Ha itt ülne velem szemben ebben a Liszt Ferenc téri kávézóban, arcát ő is a napba tartaná, azt gondolnám róla, de jó fej lehet, biztos valami művész, hobó, varázsló. Mindig az időskori arca van előttem, a leginkább elhíresült arról a bizonyos önarcképről,
Leonardo Da Vinci-t, ha itt ülne velem szemben, és a kávéját kavargatná, pókháló haja, ráncai, csontos arca ellenére a mai kor egyik legmodernebb figurájának érezném. Hihetetlen, hogy több mint ötszázötven évvel ezelőtt született. Egész pontosan április tizenötödikén lenne 557 éves. És még mindig újra és újra címlapra kerül, élete, munkássága újra és újra beszédtéma, irigy tudósok próbálják bebizonyítani, hogy több találmánya mérnöki szemmel nézve butaság, sőt, legutóbb Freud professzortól olvastam egy tanulmányt, miszerint még az anatómiához sem értett.
Elfojtott szexus
Így ír Sigmund Freud Leonardo szexuális viszonyulásáról: „…És ez a túl hatalmas kutatóösztön éppen a nemi aktus ábrázolásánál mondott tökéletesen csődöt, természetesen csupán a még hatalmasabb nemi elfojtás következtében. A férfitestet egész alakjában láthatjuk a rajzon, a nőit csupán részben. Ha egy elfogulatlan szemlélőnek ezt a rajzot oly módon mutatnánk meg, hogy a fej kivételével minden lejjebb fekvő részt eltakarnánk, bizonyosra vehetnénk, hogy azt női fejnek tartaná. A hullámos hajfürtök, amelyek mind elöl, mind hátul egészen a negyedik, ötödik hátcsigolya magasságig göndörödnek, a fejnek határozottan inkább feminin, mint masculin jelleget adnak. A női mellnek két hiányossága is van, mégpedig először művészi vonatkozásban, mivel körvonalai egy nem szép, lecsüngő, petyhüdt mell benyomását keltik, másodszor anatómiai szempontból is, mert Leonardót, a kutatót nyilván szexuális elhárítása megakadályozta abban, hogy egy szoptató nő mellbimbóját egyszer is alaposan megtekintse…”
Az óriás
Korabeli feljegyzések szerint nagyon magas volt, majdnem két méter, ami matt igen csak különcnek tartotta a reneszánsz kor nem túl magas embere. Azt gondolták róla, hogy valami mágus vagy időutazó, főleg, amikor furcsábbnál furcsább gépeivel vagy gépezet-terveivel, vázlataival állt elő. De nem csak emiatt tartották furcsának a művészt. Szintén a háborúzós, agresszív korszakkal szemben állva Leonardo igencsak vajszívű volt. Természete halk és szelíd volt, és minden obszcenitást elutasított. Sokan gondolják róla, hogy homoszexuális volt, mert nincsenek adatok arról, hogy megnősült volna, ráadásul a női anatómiát csak igen elnagyolva és alig érintve ábrázolta, ahogy ezt Freud is részletezi. Ez persze nem bizonyítja másságát, hiszen lehet, hogy egyszerűen csak prűd volt, ráadásul a kor is igen prűd volt, amiben élt. Szelídsége viszont egyértelműen tetten érhető abból például, hogy az állatok védelmében volt vegetáriánus. Úgy tartotta, az embernek nincs joga egy állat vérét kiontani csak azért, hogy megegye. Kedvenc szórakozása volt, hogy a piacokat járva felvásárolta az élő madarakat, csirkét, libát, kacsát, foglyot, csak azért, hogy visszaadja a szabadságukat.
Honnan hová?
Leonardo di ser Piero da Vinci igazi polihisztor volt, korának géniusza: festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író. Toscanaban született Vinci nevű városka mellett, innen a nevében a da Vinci, vagyis Vinciből való szavak. Úgy is mondhatnánk, hogy nincs is vezetékneve, hiszen törvénytelen gyermekként született: apja Ser Piero da Vinci, a városka jegyzőjeként dolgozott, anyja pedig egy Caterina nevű parasztlány volt. Alapfokú iskoláit szülővárosában végezte. 1469-ben, tieznhét évesen Firenzébe utazott, ahol belépett Andrea del Verrocchio festő műtermébe gyakornoknak, itt tanulta meg a festészet és szobrászat alapvető technikáit. Az egyre sikeresebb ifjú festőt 1478-ban bízták meg a firenzei Signoria San Benedetto kápolna oltárképének megfestésével. 1482-ben, harminc évesen a milánói Lodovico Sforza herceg udvari tudósának és művészének nevezte ki. Itt több megrendelést is kapott, többek között az Utolsó vacsora c. freskót is itt készítette a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában, mely 1498-ban készült el. Amióta e mű megszületett, a nyugati világ főműveként tekintették. Nem csupán a mesteri módon felépített jelenetek miatt, hanem azért is, mert a kompozíció, a színhasználat a világítás és egyes alakok tartása és mozdulata is a bibliai szavakra utalnak.
Gioconda mosolya
Jacques Franck francia festő-művészettörténész képsorozatban mutatta be, hogyan készülhetett a híres Mona Lisa mosolya. A sejtelmesség, a rejtély a mosoly lebegésében keresendő, állította Franck, és ezt a lebegésnek a technikáját mutatta be festménysorozatában, melyet 2007-ben ki is állítottak a firenzei Uffizi-képtárban. A festő gondosan tanulmányozta a korabeli írásokat, köztük az alkotó feljegyzéseit, majd – saját festői gyakorlatát is felhasználva – hat részletben megalkotta a festmény feltételezett fázisait. A titok abban van, ahogy szinte észrevehetetlenül kapcsolódik a fény és az árnyék – magyarázta a művészettörténész. Először sárgás színnel alapozott, majd létrehozta a kontrasztokat, amiket lefedte egy nagyon vékony rétegű, fátyolos fénnyel, majd újra kontrasztozott és újra fátyolozott… Egymást követték a mind finomabb, nagyon oldott ecsetvonások, minden réteget újra elfedett ez a türelmesen felhordott fátyol, s az egész vastagsága nem haladja meg az két millimétert. Franck szerint Mona Lisa arcán Leonardo de Vinci vagy harmincszor is elvégezte ezt a műveletet. Feltehetően nagyítóval dolgozott, mert harmincad-negyvened milliméter vastagságú rétegekről volt szó, és a munka évekig tartott.
Gioconda hangja
Másik érdekesség, amit Mona Lisával kapcsolatban megállapítottak, hogy a modell vélhetőleg mély orrhangon dörmögött. Ezt tudományos kriminalisztikai módszerekkel egy japán szakember állapította meg. Szuzuki Macumi kitalált vagy eltűnt személyek hangjának kései rekonstruálásával foglalkozik. A tudós testi, alaki jegyekből állapítja meg az illető valószínűsített hangját. Az elgondolkodtató az, hogy nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy Mona Lisa modellje valóban nő volt. Feltevések szerint lehetett maga Leonardo is a modell, vagy egy másik férfi. Ezt kissé igazolni látszik Szuzuki megállapítása, hogy Leonardónak is, és Mona Lisának is mély, dörmögő, basszus hangja lehetett. Forrás: – MTV Híradó, 2006. május 19. – www.promotion.msn.co.jp/davinci/voice.htm – www.wikipedia.hu – Leonardo da Vinci egy gyermekkori emléke – Sigmund Freud
Ezek is érdekelhetnek
Ajánlott tartalmak
