Pszichometria – avagy a tárgyak sorsukról mesélnek

Minél gyakrabban használunk egy tárgyat, annál erősebb lesz az aurája. Például egy jeggyűrűt olyan elektromágneses mező vesz körül, amely információkat tartalmaz az elmúlt évek történéseiről, így mesélhet nekünk viselőjéről és annak múltjáról. Másrészt viszont egy szék, ami a ház ritkán használt vendégszobájában porosodik, valószínűleg nem bír erős aurával, hacsak nem történt vele valami jelentős dolog az évek során. A pszichometria a mindennapjainkban is jelen van. Előfordulhat, hogy máris gyakoroljuk – csak éppen nem vagyunk tudatában -, valahányszor úgy döntünk egy üzletben, hogy nem veszünk meg egy tárgyat, mert hirtelen ráébredünk, hogy „nem tetszik”. Képzeljük el a következő helyzetet: meglátunk egy arany karkötőt egy régiségbolt kirakatában. Bemegyünk, és felpróbáljuk. Szép, de amint a csuklónkra kerül, nyomottnak érezzük magunkat, megfájdul a fejünk, fázunk vagy kimerültség fog el. Á, ez csak véletlen, gondoljuk, ennek ellenére mégsem vesszük meg a karkötőt. Furcsa, hiszen még mindig szépnek látjuk, mégis van benne valami taszító. Nos, a fenti esetben a pszichometria módszerét gyakoroltuk. Rákapcsolódtunk a karkötő aurájára, és felvettük előző tulajdonosa energiarezgéseit, aki depressziós, boldogtalan vagy beteg volt. Ezt azonban sosem fogjuk tudni kideríteni, mivel nem valószínű, hogy valaha feltárul előttünk a karkötő története.

A pszichometria tanulható

Nagyon jó eredményeket érhetünk el, ha olyan barátainkkal együtt kísérletezünk a pszichometriával, akik szintén szeretnék megtanulni ezt a módszert. A tagok összeadódott energiája ugyanis megnöveli a helyiség rezgésszámát, így a jelenlévők okkult képességei nagy erővel mutatkoznak meg. Beszéljük meg, hogy mindenki hozzon két-három tárgyat magával, amelyeken gyakorolhatjuk a pszichometriát. Kicsi, könnyű tárgyakat válasszunk, amelyek hosszú ideig voltak intenzív kapcsolatban a tulajdonosukkal, így magukba szívhatták annak energiáját; például órát, gyűrűt, más ékszereket, pénztárcát, töltőtollat, plüssállatkákat vagy kulcsokat, a lényeg, hogy történetüket csak az a személy ismerje, aki hozta őket. Kérjünk meg mindenkit, hogy helyezze egy nagy tálcára a tárgyakat; a tálca legyen letakarva, hogy senki ne láthassa a többiek holmiját. A kendő alatt óvatosan keverjük össze. Ha készen állunk, válasszunk egyet-egyet, majd tapogassuk le pszichometriával. Ha úgy gondoljuk, időkorlátot is bevezethetünk az elemzéseknél. Minden elemzés végén segítsük egymást visszajelzésekkel és építő kritikával. Forrás: A spiritualitás bibliája, Alexandra Kiadó