Születési dátumunk rejti személyiségünket

A kronobiológia (időbiológia) egyik ága a bioritmológia (bioritmus-számítás), a másik pedig a pszichogenetika, amely az egyén születésének napjára jellemző kozmikus hatásokkal foglalkozik. Ezek a hatások ugyanis jelentősen befolyásolják tulajdonságainkat és képességeinket. Egyéniségünk jellemzőinek tudatosítása, elfogadása és előnyös felhasználása megkönnyíti önmagunk megismerését, személyiségünk fejlesztését, segíti párválasztásunkat és emberi kapcsolatainkat. Az asztrológia is a születés időpontjának figyelembevételével állapítja meg az egyén jellemképét, de a horoszkóp felállításakor a bolygók elhelyezkedését és egymással való kapcsolatát vizsgálja. A kronobiológiai pszichogenetika azonban a születés évének, hónapjának és napjának számjegyeit használja fel, és ezek segítségével állapítja meg az egyén adottságait jellemző számokat. A számokhoz tartozó jellegzetességeket egy részletesen kidolgozott rendszer tartalmazza. Az interjú készítőjeként saját bőrömön tapasztaltam a módszer működőképességét. A születési dátum alapján kapott jellemzés pontosan fedte temperamentumom típusát, érzelmi beállítottságomat és intellektuális tulajdonságaimat. Bár eleve nyitottan álltam hozzá a témához, mégis meglepett, hogy az elemző ilyen kevés adatból ennyire pontos képet tudott alkotni rólam.  

– Honnan származik ez a módszer?

– Szervezetünkben minden életfolyamat egy bizonyos belső ritmust követ. A legelső tipológiai rendszert Hippokratész görög orvos alkotta meg, a típusok felállításánál alapvető szempontja a vérmérséklet, vagyis a temperamentum volt. Megállapította a négy alaptípust, mely szerint  az emberi szervezetben négy alapvető folyadék van, amelyek – melankolikus (fekete epe), flegmatikus (nyál), szangvinikus  (vér) és kolerikus (sárga epe) -  a megfelelő arányban keveredve határozzák meg az ember temperamentumát. A vérmérséklet nem azonos a jellemmel, de azzal szorosan összefügg. Pavlov az idegrendszeri folyamatok minőségéből következtetett a temperamentumra és meghatározta az élénk, féktelen, nyugodt és gyenge izgalmi és gátlási folyamatokat mutató  típusokat. Az egyén születési napjára jellemző kozmikus hatások vizsgálata által dr. Artur Zsazskov professzor és dr. Tatjana Szmirnova kidolgozták és meghatározták a pszichogenetika alapjait, a természeti tipológia szabályrendszerét. A pszichogenetika három alapvető emberi jellemvonással foglalkozik. A születési dátumból számolható mutatói az ember idegrendszerének fizikai, érzelmi, és intellektuális kontúrjait adják. A természeti tipológia ezeken belül újabb két-két csoportot különít el, úgy mint fékezés és élénkítés, érzelmek és érzések, valamint intuíció és logika.

– Hogyan tevődik össze az egyén személyisége, és mennyiben változtathatók a születéskor kapott jellemzők?

– Mikor az ember megszületik, szüleitől örökölt tulajdonságokat hoz magával. Emellett azonban a születés napján érvényesülő kozmikus hatások is befolyásolják a személyiség jellemzőit. Tehát a születés napjának ismeretében megállapítható, hogy az adott ember milyen, az egész életére kiható tulajdonságokkal rendelkezik. A későbbiek folyamán jelentkező hatások – a nevelés, a tanulás és az élettapasztalatok – ezekre az alapvető tulajdonságokra épülnek rá. A velünk született fizikai (vitális), érzelmi és intellektuális tulajdonságokat gyökeresen megváltoztatni nem lehet, de módosítani – pozitív vagy negatív irányban – igen. Minden temperamentumnak van erős és gyenge oldala, amelyek előnyt vagy hátrányt jelentenek egyik vagy másik tevékenységben. Félre kell tenni azt a társadalmi sztereotípiát, hogy van jó és rossz temperamentum. Hasznos, ha az ember ismeri erősségeit és gyengéit, ki tudja használni előnyös tulajdonságait, az intellektus és az akarat segítségével pedig kompenzálni tudja gyenge oldalát. Velünk született idegrendszeri adottságunk megmutatja, hogy bizonyos típusú foglalkozások végzésére nagyobb, alkalmasabb energiával rendelkezünk. A fizikai kontúr adataiból megtudhatjuk, hogy a központi idegrendszerbe érkező ingerekre hogyan reagál az illető, ami  a cselekvés, viselkedés ritmusát és a pszichikai folyamatok intenzitását mutatja meg energetikai és dinamikus sajátosság szempontjából. Ebből következően, ha valaki nem a saját habitusának kedvező foglalkozási területen tevékenykedik, a folyamat könnyen betegséghez vezethet, akár azért, mert túlterheli magát, akár azért, mert nem használja ki a rendelkezésre álló energiát.

– Milyen jellegű foglalkozások illenek az egyes típusokhoz?

– Például egy szangvinikus személy számára legalkalmasabb az olyan dinamikus munka, ahol a körülményekhez való gyors alkalmazkodási képességét előnyösen kihasználhatja. A kolerikus temperamentumú egyén számára, akit a viharos érzelmek, a hangulatok hirtelen változása jellemez, a sok változtatási lehetőséget nyújtó, mozgékony munkakör alkalmasabb a képességek kiaknázására, ahol kezdeményezőkészségét is kamatoztathatja. Flegmatikus embertársunk számára viszont sokkal fontosabb a stabilitás, állandóság, szakmai mélység, ahol lehetséges hosszú időre tervezni. A melankolikus temperamentummal rendelkező egyén az aprólékos, precíz, mély átéléssel jellemezhető feladatok elvégzésében jeleskedhet, ahol lehetséges árnyalatokat észrevenni. Valójában tiszta formájában a temperamentum az életben soha sem található meg, csupán a vonások túlsúlyáról lehet beszélni. Ennek minősége változhat a jellem hatására, ami intellektuális és érzelmi oldalról nézve mutat egységes egészet.

– Mi történik, ha a típusunkkal nehezen összeegyeztethető helyzetbe kerülünk?

– Tudjuk, hogy az életben minden mindennel összefügg. Abban az esetben, ha az emberre ható tényező magasabb az egyén felső érzékelési küszöbértékénél, az egyén azt, mint fenyegető, agresszív hatást érzékeli, és kialakul a védekező reakció, amely leggyakrabban a normálissal ellentétes magatartást vált ki. Például egy kolerikus személynél stressz-faktor az, ha várakoznia kell, vagy ha egy helyzet bezártság-érzést vált ki belőle. A tolerancia-képességét próbára teszi mondjuk egy flegmatikus, lassúbb temperamentumú ember társasága, akinek épp az okoz feszültséget, ha őt sürgetik, hiszen szereti saját tempójában rendezni a dolgait. Bizony meg kell tanulnunk önmagunkat és a többi embert is a saját ritmusa, temperamentuma szerint helyénvalónak tartani és elfogadni. Vagyis amikor nem a „helyén” van az ember, a hangulat és az egészségi állapot is csorbát szenved, és kihat az élet más területeire, például a kapcsolatokra is.

– Mit értesz azon, hogy az ember nem a helyén van?

– Kapcsolatainkban a helyes hozzáállás a kölcsönös elfogadás elve lenne, ez a helyénvaló viselkedés egyetlen alapelve. Annak érdekében, hogy az ember harmonikusan megélhesse önmagát, el kell fogadnia magát olyannak, amilyennek született, így hozhatja ki személyiségéből a lehető legtöbbet. Ennek megvalósításához szükséges, hogy levegyük álarcainkat, és legalább önmagunk előtt feltárjuk azt, hogy milyenek vagyunk valójában. Ahelyett, hogy erőlködnénk egy képzeletbeli személyiség megélésében, mások elvárásainak megvalósításában, egymást félreértve. A kronobiológiai pszichogenetikai teszt felállításával, a temperamentumbéli különbözőségek áttekintése által érthetővé válnak kapcsolati súrlódásaink okai.

– Elképzelhető, hogy másképp viselkedünk, mint ahogy velünk született jellemzőink diktálnák?

– Az érzelmi tipológia (az idegi szabályozás érzelmi vegetatív kontúrja) megmutatja az ember mágikus vonzóerejét, azt a képességet, hogy az emberekkel való kapcsolattartásban milyen a szeretetkapcsolata, annak irányultsága. Gyakran előfordul, hogy velünk született és (neveltetés által) szerzett tulajdonságaink nem esnek egybe, és ez a személyiség érzelmi konfliktusát idézi elő. Mivel a szülő és a gyermek leggyakrabban nem azonos érzelmi temperamentummal születik, a gyermek akarati tulajdonságainak beidegződésében téves kódok alakulhatnak ki (3-5 éves korban). Például egy egoisztikus-vezető típusú szülő esetében elképzelhető, hogy a szülő szeretetének elvesztésétől való félelmében „fogad szót” az akarati szárnyait bontogató kisgyermek, és érzelmi hozzáállásában nem a saját veleszületett – szenvedélyes, önfeláldozó, szentimentális, empatikus vagy hideg – típusát hozza. Ez azonban nem kellő indok arra, hogy minden bajunk forrásaként mást okoljunk. Felnőttként, saját sorsunk iránti felelősségtudatból mindenképpen kezünkbe vehetjük életünk irányítását, azáltal is, hogy odafigyelünk saját magunkra és másokra. Minden fejlődik és változik, ezt legfőképpen magunkról kell elhinnünk. Fontos, hogy akarjuk ennek bekövetkeztét, és tegyük meg a szükséges lépéseket. Ezt leginkább úgy érhetjük el, ha  vesszük a fáradságot, és megtanuljuk a körülöttünk élő embereket úgy szeretni, ahogy az számukra jó, és nem úgy,  ahogy szerintünk jó nekik. Minél több pozitív energiát sugárzunk ki, annál több hasonló embert és eredmény vonzunk magunkhoz. Mindig saját magunk döntünk, hogy mit kezdünk a rendelkezésünkre álló idővel, döntsünk hát jól.