neki. Talán nem véletlenül. Az Afrika mélyén élő dogon törzs évszázadok óta a szíriuszi eredetmítoszt hagyományozza utódaira. Írástudatlanok, így szájról-szájra terjed a teremtéstörténet, amelyben ők semmi furcsát, kivetnivalót nem találnak. Marcell Griaule és Germaine Dieterlen francia néprajzkutatók évtizedeken át éltek Afrikában az 1930-as évektől, és azzal foglalatoskodtak, hogy egy addig ismeretlen nép, a dogonok hagyományait, mitológiáját, rituáléit jegyezték le. Írásaikat évkönyv formájában adták ki, de csak 1965-ben. A könyv megjelenése után húsz év telt el, mire felfigyelt rá egy francia honfitársuk, Eric Guerrier. A törzs így került az érdeklődés középpontjába. A dogonok a Niger – folyó kanyarulatában, Timbuktu városától 300 mérföldnyire, a mai Mali Köztársaság területén élnek. Körülbelül háromszázezren lehetnek, sárból és ágakból tapasztott kalyibákban tengetik életüket, állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkoznak. Hitük szerint őseik a Szíriuszról érkeztek, és ráadásul olyan információkkal is rendelkeznek a csillagról, ami miatt az egész tudományos világ érdeklődését magukra vonták. Tudnak arról, hogy a Szíriusznak van egy kisebb, szabad szemmel láthatatlan kísérője, s hogy mindketten közös tömegközéppont körül mozognak. Azt is tudni vélik, hogy a kisebb csillag, amelyet ők Po Tolonak, azaz „apró csillagnak” neveznek, ötven évente kerüli meg nagyobb társát, ráadásul a két csillag pályáját minden esetben ellipszisnek ábrázolják. Azt is elmondták, hogy a Po Tolo egy nagyon kicsi dolog, s hogy egy kis darabkáját sok ember együtt sem bírná megemelni. Ennek a csillagnak a valós létezése csak az 1820-as években merült fel, amikor a tudósok a Sziriusz mozgásában rendellenességeket figyeltek meg. Abből arra következtettek, hogy a rendszerben kell lennie egy nagy tömegű testnek, egy másik csillagnak, s 1862-ben valóban felfedeztek egy halvány csillag-kísérőt. A csillag tömegét az elso világháború elott állapították meg, a kapott eredmény szerint az égitest egy kis darabkája valóban nagyon nehéz lenne, ha sok embernek kellene egyszerre megmozdítania. A dogonok úgy vélik, hogy a Szíriusz közelében van egy másik csillag is, az Emme Ya, de a tudomány máig nem biztos a létezésében. Egyes csillagászok szerint a Po Tolo pályamozgása is arra utal, hogy még egy objektumnak kell lennie ott az űrben. A dogonok monoteista nép, nem egy megszemélyesített istenrol beszélnek, hanem egy világlélekrol, egy energiatudatról. Amikor a világ teremtését átadják utódaiknak, így mesélnek: kezdetben volt Amma isten, aki egy gömbbe zárva létezett, ezen kívül nem volt semmi. Sem tér, sem idő, ebből kifolyólag nem lehet arról beszélni, hogy ez mikor volt, és meddig tartott. Amikor Amma isten kinyitotta a szemét, méhébol akkor áradt ki spirális irányban a mindenség. Így kezdodött a világ teremtése. Amma isten a világot mozgató törvényeket teremtette meg, nem pedig a világot. A spirál alakú galaxisokról és az ősrobbanásról a dogonok nem tudhattak az 1930-es évek előtt, hiszen ez a két tézis csak ezután kezdett elfogadottá válni a tudósok körében. Teremtéstörténetük viszont kísértetiesen emlékeztet erre a két elméletre. Az írástudatlan dogonok a bolygókat is meg tudják különböztetni, tudják, hogy azok egy nap körül keringenek. Tudják, hogy a holdak a bolygók körül keringenek, és ismerik az állócsillagokat. A csillagvilág, aminek Földünk is a részét képezi, szerintük spirális alakban mozog, és az általuk ismert isten több ilyen spirális világot teremtett. Érdekes ellentét ez más népek hagyományait tekintve, hiszen a legtöbb mitológia szerint Földünk jelenti a világ közepét, a dogonok szerint viszont nem. Érdekes és megdöbbentő elgondolni, hogy a dogon elmélettel megegyező állításokért Giordano Bruno 1600-ban máglyára került. A dogonok a Szíriusszal kapcsolatos ismereteik mellett számos dolgot tudnak a Naprendszünkről is. Ismerik a látható bolygókat, a Jupiter négy holdját, tudnak a Szaturnusz gyurujérol. Négy naptárat használnak, amelyet a Nap, a Hold, a Szíriusz és a Vénusz tulajdonságai alapján állítottak össze. S hogy honnan származik a dogonok ismerete az univerzumról? A dogonok azt mondják, hogy csillagászati tudásukat a Nommóktól kapták, akik azért érkeztek a Földre, hogy segítsék az emberiséget. A Nommokat úgy is nevezik, hogy a Víz Mesterei, Oktatók, Tanárok. Kétéltű lényeknek, de inkább halszerűnek mondják őket, mint emberhez hasonlóaknak, akiknek a vízben kellett élniük. Bölcsek és önfeláldozók voltak: „A Nommók felosztották testüket az emberek között, hogy táplálják őket. A Nommók hagyták, hogy az emberek is igyanak. Az életük minden értelmét az emberi lényeknek adták”. A prófécia szerint a jövőben újra meglátogatják majd a Földet, de akkor már emberi formában. Ezután újra felveszik kétéltű formájukat, és a vizekből fogják irányítani az egész világot. A dogonok titkos tanításai között szerepel az a hosszú történet, amely bizonyítja számukra, hogy mindannyian a Szíriuszról származnak. A monda Ogoról és Nommoról szól, akik a Szíriuszról érkeztek a Földre. A dogonok szerint azért, hogy benépesítsék a Földet. Ogo érkezett elsőként, bár igazából ő hajótörést szenvedett idefelé jövet. Afrikában ott landolt, ahol a mai dogon nép ősei éltek. Őt követte Nommo, aki már kifejezetten erre a bolygóra indult. A történet hosszasan beszél az űrutazásról és beszámol egy hatalmas űrhajóról is. A dogonok nem ismerik a csillagászatot, bonyolult mérőműszerekkel sem rendelkeznek. Számukra természetes és megkérdőjelezhetetlen, hogy őseik a Szíriuszról jöttek, nem törődve a mai tudomány álláspontjaival. Akár rábukkannak a kutatók a harmadik Szíriusz csillagra, akár nem, ez őket ugyanúgy nem fogja befolyásolni hitvilágukban, mint ahogyan eddig sem. De vajon ha egyszer fény derül a harmadik csillag létezésére, a modern civilizáció tényként fogadja majd el, netán tanítja az iskolákban, hogy él egy népcsoport a Földön, akik a Szíriuszról származnak?