A víz misztikája

Napjainkban is élő szokás, hogy bármerre vetődik az utazó, érmét dob a szökőkútba, hogy megörökítse ottlétét, vagy hogy a víz szellemének áldozva egyszer visszatérhessen ugyanoda. A víz ugyanis az időfolyam és a jelen pillanat közvetítőjeként szerepel, elraktározza és magába olvasztja a pillanatot, egyesítve a végtelen idővel. A víz ugyanakkor tisztító hatású, a fizikain túl a lelki és szellemi dimenziókba is elhatol. Ezért is bírtak és bírnak a mai napig szakrális jelentőséggel a híres folyók. Keresztelő Szent János a Jordán vizében keresztelte az embereket, mosta le bűnüket és nyert bűnbánatot számukra. A víz által megtisztulnak és újjászületnek a hívők. A keresztelés rituáléja ma az egyház kötelékében mint beavató szentség működik.

Mágikus erejű folyók

Az indiai Gangesz a hinduk legszentebb vize, Ganga, a megtisztulás istennőjének megtestesítője. Hitük szerint akár egyetlen cseppje is képes a hívő zarándokok lelkét földi bűneiktől megtisztítani, s így haláluk után megszabadulnak az örökös újjászületés szenvedéseitől. Ezért évente milliók zarándokolnak a folyóhoz, abban reménykedve, hogy ha isznak a vizéből és megmerítkeznek benne, megszabadulnak bűneiktől, s gyógyulást is nyernek.

Nemcsak a látható világban léteznek rituális jellegű folyók, hanem a láthatatlan világban is. A görög mitológiából elhíresült vízfolyam a Styx, az alvilág folyója. Két világot, két létsíkot választ el, mert az ókori görögök is azt vallották: a víz az a közeg, amely méltó arra, hogy a természetfelettivel érintkezzen. Kharón, az alvilági révész ezen keresztül szállította a holt lelkeket a túlvilágra. A révészkedésért fizetni kellett, s aki ezt elmulasztotta, az örök bolyongásra ítéltetett. A fizetség egy érme volt, amit a halott nyelve alá (más források szerint a szemükre) helyeztek.

Csodás vízfakasztás

A vízhez kapcsolódóan különféle varázslatok is fennmaradtak. A legismertebb történetet a Biblia örökítette meg: ez Jézus első csodatétele, amikor is a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta. Mózes és Sámuel nevéhez pedig a vízfakasztás csodája fűződik: Mózes pálcájával vizet fakasztott a kősziklából, míg Sámuel szavára eső esett nyáron, a legnagyobb aszály idején, búzaaratáskor. Mózes a tengert választotta ketté, hogy a zsidók kivonulhassanak Egyiptomból. Magyar legenda szerint Szent László fakasztott vizet. Csodájának története az egész Kárpát-medencében elterjedt. Az egyik legenda szerint a király szavára, fohászára tört fel a forrás, a másik szerint akkor, amikor Szent László kardjával a sziklába vágott, de maradt fenn olyan történet is, amikor a lova patkója nyomán fakadt fel a víz. A legenda ez utóbbi változata a kereszténység felvétele előtti idők szakralitására utal, hiszen akkoriban a lovat varázslatos lényként, táltosként tisztelték. A ló az az erő, amely a lovast akadálytalanul átviheti az egyik létsíkról a másikra. A forrásfakadás során összekapcsolódik ez a két sík, s az égi sík, a táltos a földben hagyja lenyomatát, amiből a víz feltör. Tehát a fizikai világban létező elem, a víz feltöltődik a táltos erejé-vel, ami egyszerre képviseli az égi, földi és alvilági erőket is.

Esőisten megidézése

Az égből való vízfakasztás mágiája néprajzi hagyományainkban is fellelhető, igaz, kicsit másképp. Lényege, hogy az esővarázslás alkalmával gyermekek, nők vonultak végig a falun, egyiküket zöld gallyakkal, levelekkel borították. Közben énekeikben esőt kértek a szántóföldre, szőlőre, búzára, kukoricára, és a falu lakosai a zöld lombba öltözöttet vízzel öntözték. Az eső utánzásával akarták előcsalogatni az égi áldást. De ismert olyan esővarázslás is, amikor ekét húztak a patak vizében, vagy a falu legöregebb asszonyának alsószoknyáját áztatták be a legközelebbi folyó vizébe. Voltak helyek, ahol szárazság alkalmával lányokkal szántatták körül a vetést. A bibliai Sámuellel ellentétben itt nem varázserővel rendelkező személy kéréséről van szó, hanem az esőistenhez, az eső szelleméhez való fohászkodásról, ami – vagy aki – az ember és a természet fölött állva eldöntheti, hogy küld-e esőt vagy sem.

Víz és varázslat

Számos babona, szokás emlékeztet még a víz mágikus ere-jére. Aranyvíznek vagy aranyos víznek hívják az újév hajnalán merített vizet. Főként Erdélyben élt hagyomány ez, amikor a lányok kora hajnalban merítettek a vízből, majd megmosdottak benne, hogy egész évben szépek és egészségesek legyenek. Egyfajta megtisztulás és újjászületés ez, ráadásul úgy tartották, hogy a szótlanul merített víz növelte az aranyos víz hatóerejét. A víz, ha nem kísérték merítését szavak, érzelmek, szándékok, annál inkább megmaradhatott érintetlenségében, önmaga tisztaságában. Ez is tökéletesen utal a víz közegének nemességére, szakralitására. Szintén a megtisztulás-újjászületés misztériuma jelenik meg abban a hagyományban, amely szerint az eladósorban lévő lányok nagypéntek reggelén folyóvízben vagy

Özönvíz

Az európai népek kultúrája, mondavilága a kereszténység égisze alatt tudott később egyetlen hagyománnyá egyesülni. Az özönvízlegenda alapja a zsidó-keresztény kultúrkör számára elsősorban a Biblia. Noé története az egyik „legpopulárisabb” ószövetségi história: a nyugati ember tudásába általában viszonylag korán beépül. Az Úristen negyven napig tartó esőzést bocsát a Földre, hogy a bűnös emberi fajt eltörölje a színéről. Egyedül az igaz életű Noé és családja kap lehetőséget a menekülésre: bárkájában az állatokkal túléli a világ pusztulását, és a születő új világ égisze alatt újabb szövetséget köt az Úrral, ennek jelképe a szivárvány. Az özönvízzel pusztulás járt ugyan, egyben azonban megtisztította a világot a szennyétől, újjászületést, megújhodást hozott. Ennek a legendának a világ legkülönbözőbb pontjain megtaláljuk a nyomait. A Gilgames-eposz, amely a sumer, majd az arra épülő akkád kultúra lenyomata, ugyancsak tartalmaz egy, Noé és bárkája történetéhez meglehetősen hasonlót. A térség népeinek mondái között ugyanúgy jelen van az özönvízmítosz, ahogyan távoli, tengerentúli népek hagyományaiban, mondhatni, egyetemes része a világ kultúrtörténetének. Az olyan legendákat is ide kapcsolhatjuk, amelyek a tenger alá süllyedt, egykor virágzó kultúráról, Atlantiszról szólnak. További érdekes cikkeket, olvasnivalót, játékot és ajánlót a Kiskegyed Horoszkóp Magazinban találsz. Keresd az újságárusoknál!