Aki volt már jósnál, és olyasmit hallott, ami később valóban megtörtént, óhatatlanul felteszi a kérdést: Vajon honnan tudta? Milyen információk jutnak a jós birtokába? Van-e fizikai magyarázata az ilyen látomásoknak?
A modern fizikának vannak sejtései, elméletei és modelljei, amelyek közelebb viszik a ma emberét a lehetséges „racionális” válaszhoz. Reiner Holbe a Csoda vagy csodálatos című könyvében azt tanácsolja, hogy előbb az idő jelenségét kellene megfogalmazni ahhoz, hogy a jelent, a múltat és főleg a jövőt meghatározhassuk.
A Holdon viszont már más időbeosztás lenne, a naprendszer más bolygóiról és a rendszeren kívüli égitestekről már nem is beszélve.
David Bohm fizikus és Karl Pribram agykutató meggyőződése szerint világegyetemünk egy óriási hologramhoz hasonlít, vagyis egy többdimenziós forma, melyben minden létező – az esőcsepptől a tölgyfáig – egy valóságsík kivetülése, mely annyira felülmúlja a mi valóságunkat, hogy szó szerint kívül van téren és időn.
A két kutató tudományos rangja annyira kifogástalan, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül az elméletüket, melyet kísérletekkel – például számítógépes szimulációkkal – még felülvizsgálhatóvá is tettek. Az ebből létrejött holografikus világkép feltételezi, hogy eltérő sűrűségű és rezgésű világegyetemek hatolnak át egymáson, és hogy ebből a tényből kiindulva időugrásokat is meg lehet magyarázni.
Aki már volt jósnál, megtudhatta, hogy a jövővíziók többnyire tragikus eseményeket érintenek, örömtelieket kevésbé. Ugyanis annyira elköteleztük magunkat amellett, hogy lehetetlennek tartjuk a jövőre vonatkozó felismeréseket, hogy tudatalattink leghátsó zugába száműztük természetes jövőbe látási képességeinket.
Számtalan beszámolót ismerünk életveszélyes helyzetekről, melyekben bizonyos emberek csaknem ember feletti erőket hoznak működésbe. Hasonló a helyzet érzékeken kívüli érzékelő képességünkkel is, mely nyilván annyira eltompult, hogy csak kritikus helyzetek jutnak el hozzá a jövőből.
Meghatározott vagy megváltoztatható?
A döntő fontosságú kérdés ugyanaz marad: teljességgel előre meghatározott a jövő, vagy megváltoztatható? Elég sok beszámoló kering a köztudatban emberekről, akik jövőbe látó képességük jóvoltából el tudtak kerülni katasztrófákat. Például nem szálltak be repülőkbe, melyeknek lezuhanását előtte megálmodták. Vajon életben maradt volna Kennedy elnök, ha hallgat a Fehér ház egyik alkalmazottjára, akinek többször is egyértelmű látomása volt a dallasi merényletről?
David Loye-nak, a princetoni egyetem klinikai pszichológusának meggyőződése szerint a jövőbe látás képessége holografikus jelenség. Ő is abból indul ki, hogy a valóság egy óriási hologramhoz hasonlít, melyben múlt, jelen, jövő bizonyos fokig meghatározott. De fontos tudni, hogy van sok olyan holografikus képződmény, mely tér és idő nélküli vizekben sodródik, kering a többi körül, és áthatol rajtuk.
Minden ilyen holgorafikus világegyetem szerkezete meghatározott. Ha azonban egy ember egy pillantást vet a jövőbe,csupán egy bizonyos hologram jövőjébe lát be. A folytatás ennél is lenyűgözőbb: Loye elmélete kimondja, hogy egy bizonyos világegyetem kiválasztásával megteremtjük a jövőt. A két dolog egy és ugyanaz.
A modern kvantumfizikában nem egy olyan támpontot találtunk, mely arra utal, hogy a tudatunk jelentős szerepet játszik az itt és most megteremtésében. Ha azonban szellemünk a tér és az idő határain kívül képes mozogni, miért ne léphetne be a jövő ismeretlen tájaira, miért ne vehetne részt eljövendő események létrejöttében?
Felhasznált irodalom: Rainer Holbe: Csoda vagy csodálatos?
Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
