Véletlen egybeesés?

Olykor különleges katasztrófákról is írtak, amelyek később majdnem ugyanazon a néven és a leírtakhoz nagyon hasonló körülmények között a valóságban is megtörténtek. Ilyen volt többek között a Titanic katasztrófája is. Ebbe a sorba illik bele Verne Utazás a Holdra című regénye és a későbbi valóság különös kapcsolata. A több mint százötven évvel (!) ezelőtt írott, kétrészes regény főhősei az amerikai Florida állam legdélibb csücskéből indulnak útnak. Rakétájuk méretei: hossza 3,65 méter, súlya 5547 kilogramm. A három elképzelt űrhajós neve: Barbicain, Nicol és Ardan. Elérik a Holdat, azt szerencsésen megkerülik, és hazajönnek. A Csendes-óceánon szállnak le a Földre. A szerző pontosan megadta a szélességi és hosszúsági fokokat, vagyis a leszállási hely koordinátáit is. Mint tudjuk, Verne nagyon ügyelt az efféle tudományos részletekre. Eltelt százvalahány esztendő, és a megadott helyről elindult az Apollo-8 űrhajó. Az embereket szállító kapszula magassága 3,60 méter, a súlya 5621 kilogramm. Az adatok ugyan nem egyeznek meg teljesen a regénybeliekkel, de a különbség elhanyagolhatóan kicsi. A legénység három amerikai űrhajós: Borman, Lovell és Anders. Vagyis a háromból kettőnek a neve ugyanazzal a betűvel kezdődik, mint a képzeletbeli űrhajósoké. Ők is megkerülték a Holdat, majd szerencsésen leszálltak a Csendes-óceánon! Mi több, csupán négy (!) kilométerrel odébb, mint a regényhősök! Az amerikaiak nyilván nem a Verne-regény szerint építették az űrhajót és válogatták ki a legénységet. De hogy Florida déli csücskéből szerencsés rakétát indítani, azt Verne még aligha tudhatta. Így azt sem tudhatta, hogy a legmegfelelőbb leszállóhely a Csendes-óceán lehet. Ezért aztán töprenghetünk rajta: megérzés volt-e az író részéről, hogy ennyire pontosan „megjövendölte” az amerikai űrutazást? Vagy mindez a véletlen műve lenne? Ahhoz viszont túl sok az egybeesés.