Hová tűnik a csillagos ég?

Eltűnőben van a csillagos ég, s évente világszerte sok millió madár, rovar, növény pusztul el a fényszennyezés miatt. Ahhoz, hogy valaki az éjszakai égboltot teljes pompájában élvezhesse, messze el kell kerülnie a városokat. A tejút horizonttól horizontig húzódó látványa bizony keveseknek adatik meg. A világ lakosságának több mint a fele városokban él, s 2050-re ez az arány hetvenöt százalékra emelkedik. Egyes vizsgálatok szerint sok országban csaknem tízszeresére nőtt az égbolt háttérfényessége. Budapesten és környékén kilencszer fényesebb a természetes állapotnál. A főváros fénykupolája száz kilométeres távolságból is jól látható. De nemcsak az emberiség kultúrkincse tűnik el. A világűrbe bocsátott fényáradat hatalmas energiapazarlás és az élővilág is károsodik. Évente sok millió madár, rovar és növény pusztul el a földön az emberi fény miatt.  A madarak, rovarok főként házakba, toronyépületekbe ütközve lelik halálukat.  A költöző madarak egy része éjszaka is utazik, és tájékozódásukhoz elengedhetetlen a csillagos ég. Enélkül megzavarodnak, sokszor el is pusztulnak.

Fénylő örökségünk

A Nemzetközi Csillagászati Unió 1997-ben kimondta, hogy a csillagos ég az emberiség közös öröksége, védelmére egyre nagyobb szükség van. A világon számos szervezet harcol a fényszennyezés ellen. Az egyik legnagyobb a Nemzetközi Sötét Égbolt Szövetség. A világ első fényszennyezés elleni törvényét Csehországban vezették be, és az egész országra érvényes. Létezik ilyen törvény az olaszországi Lombardiában és az USA több városában is. A lényeg, hogy betiltják mindazon fényforrásokat, amelyek a látóhatár szintje fölé világítanak. Vagyis árnyékolt, lefelé világító fényforrásokat írnak elő.

Az önkormányzatok szerepe

Nagy János, a Világítástechnikai Társaság elnöke szerint a fényszennyezés elleni küzdelemben az önkormányzatok tehetnének a legtöbbet. Hiszen a közvilágítási tervek jóváhagyása az ő jogkörükbe tartozik. De ugyanilyen fontos a környezetvédelmi, a gazdasági és belügyi minisztérium szerepe. Valamint az építészeké, a lámpatestgyártó cégeké, sőt a civil lakosságé is. A feladat tehát adott. A kérdés már csak annyi, mennyit teszünk, mennyit tehetünk azért, hogy unokáink, dédunokáink és az ő gyerekeik is láthassák majd a fejük felett ragyogó csillagos eget.